2025. május 11. /
A Fitos Dezső Társulat hazánk legfiatalabb hivatásos táncegyüttese. A társulat alapítója, művészeti vezetője, igazgatója Fitos Dezső táncművész, koreográfus, táncpedagógus, aki Kocsis Enikő igazgató-művészeti vezetővel együtt irányítja az együttest.
A Fitos Dezső Társulat Magyarország legfiatalabb hivatásos táncegyüttese. Az első három évben elképesztően gazdag repertoár állt össze, amelyben a 15 futó előadás között szerepel egy férfi és egy női darab is. Miért tartottátok ezt fontosnak?
F. D.: Nyolc pár alkotja társulatunkat, így lényegesek azok az előadói feladatok, amelyek technikailag és előadóművészként is komoly kihívások elé állítják tánckarunk férfi és női tagjait. A magyar népi kultúra tekintetében fontos helyet foglalnak el a nemekből fakadó különböző szerepek, amelyeket táncainkban, mozdulatainkban hordozunk. Ennek ékes példája a páros táncokban gyökerező egymásra való odafigyelés: a férfi irányítja a táncot és a nő alkalmazkodik. Ez akkor tud a legjobban kiteljesedni, ha hasonló energiával segítik egymás mozdulatait. Így vagyunk mi is Enikővel, kiváló harmóniában dolgozunk minden közös munkánkban, hiszen mindketten hasonló fordulatszámon pörgünk, mikor alkotunk és közösen táncolunk, ám mindkettőnknek elengedhetetlen a saját tér, melyben egyénileg hozunk létre előadásokat.
Megszületett a Tántorgók – a hazát elhagyók emlékére és a Bernarda ballada, két jelentős erővel bíró előadás. Mi inspirálta a darabválasztást?
F. D.: Nagyon szerettem volna egy olyan témát választani, amelyben a férfitáncok, a férfiak barátsága, kapcsolata tud megmutatkozni, ezért született meg annak idején a Tántorgók – a hazát elhagyók emlékére című előadás a Fitos Dezső Társulattal. A Kárpát-medencei táncok tekintetében a férfitáncok, a legényesek individuális kifejező erővel bírnak, nagyon komoly tánctechnikai kihívást nyújtanak számunkra, akárcsak a szólisztikus megmutatkozás, melyet áthatnak a táncos előadó személyiségjegyei, és ezek tetten érhetők a táncában. Ettől is olyan izgalmas és kimeríthetetlen a népi kultúra. Addig, amíg a férfiaknak megadatott ez a fajta gazdag individuális megmutatkozási lehetőség, addig a lánytáncokra ez nem igazán jellemző. Enikő mindenképpen olyan női minőséget képvisel ebben a táncos szakmában, amely erőteljes hangot mutat. Sok-sok élményünk van, mellyel gyűjtéseink során tapasztalatokat és tudást szerezhettünk. Nemcsak táncot tanulni jártunk az általunk nagyon szeretett vidéki környezetbe, hanem barátságot kötöttünk az idős hagyományőrző mesterekkel, ezáltal nagyon sok élettapasztalatot, életszemléletet láthattunk, tanulhattunk tőlük. Enikőt mindig nagyon érdekelte a női sorsok mélylélektana, nagyon sokat beszélgetett idős asszonyokkal, akik számára élő példaként szolgáltak erejükkel, az életben való helytállásukkal. Amikor témát választott, akkor ennek alapján került Lorca utolsó és egyik legjelentősebb drámája a látószögébe, hiszen ő is nagyon sokat gyűjtött Spanyolországban, és érezhető volt ennek a drámának is az a fajta érzelmi kapcsolatrendszere, ami egy szűk közösségen belül is egyetemes életérzést fogalmaz meg, amely bárhol, még Magyarországon is akár megtörténhet. Ez a vibráló, spanyol világ, ezek a temperamentumos, virtuóz táncok, amelyek nálunk is, például a cigány táncainkban is fellelhetőek, gazdagítják ennek a nagyon nehéz színházi darabnak a mozgásvilágát.
