2025. május 11. /
Nagy Viktor közel egy éve tölti be a Magyar Színház igazgatói posztját, de máris szemmel látható fejlődésen ment keresztül a társulat, az épület és a repertoár. A 2024/2025-ös évadban eddig két új rendezése – a Koldus és királyfi, valamint Charlie Chaplin klasszikusának színpadi adaptációja, A
kölyök – máris nagy közönségsikert aratott, májusban pedig érkezik a harmadik nagyszínpadi produkció, a Legyetek jók, ha tudtok című zenés játék.
Február elején volt egy éve, hogy igazgatja a Magyar Színházat. Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?
N. V.: Ezt a kérdést két külön nézőpontból érdemes megvizsgálni. Az egyik egy szigorúan gazdasági és szervezési oldal, amely az üzemszervezéstől kezdve a napi működésig mindent magába foglal. Ez nem a legizgalmasabb része a munkának, de muszáj vele foglalkozni. A Magyar Színházat szervezetileg és strukturálisan is elhanyagolt állapotban vettük át. Komoly belső átalakításokra volt szükség, új vezetési rendszerrel. Az épület sem volt jobb állapotban: a közönségforgalmi terek és a színpadtechnika kifejezetten rossz állapotban volt. Első lépésként ezeket kezdtük rendbe tenni – felújítottuk a nézőforgalmi részeket, a szalont, a jegypénztárat, és megdupláztuk a vizesblokkok számát. Bár jelentős összeget költöttünk rá, de még így is elmondhatjuk, hogy a színház jelenleg adósságmentes. Pénzügyi szempontból jó évet zártunk 2024-ben.
Ezzel együtt névváltoztatás is történt, amit egy teljes rebranding követett – miért hagyták el a „Pesti” szót?
N. V.: A „pesti” szó mindig is zavart okozott, főként a Pesti Színházzal való állandó összekeverhetőség miatt. Mi inkább visszanyúltunk a gyökereinkhez: a Magyar Színház név egyszerre utal a korábbi hagyományokra és arra a korszakra, amikor ez az épület a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működött. Ezt a szellemiséget szeretnénk továbbvinni.
Művészi szempontból hogyan látja az elmúlt egy évet?
N. V.: A vállalásainkat tartani tudtuk. Repertoárszínház vagyunk, így több korábbi előadást is tovább játszunk – még ha nem is mindenben értünk ezekkel egyet az új vezetés részéről. Egy év alatt új repertoárt kialakítani nem lehet. Átlagosan évente négy-öt előadást tudunk levenni, ennyit lehet újként bemutatni is. Mi ezt az arányt tartani tudtuk, és úgy érzem, jó döntéseket hoztunk.
Melyek voltak az első fontosabb lépések a művészi megújulásban?
N. V.: Kezdésként bemutattuk a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés előadást a Sinkovits Imre Színpadon – ez önmagában is rendhagyó vállalás volt, hiszen kevés színház tűz műsorra zenés darabot ilyen térben. Az évad elején újra műsorra került a RUMINI Ferrit-szigeten, teljesen felújítva, Korda Bonifác egyetemi hallgató rendezésében, aki januárban nagy sikerrel vitte színre Hamvas Béla A bor filozófiája című művét a Stúdiószínpadon. Eperjes Károly rendezésében visszahoztuk a Rómeó és Júliát, februárban pedig egy másik Shakespeare-klasszikust, a Hamletet is bemutattuk – ez is része annak a törekvésünknek, hogy időtálló drámákat kínáljunk elsősorban diákoknak és fiatal nézőknek. Meggyőződésem, hogy egy családi színház feladata új művek létrehozása és időről időre ősbemutatók színpadra állítása. Ennek szellemében született meg decemberben a Koldus és királyfi című musical, amely nagy örömömre mind a közönség, mind a kritika körében kiemelkedő sikert aratott – ez egy valóban olyan előadás, amely minden korosztályt meg tud szólítani. Áprilisban bemutattuk A kölyök című musicalt, majd május végén érkezik a Legyetek jók, ha tudtok.
Ha már a Koldus és királyfi: miért éppen ezt a történet választotta?
N. V.: Valóban, ez egy régi vágyam volt – nagyjából tíz éve dédelgetem magamban ezt a tervet. A színházigazgatás nem mindig hálás feladat, de van egy kivételes oldala is: az ember megvalósíthatja a saját álmait. A Koldus és királyfi számomra mindig is különleges mű volt. Gyerekként diafilmen találkoztam vele először, Zórád Ernő rajzaival, aztán következett a regény. Ugyanolyan meghatározó élmény volt számomra, mint A kincses sziget, J. F. Cooper indiánregényei vagy Dékány András hajóstörténetei. Nem az aktualitása miatt fontos, hanem mert az üzenete ma is ugyanannyira érvényes. Azt pedig egy pillanatig sem kellett mérlegelni, kiket kérek fel alkotótársnak: bár korábban sok kiváló zeneszerzővel dolgoztam együtt – Várkonyi Mátyással, Szörényi Leventével, Dés Lászlóval, Kocsák Tiborral –, ennél a darabnál azonnal nyilvánvaló volt, hogy Tolcsvay László zenéje és Müller Péter Sziámi szövege illik hozzá a legjobban.
Hogyan áll össze a következő évad repertoárja?
N. V.: A jövő évadban is számíthat a közönség ősbemutatóra, folytatjuk azt az irányt, hogy a nagyszínpadon színes és sokrétű repertoárt kínáljunk. Már megszereztük a jogokat, így bemutatjuk az Alice Csodaországban musicalváltozatát. A Stúdiószínpadon Kubik Anna főszereplésével egy különleges est készül, amely Fedák Sári életét idézi meg. Emellett egy új magyar színpadi adaptáció is helyet kap az évadban: színre visszük a Keménykalap és krumpliorr klasszikus történetét.
kölyök – máris nagy közönségsikert aratott, májusban pedig érkezik a harmadik nagyszínpadi produkció, a Legyetek jók, ha tudtok című zenés játék.
