– Eszenyi Enikő ikonikus szerepébe bújt Venczli Zóra
2025. január 10. /
Egy történet, ami jóval többről szól, mint amit a külcsín elsőre sejtet: a Sylvia hétköznapi problémáink felfejtésén túl rendhagyó formában beszél azokról az érzésekről, amelyek kimondatlanul és észrevétlenül ólálkodnak körülöttünk – különösen életközepünk felé. A Kecskeméti
Katona József Nemzeti Színház stúdiószínpadán mindezt Venczli Zóra, Magyar Éva, Sipos Imre és Fazakas Géza meséli el Eszenyi Enikő páratlan színházi nyelvén.
Mindennapi életünket megannyiszor a szeretet hiánya és az ebből fakadó vágyak
határozzák meg – az igény, hogy szeressenek és szerethessünk, sokféle formában ölthet testet, és akár életszakaszonként változhat. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház legújabb előadása a házasság, az életközépi válság és az ember-állat közti különleges, titokzatos kötődés témáit járja körül – a főhős, Greg tükröt tart a mai kor embere elé: általa felismerhetjük önmagunk baklövéseit, amelyekhez az átélt érzelmek miatt hozott megkérdőjelezhető döntések vezettek.
A történet pikantériáját az adja, hogy Greg egy kutyában talál rá az áhított szabadságra – Sylvia mindazon vágyak megtestesült szimbóluma, amire egy életközépi válságban lévő férfinak szüksége van: szeretet, szabadság, izgalom, őszinte életigenlés. Ez a különleges ábrázolás finom, szinte észrevétlen határvonalat húz a valóság és a képzelet között, a kapcsolat dinamikája pedig egy szerelemre emlékeztető, zűrös háromszöget idéz, miközben mély emberi igazságokra világít rá.
Eszenyi Enikő több mint kétszázszor formálta meg Sylviát, ikonikus karakteréhez pedig nagy örömmel tért vissza, ezúttal rendezőként. Vallja: az ember és állat közötti kapcsolat meghatározó kötelék. „Gyermekkoromban Fifi kutyánk segítségével tanultam meg járni. Ha visszaemlékszem, a mai napig érzem a szőrét a kezemben, ahogy belé kapaszkodtam. Sokat jelentett számomra, hogy támaszkodhattam rá – ahogy később Rosalindára is, akit vérző sebekkel találtam meg az utcán, és magamhoz vettem.”
Személyes élményein túl a darabbal való különleges kapcsolata segítette a vadonatúj koncepció kidolgozásában – ötletei hiánytalan megvalósításában lelkes partnerekre talált az előadás szereplői, alkotói és háttérben dolgozó kollégái között. Hangsúlyozta: a csapat példaértékű szakmai tudásának és elhivatottságának eredménye volt a próbafolyamat gördülékenysége. A rendező igyekezett a színészek személyes világára építeni, teret adva önálló gondolataiknak, tapasztalataiknak és átélt érzelmeiknek.
Sipos Imre számára mindez valódi örömjáték volt, tele kihívásokkal – különösen, mivel az életben is szenvedélyes állatbarát. „Ez egy lenyűgöző történet: izgalmas, egyedi és váratlan! A szabadságot szimbolizáló kutya egy fiatal lány alakjában jelenik meg, megteremtve azt a különleges kettősséget, amely az előadás teljes játékideje alatt magával ragadja a nézőket” – osztotta meg gondolatait, hozzátéve: ő maga is társként tekint háziállataira, persze nem a történetben szereplő szélsőségek szintjén.
Kiemelte: a Sylvia bőrében remeklő Venczli Zóra hiteles partnere az előadásban, s utalt rá: öröm, hogy a fiatal színésznő számára egyszerre tanító és társ lehet élete első főszerepében.
„Soha nem éltem át még ehhez hasonlót” – fogalmazott a Sylviát alakító színművész. „Végig teljes jelenlétet, maximális odafigyelést és koncentrációt igényel, miközben rengeteg energiát emészt fel a mozgás. Úgy érzem, most tanultam a legtöbbet a szakmáról! Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, valamint a kapott támogatásért.”
Elárulta: a próbákon túl is sokat foglalkoztak a darabbal, gyakran tanulmányozták a kutyák viselkedését. „A kellékesünk kutyusa rendszeres vendég volt nálunk. Vicces pillanatok lehettek, amikor hajnali egykor még lent ugattunk és futkároztunk a büfében, hogy minél hitelesebbé tegyük az alakításomat. Egyszer igazán végignézném a kamerafelvételeket!” – mesélte nevetve, felidézve a próbafolyamat legszórakoztatóbb mozzanatait. Hozzátette: az efféle kötetlen találkozások a Sipos Imrével való összehangolódást is segítették.
S bár élete első főszerepe számtalan kihívással szembesítette a fiatal színésznőt, Sylvia alakját sosem szeretné elengedni. Ez a különleges szerep nem csupán egy eddig ismeretlen szeretetformát nyitott meg előtte, hanem olyan biztos alapokat is nyújtott, amelyekre a jövőben építheti pályáját. Sylvia nemcsak tanította, de formálta is őt, maradandó nyomot hagyva életében és művészetében – egy új kezdet lenyomataként.