A Bernarda ballada nagyon friss előadás, hogy látod most, a bemutató után?
F. D.: Enikőnek kimondott kérése volt az, hogy én most mint külső szem segítsem őt a darab legvégén, hogy ne befolyásolja az én szakmai véleményem az ő elképzeléseit, ezért háttérbe húzódtam az előadás elkészültéig. Amikor először megnéztem az előadást a bemutató előtt, nem tudtam eldönteni, hogy az előadó formálta magára a szerepet, vagy a szerep formálta az előadót, annyira hét különböző személyiséget tudott a női tánckar minden tagja magából elővarázsolni, hogy az lenyűgözött. Enikő már régóta látta maga előtt a színpadi teret, a vérét adta a lányokért, és érezhetően minden tudását beleadta az előadásba. Minden produkciónknál fontosak az alkotótársak, velük válik teljessé az álom. Enikő segítségére volt a Federico García Lorca művének színpadra írásában Pallai Mara dramaturg, a különös zenei világ létrehozásában Paár Julcsi, a megálmodott tér megvalósításában Mátravölgyi Ákos, az árnyjátékban Kuthy Ági, a jelmezekben Winklerné Petri-Kiss Borbála, a vérbő flamenco táncok koreográfiáiban Inhof Katalin, a fénytervezésben Papp Kornél, a táncosok pedig: Alzetta Alexa, Bíró Éva, Fafka Júlia, Guti Hajnalka, Hanekám Luca, Nagy Dorottya, Németh Eszter és Molnár Bálint.
Miért ajánlod ezt a darabot?
F. D.: Ez az előadás minden ízében egy olyan magas szintű női minőséget fogalmaz meg, amely szerintem minden ember számára lehengerlő. Az akrobatikus és a kortárs elemek beemelése a darabba, a flamenco magas szintű elsajátítása, a ritmusok – férfiakat meghazudtoló – pontossága, ereje, az embert próbáló énekes teljesítmény, valamint a hetvenperces folyamatos színpadi jelenlét mindenkit hatása alá képes vonni.
---------------------------------------------------
Fitos Dezső Társulat
Bernarda ballada
2025. június 14. 19.00,
Hagyományok Háza
A Fitos Dezső Társulat Magyarország legfiatalabb hivatásos táncegyüttese. Az első három évben elképesztően gazdag repertoár állt össze, amelyben a 15 futó előadás között szerepel egy férfi és egy női darab is. Miért tartottátok ezt fontosnak?
F. D.: Nyolc pár alkotja társulatunkat, így lényegesek azok az előadói feladatok, amelyek technikailag és előadóművészként is komoly kihívások elé állítják tánckarunk férfi és női tagjait. A magyar népi kultúra tekintetében fontos helyet foglalnak el a nemekből fakadó különböző szerepek, amelyeket táncainkban, mozdulatainkban hordozunk. Ennek ékes példája a páros táncokban gyökerező egymásra való odafigyelés: a férfi irányítja a táncot és a nő alkalmazkodik. Ez akkor tud a legjobban kiteljesedni, ha hasonló energiával segítik egymás mozdulatait. Így vagyunk mi is Enikővel, kiváló harmóniában dolgozunk minden közös munkánkban, hiszen mindketten hasonló fordulatszámon pörgünk, mikor alkotunk és közösen táncolunk, ám mindkettőnknek elengedhetetlen a saját tér, melyben egyénileg hozunk létre előadásokat.
Megszületett a Tántorgók – a hazát elhagyók emlékére és a Bernarda ballada, két jelentős erővel bíró előadás. Mi inspirálta a darabválasztást?
