A nyolcadik rét – (Ide nem illő gondolatok a Hétrétország köztivál ajánlása helyett) 2025. augusztus 22. / SP A nyolcadik rét küszöbén – milyen hülyeség, mintha a rétnek küszöbe volna! –, azaz mégis: ez a nyolcadik már nem itt van, folytatólagosan, hanem egy lépéssel túl, vagyis ott, ahová át kell lépni, és min kell átlépni ilyenkor? A küszöbön. Vegyük úgy, hogy már túl is vagyunk rajta. [kep3] Mit látsz, kérdezik az otthonmaradók. Hát, semmit igazán. Minden csak csírájában van. Van itt barátság – de csak csírájában –, alig ismerni rá, olyan, mint egy összenézés, egy kedves mosoly. Na és a gondolatcsírák! El nem tudod képzelni, mennyi csillámló igyekezet van bennük, hogy szóhoz jussanak. De még csend van. A gonosz szó csírájában van elfojtva. A jó szó meg majd kivirul, mint egyszínű szivárvány. Minden olyan ígéretes. Nem csábító, pláne nem hivalkodó, csak épphogy ígéretes, egy kicsit. Például, nem lehet tudni, hogy hogyan szól majd ez a dal? Talán most írják. Szegény dal, miken megy keresztül, mire világra jön, kibukik egy dalnok torkán, és elszáll. Ennyi? Nem száll el végleg. Szellővé válik a nyolcadik réten. Érzed, néha arcon legyint, vagy végigfut a hátadon az inged alatt. Ilyen egy jó dal. Hát igen, mindez azon a bizonyos küszöbön túl van. Át kell lépni, oda, a nyolcadikra. A belépőjegyért talán fizetned kell, de az átlépés díjtalan. Idáig jutottam képzeletben. Persze, kapok észbe, nekem a Hétrétország köztiválról kellene szépeket mondanom, helyette csak ábrándozom. Kár, hogy vége, pedig még el sem kezdődtem igazán. Csírájában vagyok. És te, hogy vagy? Találkozzunk Hétrétországban! – a polgári nevén: Őrség. Ott felismerjük egymást. Őriszentpéteren lehet belépni, ott van a küszöb.