Katona József Nemzeti Színház stúdiószínpadán mindezt Venczli Zóra, Magyar Éva, Sipos Imre és Fazakas Géza meséli el Eszenyi Enikő páratlan színházi nyelvén.
Mindennapi életünket megannyiszor a szeretet hiánya és az ebből fakadó vágyak
határozzák meg – az igény, hogy szeressenek és szerethessünk, sokféle formában ölthet testet, és akár életszakaszonként változhat. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház legújabb előadása a házasság, az életközépi válság és az ember-állat közti különleges, titokzatos kötődés témáit járja körül – a főhős, Greg tükröt tart a mai kor embere elé: általa felismerhetjük önmagunk baklövéseit, amelyekhez az átélt érzelmek miatt hozott megkérdőjelezhető döntések vezettek.A történet pikantériáját az adja, hogy Greg egy kutyában talál rá az áhított szabadságra – Sylvia mindazon vágyak megtestesült szimbóluma, amire egy életközépi válságban lévő férfinak szüksége van: szeretet, szabadság, izgalom, őszinte életigenlés. Ez a különleges ábrázolás finom, szinte észrevétlen határvonalat húz a valóság és a képzelet között, a kapcsolat dinamikája pedig egy szerelemre emlékeztető, zűrös háromszöget idéz, miközben mély emberi igazságokra világít rá.
Eszenyi Enikő több mint kétszázszor formálta meg Sylviát, ikonikus karakteréhez pedig nagy örömmel tért vissza, ezúttal rendezőként. Vallja: az ember és állat közötti kapcsolat meghatározó kötelék. „Gyermekkoromban Fifi kutyánk segítségével tanultam meg járni. Ha visszaemlékszem, a mai napig érzem a szőrét a kezemben, ahogy belé kapaszkodtam. Sokat jelentett számomra, hogy támaszkodhattam rá – ahogy később Rosalindára is, akit vérző sebekkel találtam meg az utcán, és magamhoz vettem.”
Személyes élményein túl a darabbal való különleges kapcsolata segítette a vadonatúj koncepció kidolgozásában – ötletei hiánytalan megvalósításában lelkes partnerekre talált az előadás szereplői, alkotói és háttérben dolgozó kollégái között. Hangsúlyozta: a csapat példaértékű szakmai tudásának és elhivatottságának eredménye volt a próbafolyamat gördülékenysége. A rendező igyekezett a színészek személyes világára építeni, teret adva önálló gondolataiknak, tapasztalataiknak és átélt érzelmeiknek.
Sipos Imre számára mindez valódi örömjáték volt, tele kihívásokkal – különösen, mivel az életben is szenvedélyes állatbarát. „Ez egy lenyűgöző történet: izgalmas, egyedi és váratlan! A szabadságot szimbolizáló kutya egy fiatal lány alakjában jelenik meg, megteremtve azt a különleges kettősséget, amely az előadás teljes játékideje alatt magával ragadja a nézőket” – osztotta meg gondolatait, hozzátéve: ő maga is társként tekint háziállataira, persze nem a történetben szereplő szélsőségek szintjén.
Kiemelte: a Sylvia bőrében remeklő Venczli Zóra hiteles partnere az előadásban, s utalt rá: öröm, hogy a fiatal színésznő számára egyszerre tanító és társ lehet élete első főszerepében.
„Soha nem éltem át még ehhez hasonlót” – fogalmazott a Sylviát alakító színművész. „Végig teljes jelenlétet, maximális odafigyelést és koncentrációt igényel, miközben rengeteg energiát emészt fel a mozgás. Úgy érzem, most tanultam a legtöbbet a szakmáról! Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, valamint a kapott támogatásért.”
Elárulta: a próbákon túl is sokat foglalkoztak a darabbal, gyakran tanulmányozták a kutyák viselkedését. „A kellékesünk kutyusa rendszeres vendég volt nálunk. Vicces pillanatok lehettek, amikor hajnali egykor még lent ugattunk és futkároztunk a büfében, hogy minél hitelesebbé tegyük az alakításomat. Egyszer igazán végignézném a kamerafelvételeket!” – mesélte nevetve, felidézve a próbafolyamat legszórakoztatóbb mozzanatait. Hozzátette: az efféle kötetlen találkozások a Sipos Imrével való összehangolódást is segítették.
S bár élete első főszerepe számtalan kihívással szembesítette a fiatal színésznőt, Sylvia alakját sosem szeretné elengedni. Ez a különleges szerep nem csupán egy eddig ismeretlen szeretetformát nyitott meg előtte, hanem olyan biztos alapokat is nyújtott, amelyekre a jövőben építheti pályáját. Sylvia nemcsak tanította, de formálta is őt, maradandó nyomot hagyva életében és művészetében – egy új kezdet lenyomataként.