2025. május 12. / G. Tóth Ildikó
Idén nemcsak a Gyulai Várszínház igazgatójaként, hanem az Országos Színházi Találkozó (OSZT) egyik válogatójaként is jártad a Kárpát-medencét Zalaegerszegtől Sepsiszentgyörgyig. Milyen új tapasztalatokat szereztél, hogyan összegeznéd a tanulságokat?
E. T.: Igen, két körülményt érdemes rögzíteni: én eddig is jártam a Kárpát-medencét, igaz, korántsem ilyen intenzitással, mint az elmúlt három hónapban, tehát nagyon nagy meglepetések nem értek. Másrészt mi, válogatóként csak azokat az előadásokat néztük, amelyeket a színházak jelöltek az OSZT-ra, egy nagyszínpadit és egy kamaratermit, persze, így is minden korábbinál nagyobb rálátásom nyílt a magyar színházi életre. Meg is erősödtem abban a korábbi vélekedésemben, hogy elképesztően, valószínűleg a világon egyedülállóan gazdag és sokszínű, rétegzett a magyar színházi kultúra. Amit jórészt az állam és a közönség tart fenn, s ez mindkét részről rendkívül értékelendő. Abban a korábbi hitemben is megerősödtem, hogy az erdélyi magyar színházi világ nagyon figyelemreméltó, erős társulatok, kvalitásos rendezők remek előadások sorát hozzák létre évadról évadra. Nem véletlenül szervezünk, rendezünk mi már nyolcadik éve Gyulán Erdélyi Hét elnevezéssel színházi fesztivált. Ugyanakkor, bár sok jó, érdekes előadást láthattunk Magyarországon is, meglepett, hogy viszonylag kevés igazán erős, igazán kiemelkedő produkciót a nagy múltú, rangos budapesti színházakban, s még kevesebbet a vidéki, megyeszékhelyi társulatoknál vagy az ún. függetleneknél. Ezen talán érdemes lenne sokaknak elgondolkodniuk. Ezzel együtt, azt hiszem, egy nagyon színvonalas, kivétel nélkül figyelemre méltó előadásokból álló ajánlatot sikerült a szolnoki szervezők, rendezők asztalára tennünk.
Közben a Gyulai Várszínház nyári programját is össze kellett állítanod. Sikerült-e beépítened a programba olyan előadásokat, amelyeket a válogatás során ismertél meg?
E. T.: Igen, például a kolozsvári Janovicsot, a gyergyói Liliomot, a marosvásárhelyi Alaszkát az Erdélyi Hétbe, a nyíregyházi Yermát a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiváljába (részben azért is, mert már korábban láttam egyiket-másikat), de csak keveset, mert addigra már nagyjából összeállt a program, illetve, ahogy általában, a műszaki feltételek vagy az időpontlehetőségeink, s főként az anyagi korlátaink sem teszik lehetővé sok kedvemre való előadás meghívását. Ez utóbbi különösen az említett két fesztivál esetében elkeserítő. Bár mind a szakmai, mind a közönség-visszajelzések szerint mindkét színházi fesztiválunk színvonalas, én tudom jól, hogy nagyobb, érdemi támogatási összegekből olyan nívós, rangos fesztiválokat tudnék szervezni, amelyekre talán még külföldön is felfigyelnének.
Az elmúlt években már megszokott szerkezeti csomópontok szerint alakítottad ki az idei programot is Gyulán?
E. T.: Jórészt igen, mert idén is összművészeti fesztiválprogramot hirdetünk a legkülönbözőbb műfajokban, de azon belül idén is megrendezzük a Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivált, ráadásul olyan világsztárokkal, mint a Muzsikás és Lakatos Mónika a Cigány Hangokkal, az Erdélyi Hetet, a fentieken túl a szatmári Hegedűs a háztetőn-nel és A miniszter félreléppel, a temesvári Mélyrepüléssel, a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválját a Yerma mellett Az öngyilkossal, A képzelt beteggel, a Dühöngő ifjúsággal, A revizorral, a 80 nap alatt a Föld körüllel, a Piroska és a farkassal. 2003 óta kétévente, így immár 12. alkalommal idén is megrendezzük az Irodalmi Humorfesztivált, amelyen a kortárs magyar irodalom jeles szerzői az alkalomra írott humoros verseiket, prózáikat maguk adják elő, Szokolay Dongó Balázs zenei fűszerezésével.
Gyulán a saját bemutatók is mindig figyelemre méltók, idén milyen meglepetésekkel várjátok a közönséget?
E. T.: Kiss József Erkel Ferenc feltételezett szerelmi kalandjáról szóló La Grange című darabját mutatjuk be a Soproni Petőfi Színházzal koprodukcióban, Nagy Viktor rendezésében, a Békéscsabai Jókai Színházzal közösen Kós Károly Az országépítő című regényének Zalán Tibor által át- és továbbírt változatát Az ország, az építő címmel, Pataki András rendezésében. A beregszászi színházzal koprodukcióban Gogol A revizorának egy különleges adaptációját hozzuk létre ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, s önállóan, saját fejlesztésben Márai Sándor Füves könyve szövegvilágának speciális válogatásából egy rendhagyó produkciót, amelyet Bogdán Zsolt és Binder Károly ad elő Az emberi utazás címmel.