F. D.: Nagyon szerettem volna egy olyan témát választani, amelyben a férfitáncok, a férfiak barátsága, kapcsolata tud megmutatkozni, ezért született meg annak idején a Tántorgók – a hazát elhagyók emlékére című előadás a Fitos Dezső Társulattal. A Kárpát-medencei táncok tekintetében a férfitáncok, a legényesek individuális kifejező erővel bírnak, nagyon komoly tánctechnikai kihívást nyújtanak számunkra, akárcsak a szólisztikus megmutatkozás, melyet áthatnak a táncos előadó személyiségjegyei, és ezek tetten érhetők a táncában. Ettől is olyan izgalmas és kimeríthetetlen a népi kultúra. Addig, amíg a férfiaknak megadatott ez a fajta gazdag individuális megmutatkozási lehetőség, addig a lánytáncokra ez nem igazán jellemző. Enikő mindenképpen olyan női minőséget képvisel ebben a táncos szakmában, amely erőteljes hangot mutat. Sok-sok élményünk van, mellyel gyűjtéseink során tapasztalatokat és tudást szerezhettünk. Nemcsak táncot tanulni jártunk az általunk nagyon szeretett vidéki környezetbe, hanem barátságot kötöttünk az idős hagyományőrző mesterekkel, ezáltal nagyon sok élettapasztalatot, életszemléletet láthattunk, tanulhattunk tőlük. Enikőt mindig nagyon érdekelte a női sorsok mélylélektana, nagyon sokat beszélgetett idős asszonyokkal, akik számára élő példaként szolgáltak erejükkel, az életben való helytállásukkal. Amikor témát választott, akkor ennek alapján került Lorca utolsó és egyik legjelentősebb drámája a látószögébe, hiszen ő is nagyon sokat gyűjtött Spanyolországban, és érezhető volt ennek a drámának is az a fajta érzelmi kapcsolatrendszere, ami egy szűk közösségen belül is egyetemes életérzést fogalmaz meg, amely bárhol, még Magyarországon is akár megtörténhet. Ez a vibráló, spanyol világ, ezek a temperamentumos, virtuóz táncok, amelyek nálunk is, például a cigány táncainkban is fellelhetőek, gazdagítják ennek a nagyon nehéz színházi darabnak a mozgásvilágát.
A Bernarda ballada nagyon friss előadás, hogy látod most, a bemutató után?
F. D.: Enikőnek kimondott kérése volt az, hogy én most mint külső szem segítsem őt a darab legvégén, hogy ne befolyásolja az én szakmai véleményem az ő elképzeléseit, ezért háttérbe húzódtam az előadás elkészültéig. Amikor először megnéztem az előadást a bemutató előtt, nem tudtam eldönteni, hogy az előadó formálta magára a szerepet, vagy a szerep formálta az előadót, annyira hét különböző személyiséget tudott a női tánckar minden tagja magából elővarázsolni, hogy az lenyűgözött. Enikő már régóta látta maga előtt a színpadi teret, a vérét adta a lányokért, és érezhetően minden tudását beleadta az előadásba. Minden produkciónknál fontosak az alkotótársak, velük válik teljessé az álom. Enikő segítségére volt a Federico García Lorca művének színpadra írásában Pallai Mara dramaturg, a különös zenei világ létrehozásában Paár Julcsi, a megálmodott tér megvalósításában Mátravölgyi Ákos, az árnyjátékban Kuthy Ági, a jelmezekben Winklerné Petri-Kiss Borbála, a vérbő flamenco táncok koreográfiáiban Inhof Katalin, a fénytervezésben Papp Kornél, a táncosok pedig: Alzetta Alexa, Bíró Éva, Fafka Júlia, Guti Hajnalka, Hanekám Luca, Nagy Dorottya, Németh Eszter és Molnár Bálint.
Miért ajánlod ezt a darabot?
F. D.: Ez az előadás minden ízében egy olyan magas szintű női minőséget fogalmaz meg, amely szerintem minden ember számára lehengerlő. Az akrobatikus és a kortárs elemek beemelése a darabba, a flamenco magas szintű elsajátítása, a ritmusok – férfiakat meghazudtoló – pontossága, ereje, az embert próbáló énekes teljesítmény, valamint a hetvenperces folyamatos színpadi jelenlét mindenkit hatása alá képes vonni.
---------------------------------------------------
Fitos Dezső Társulat
Bernarda ballada
2025. június 14. 19.00,
Hagyományok Háza