2025. Április 06. / Rozgonyi Sarolta és Márialigeti Sára
A Mágikus állatok iskolája kisiskolásoknak szóló regénysorozat tíz éve lopta be magát az olvasók szívébe, és a sikere töretlen. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy sok iskolában közösen és szívesen olvassák. Sőt a Kolibri Színházban ősz óta már két „Mágikus” darab fut, a mozikba pedig
februárban megérkezett a filmadaptáció harmadik része. A filmpremier kapcsán a Babilon Kiadó meghívta a Mágikus állatok iskolája íróját, Margit Auert, aki a felolvasások és közönségtalálkozók mellett interjút is adott.
Ma a gyerekirodalomban nagyon hangsúlyos szerepe van az érzelmi nevelésnek, a legkülönfélébb problémák kibeszélésének. A Mágikus állatok iskolája az induláskor, 10 évvel ezelőtt úttörő volt ebből a szempontból, és megalapozta az óriási sikerét. Van valamilyen olvasói, szülői elvárás, kérés, hogy miről szóljon a következő rész?
M. A.: A gyerekek elsősorban egyvalamit szeretnének: hogy folytatódjon a történet! Egyszerűen sosem elég nekik Miss Cornfieldből és az osztályából. Legszívesebben ők is tagjai lennének a mágikus közösségnek. Miért működnek ilyen jól a történeteim? Hát, először egyszerűen ír az ember, és nem gondolkodik közben olyan rengeteget. Utólag azonban már azt hiszem, tudom, hogy miért szeretik ennyire a könyveket: mindennapi történetek ezek iskoláról és barátságról, amit minden gyerek ismer. Az ember néha egészen kicsinek érzi magát, néha szeretne menőbb lenni. Ezeket a hétköznapi történeteket fűszerezem meg egy csipetnyi varázslattal. Ez a sikerem receptje: minden gyerek mellé adok egy barátot. Egy rókát, egy teknőst, egy pingvint. Ez a társ kitart mellettük, történjék bármi. Így írtam bele magam a gyerekek szívébe. Végtelenül hálás vagyok, hogy a könyveimet Magyarországon is ennyire szeretik.
Miss Cornfield és Mister Morrison nem hétköznapi karakterek, kicsit ők is „kilógnak a sorból”, akárcsak az egyes részekben főszerepbe kerülő gyerekek. Voltak előképei, akikről mintázta őket?
M. A.: Sok tanárt ismerek, akik szívvel-lélekkel gyakorolják a hivatásukat. Osztálykirándulásokat szerveznek, nagy odaadással törődnek minden egyes gyerekkel. Megtanítják őket úszni és biciklizni, néha a szabadidejükben is. Ezek az odaadó emberek mind példaképek az „én” Miss Cornfieldemhez. És Mortimer? Őt kitaláltam!
A legtöbb felnőtt karakter a hibáival együtt is nagyon szerethető. Mindenki végtelenül türelmes, kapható egy kis csínyre, a gyerekek be tudják vonni őket mindenbe. Ilyenek lennének az ideális szülők és ideális felnőttek?
M. A.: A gyerekek szeretik ezeket a bogaras karaktereket. Egy igazgató, aki karalábét termeszt… egy tanárnő, aki éjszakánként a csillagos eget bámulja… egy férfi, aki állatokkal lakik egy fedél alatt. Igen, ideális esetben az ember felnőttként is megőrzi a humorérzékét és játékosságát. Én ennek nagyon örülnék.
Azt mondják, hogy az írók a regénybeli karakterekben gyakran elbújtatják önmagukat, a családtagjaikat vagy az ismerőseiket, akik mély benyomást tettek rájuk. A Mágikus állatok iskolájában vannak ilyen valóság ihlette gyerekek és felnőttek?
M. A.: Ha igen, akkor sem tudatosan.
Ön melyik regénybeli felnőttként tudná magát elképzelni?
M. A.: Leginkább Miss Cornfieldre hasonlítok egy kicsit. Szeretem Skóciát, szívesen vagyok a természetben, és szeretem a függetlenségemet.
A mágikus állatok között vannak nem tipikus házi kedvencek, például krokodil, flamingó, kakas, farkas… Minek alapján választotta és választja az állatokat?
M. A.: Mindig olyan állatot választok, ami az adott karakterhez jól passzol. Nem véletlen, hogy a szuperagyas Ida egy ravasz rókát kap. Azonkívül a felolvasásokon megkérdezem a közönséget: te milyen mágikus állatnak örülnél? A válaszokra nagyon alaposan odafigyelek.
Melyikük a kedvence?
M. A.: Az én univerzumomból Eugénia, a denevér a kedvencem. Ovolyavan vicces beszédhibája vavan.
Jöhet az egyik legfontosabb kérdés, amire az összes rajongó kíváncsi? Magyarországon a Mágikus állatok iskolája 14. részénél tartunk, és még 2 gyerek nem kapott állatot. Hány részt tervez még?