E. T.: Igen, két körülményt érdemes rögzíteni: én eddig is jártam a Kárpát-medencét, igaz, korántsem ilyen intenzitással, mint az elmúlt három hónapban, tehát nagyon nagy meglepetések nem értek. Másrészt mi, válogatóként csak azokat az előadásokat néztük, amelyeket a színházak jelöltek az OSZT-ra, egy nagyszínpadit és egy kamaratermit, persze, így is minden korábbinál nagyobb rálátásom nyílt a magyar színházi életre. Meg is erősödtem abban a korábbi vélekedésemben, hogy elképesztően, valószínűleg a világon egyedülállóan gazdag és sokszínű, rétegzett a magyar színházi kultúra. Amit jórészt az állam és a közönség tart fenn, s ez mindkét részről rendkívül értékelendő. Abban a korábbi hitemben is megerősödtem, hogy az erdélyi magyar színházi világ nagyon figyelemreméltó, erős társulatok, kvalitásos rendezők remek előadások sorát hozzák létre évadról évadra. Nem véletlenül szervezünk, rendezünk mi már nyolcadik éve Gyulán Erdélyi Hét elnevezéssel színházi fesztivált. Ugyanakkor, bár sok jó, érdekes előadást láthattunk Magyarországon is, meglepett, hogy viszonylag kevés igazán erős, igazán kiemelkedő produkciót a nagy múltú, rangos budapesti színházakban, s még kevesebbet a vidéki, megyeszékhelyi társulatoknál vagy az ún. függetleneknél. Ezen talán érdemes lenne sokaknak elgondolkodniuk. Ezzel együtt, azt hiszem, egy nagyon színvonalas, kivétel nélkül figyelemre méltó előadásokból álló ajánlatot sikerült a szolnoki szervezők, rendezők asztalára tennünk.Közben a Gyulai Várszínház nyári programját is össze kellett állítanod. Sikerült-e beépítened a programba olyan előadásokat, amelyeket a válogatás során ismertél meg?
E. T.: Igen, például a kolozsvári Janovicsot, a gyergyói Liliomot, a marosvásárhelyi Alaszkát az Erdélyi Hétbe, a nyíregyházi Yermát a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiváljába (részben azért is, mert már korábban láttam egyiket-másikat), de csak keveset, mert addigra már nagyjából összeállt a program, illetve, ahogy általában, a műszaki feltételek vagy az időpontlehetőségeink, s főként az anyagi korlátaink sem teszik lehetővé sok kedvemre való előadás meghívását. Ez utóbbi különösen az említett két fesztivál esetében elkeserítő. Bár mind a szakmai, mind a közönség-visszajelzések szerint mindkét színházi fesztiválunk színvonalas, én tudom jól, hogy nagyobb, érdemi támogatási összegekből olyan nívós, rangos fesztiválokat tudnék szervezni, amelyekre talán még külföldön is felfigyelnének.
Az elmúlt években már megszokott szerkezeti csomópontok szerint alakítottad ki az idei programot is Gyulán?
E. T.: Jórészt igen, mert idén is összművészeti fesztiválprogramot hirdetünk a legkülönbözőbb műfajokban, de azon belül idén is megrendezzük a Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivált, ráadásul olyan világsztárokkal, mint a Muzsikás és Lakatos Mónika a Cigány Hangokkal, az Erdélyi Hetet, a fentieken túl a szatmári Hegedűs a háztetőn-nel és A miniszter félreléppel, a temesvári Mélyrepüléssel, a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválját a Yerma mellett Az öngyilkossal, A képzelt beteggel, a Dühöngő ifjúsággal, A revizorral, a 80 nap alatt a Föld körüllel, a Piroska és a farkassal. 2003 óta kétévente, így immár 12. alkalommal idén is megrendezzük az Irodalmi Humorfesztivált, amelyen a kortárs magyar irodalom jeles szerzői az alkalomra írott humoros verseiket, prózáikat maguk adják elő, Szokolay Dongó Balázs zenei fűszerezésével.
Gyulán a saját bemutatók is mindig figyelemre méltók, idén milyen meglepetésekkel várjátok a közönséget?
E. T.: Kiss József Erkel Ferenc feltételezett szerelmi kalandjáról szóló La Grange című darabját mutatjuk be a Soproni Petőfi Színházzal koprodukcióban, Nagy Viktor rendezésében, a Békéscsabai Jókai Színházzal közösen Kós Károly Az országépítő című regényének Zalán Tibor által át- és továbbírt változatát Az ország, az építő címmel, Pataki András rendezésében. A beregszászi színházzal koprodukcióban Gogol A revizorának egy különleges adaptációját hozzuk létre ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, s önállóan, saját fejlesztésben Márai Sándor Füves könyve szövegvilágának speciális válogatásából egy rendhagyó produkciót, amelyet Bogdán Zsolt és Binder Károly ad elő Az emberi utazás címmel.