Február elején volt egy éve, hogy igazgatja a Magyar Színházat. Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?
N. V.: Ezt a kérdést két külön nézőpontból érdemes megvizsgálni. Az egyik egy szigorúan gazdasági és szervezési oldal, amely az üzemszervezéstől kezdve a napi működésig mindent magába foglal. Ez nem a legizgalmasabb része a munkának, de muszáj vele foglalkozni. A Magyar Színházat szervezetileg és strukturálisan is elhanyagolt állapotban vettük át. Komoly belső átalakításokra volt szükség, új vezetési rendszerrel. Az épület sem volt jobb állapotban: a közönségforgalmi terek és a színpadtechnika kifejezetten rossz állapotban volt. Első lépésként ezeket kezdtük rendbe tenni – felújítottuk a nézőforgalmi részeket, a szalont, a jegypénztárat, és megdupláztuk a vizesblokkok számát. Bár jelentős összeget költöttünk rá, de még így is elmondhatjuk, hogy a színház jelenleg adósságmentes. Pénzügyi szempontból jó évet zártunk 2024-ben.
Ezzel együtt névváltoztatás is történt, amit egy teljes rebranding követett – miért hagyták el a „Pesti” szót?
N. V.: A „pesti” szó mindig is zavart okozott, főként a Pesti Színházzal való állandó összekeverhetőség miatt. Mi inkább visszanyúltunk a gyökereinkhez: a Magyar Színház név egyszerre utal a korábbi hagyományokra és arra a korszakra, amikor ez az épület a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működött. Ezt a szellemiséget szeretnénk továbbvinni.
Művészi szempontból hogyan látja az elmúlt egy évet?
N. V.: A vállalásainkat tartani tudtuk. Repertoárszínház vagyunk, így több korábbi előadást is tovább játszunk – még ha nem is mindenben értünk ezekkel egyet az új vezetés részéről. Egy év alatt új repertoárt kialakítani nem lehet. Átlagosan évente négy-öt előadást tudunk levenni, ennyit lehet újként bemutatni is. Mi ezt az arányt tartani tudtuk, és úgy érzem, jó döntéseket hoztunk.
Melyek voltak az első fontosabb lépések a művészi megújulásban?
N. V.: Kezdésként bemutattuk a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés előadást a Sinkovits Imre Színpadon – ez önmagában is rendhagyó vállalás volt, hiszen kevés színház tűz műsorra zenés darabot ilyen térben. Az évad elején újra műsorra került a RUMINI Ferrit-szigeten, teljesen felújítva, Korda Bonifác egyetemi hallgató rendezésében, aki januárban nagy sikerrel vitte színre Hamvas Béla A bor filozófiája című művét a Stúdiószínpadon. Eperjes Károly rendezésében visszahoztuk a Rómeó és Júliát, februárban pedig egy másik Shakespeare-klasszikust, a Hamletet is bemutattuk – ez is része annak a törekvésünknek, hogy időtálló drámákat kínáljunk elsősorban diákoknak és fiatal nézőknek. Meggyőződésem, hogy egy családi színház feladata új művek létrehozása és időről időre ősbemutatók színpadra állítása. Ennek szellemében született meg decemberben a Koldus és királyfi című musical, amely nagy örömömre mind a közönség, mind a kritika körében kiemelkedő sikert aratott – ez egy valóban olyan előadás, amely minden korosztályt meg tud szólítani. Áprilisban bemutattuk A kölyök című musicalt, majd május végén érkezik a Legyetek jók, ha tudtok.
Ha már a Koldus és királyfi: miért éppen ezt a történet választotta?
N. V.: Valóban, ez egy régi vágyam volt – nagyjából tíz éve dédelgetem magamban ezt a tervet. A színházigazgatás nem mindig hálás feladat, de van egy kivételes oldala is: az ember megvalósíthatja a saját álmait. A Koldus és királyfi számomra mindig is különleges mű volt. Gyerekként diafilmen találkoztam vele először, Zórád Ernő rajzaival, aztán következett a regény. Ugyanolyan meghatározó élmény volt számomra, mint A kincses sziget, J. F. Cooper indiánregényei vagy Dékány András hajóstörténetei. Nem az aktualitása miatt fontos, hanem mert az üzenete ma is ugyanannyira érvényes. Azt pedig egy pillanatig sem kellett mérlegelni, kiket kérek fel alkotótársnak: bár korábban sok kiváló zeneszerzővel dolgoztam együtt – Várkonyi Mátyással, Szörényi Leventével, Dés Lászlóval, Kocsák Tiborral –, ennél a darabnál azonnal nyilvánvaló volt, hogy Tolcsvay László zenéje és Müller Péter Sziámi szövege illik hozzá a legjobban.
Hogyan áll össze a következő évad repertoárja?
N. V.: A jövő évadban is számíthat a közönség ősbemutatóra, folytatjuk azt az irányt, hogy a nagyszínpadon színes és sokrétű repertoárt kínáljunk. Már megszereztük a jogokat, így bemutatjuk az Alice Csodaországban musicalváltozatát. A Stúdiószínpadon Kubik Anna főszereplésével egy különleges est készül, amely Fedák Sári életét idézi meg. Emellett egy új magyar színpadi adaptáció is helyet kap az évadban: színre visszük a Keménykalap és krumpliorr klasszikus történetét.