M. A.: Kicsit több mint két kötetet még biztosan. De azért nem lesz végtelen!
Mi lesz, ha véget ér a sorozat? Van már következő könyvterv a fejében?
M. A.: Erre térjünk vissza három év múlva!
februárban megérkezett a filmadaptáció harmadik része. A filmpremier kapcsán a Babilon Kiadó meghívta a Mágikus állatok iskolája íróját, Margit Auert, aki a felolvasások és közönségtalálkozók mellett interjút is adott.
Ma a gyerekirodalomban nagyon hangsúlyos szerepe van az érzelmi nevelésnek, a legkülönfélébb problémák kibeszélésének. A Mágikus állatok iskolája az induláskor, 10 évvel ezelőtt úttörő volt ebből a szempontból, és megalapozta az óriási sikerét. Van valamilyen olvasói, szülői elvárás, kérés, hogy miről szóljon a következő rész?
M. A.: A gyerekek elsősorban egyvalamit szeretnének: hogy folytatódjon a történet! Egyszerűen sosem elég nekik Miss Cornfieldből és az osztályából. Legszívesebben ők is tagjai lennének a mágikus közösségnek. Miért működnek ilyen jól a történeteim? Hát, először egyszerűen ír az ember, és nem gondolkodik közben olyan rengeteget. Utólag azonban már azt hiszem, tudom, hogy miért szeretik ennyire a könyveket: mindennapi történetek ezek iskoláról és barátságról, amit minden gyerek ismer. Az ember néha egészen kicsinek érzi magát, néha szeretne menőbb lenni. Ezeket a hétköznapi történeteket fűszerezem meg egy csipetnyi varázslattal. Ez a sikerem receptje: minden gyerek mellé adok egy barátot. Egy rókát, egy teknőst, egy pingvint. Ez a társ kitart mellettük, történjék bármi. Így írtam bele magam a gyerekek szívébe. Végtelenül hálás vagyok, hogy a könyveimet Magyarországon is ennyire szeretik.
Miss Cornfield és Mister Morrison nem hétköznapi karakterek, kicsit ők is „kilógnak a sorból”, akárcsak az egyes részekben főszerepbe kerülő gyerekek. Voltak előképei, akikről mintázta őket?
M. A.: Sok tanárt ismerek, akik szívvel-lélekkel gyakorolják a hivatásukat. Osztálykirándulásokat szerveznek, nagy odaadással törődnek minden egyes gyerekkel. Megtanítják őket úszni és biciklizni, néha a szabadidejükben is. Ezek az odaadó emberek mind példaképek az „én” Miss Cornfieldemhez. És Mortimer? Őt kitaláltam!
A legtöbb felnőtt karakter a hibáival együtt is nagyon szerethető. Mindenki végtelenül türelmes, kapható egy kis csínyre, a gyerekek be tudják vonni őket mindenbe. Ilyenek lennének az ideális szülők és ideális felnőttek?
M. A.: A gyerekek szeretik ezeket a bogaras karaktereket. Egy igazgató, aki karalábét termeszt… egy tanárnő, aki éjszakánként a csillagos eget bámulja… egy férfi, aki állatokkal lakik egy fedél alatt. Igen, ideális esetben az ember felnőttként is megőrzi a humorérzékét és játékosságát. Én ennek nagyon örülnék.
Azt mondják, hogy az írók a regénybeli karakterekben gyakran elbújtatják önmagukat, a családtagjaikat vagy az ismerőseiket, akik mély benyomást tettek rájuk. A Mágikus állatok iskolájában vannak ilyen valóság ihlette gyerekek és felnőttek?
M. A.: Ha igen, akkor sem tudatosan.
Ön melyik regénybeli felnőttként tudná magát elképzelni?
M. A.: Leginkább Miss Cornfieldre hasonlítok egy kicsit. Szeretem Skóciát, szívesen vagyok a természetben, és szeretem a függetlenségemet.
A mágikus állatok között vannak nem tipikus házi kedvencek, például krokodil, flamingó, kakas, farkas… Minek alapján választotta és választja az állatokat?
M. A.: Mindig olyan állatot választok, ami az adott karakterhez jól passzol. Nem véletlen, hogy a szuperagyas Ida egy ravasz rókát kap. Azonkívül a felolvasásokon megkérdezem a közönséget: te milyen mágikus állatnak örülnél? A válaszokra nagyon alaposan odafigyelek.
Melyikük a kedvence?
M. A.: Az én univerzumomból Eugénia, a denevér a kedvencem. Ovolyavan vicces beszédhibája vavan.
Jöhet az egyik legfontosabb kérdés, amire az összes rajongó kíváncsi? Magyarországon a Mágikus állatok iskolája 14. részénél tartunk, és még 2 gyerek nem kapott állatot. Hány részt tervez még?
M. A.: Kicsit több mint két kötetet még biztosan. De azért nem lesz végtelen!
Mi lesz, ha véget ér a sorozat? Van már következő könyvterv a fejében?
M. A.: Erre térjünk vissza három év múlva!