2025. október 03. /
„Candide az elejétől kezdve a lehetséges világok legjobbikában érzi magát, viszont percenként olyan tapasztalatokat szerez, amelyek ezt megcáfolják” – mondja Bordás Roland, a Nemzeti Színház színművésze, akit többek között az október 10-i bemutatóról, legújabb szerepéről is kérdeztünk.
Hogyan telt a nyár?
B. R.: Munkával és pihenéssel. Leforgattuk az Úri muri című filmet, amelyet Vidnyánszky Attila rendezett, én a fiatal rendőrkapitány szerepét alakítottam. Emellett sokat pihentem, sportoltam minden nap, és a Candide szövegét tanultam már a nyár végén. Izgalommal vártam már az új évadot és az új kihívásokat.
Az előző évad Molnár Ferenc Liliom című darabjának címszerepével ért véget számodra. Hogyan közelítetted meg Liliom karakterét?
B. R.: Még a próbafolyamat előtti felkészülés során olvastam több irodalmártól, hogy a Liliom Molnár Ferenc személyes vallomása, és önmagát, a házasságát tárja fel benne. Talán ezért is olyan rétegzett ez a mű és maga Liliom: az életben találkozunk ennyire összetett és ellentmondó tulajdonságokkal egyetlen személyiségben. Liliom egy megzabolázhatatlan vagány, aki ugyanakkor képtelen arra, hogy döntéseket hozzon. Nem tud elköteleződni szerelme, Juli mellett. Minden tekintetben szabad ember, aki lazán felmond Muskátnénál, pedig az asszony biztosította számára a megélhetést, de képtelen más munkát vállalni, és ezzel kiszolgáltatja magát a bűnnek. Tele van önsajnálattal, másban keresi a hibát. A dráma arról a pillanatról szól, amikor mindezzel szembesül: Juli és a megszületendő gyermek ébreszti rá, hogy életében először felelősséget kell vállalnia. A Liliom minden szempontból nagy vállalás. A szerep értelmezésénél inkább az a legfontosabb, hogy milyen korú színészre osztja ki a rendező Liliomot, hiszen ez egy felnövekvéstörténet, és egészen mást jelent, ha valaki a húszas éveiben szembesül azzal, hogy fel kell nőnie, mintha negyven fölött éri utol a sorsa. Mindkettőre láttam már színházi példát: amikor ifjabb Vidnyánszky Attila a Vígszínházban Hajduk Károlyra osztotta ki ezt a szerepet, teljesen mást láttunk, mint amikor a velem egyidős – harminc körüli – Patkós Márton alakította az Örkény Színházban Kovács D. Dániel rendezésében.
Volt már dolgod nagy csábítóval a színpadon…
B. R.: Két éve mutattuk be a Don Juant a macedón származású Aleksandar Popovski rendezésében, és abból a próbafolyamatból tudok meríteni, még akkor is, ha Liliomnak csupán az egyik jellemvonása a csábító. De nekem eszembe jutott A Mester és Margarita című előadásunk egyik kulcsmondata is: „A gyávaság a legrútabb bűn.” Liliom menekül a felnőtté válás elől, mert – ha nem is gyáva, de – fél. Talán attól, hogy elveszíti a szabadságát.
Most újra Aleksandar Popovskival dolgozol. Vajon hogyan értelmezi a Candide-ban szereplő optimizmus gondolatát Popovski?
B. R.: Voltaire szatirikus regénye az optimizmust a leibnizi szemlélet mentén próbálja értelmezni, miszerint „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon”. Candide-ot egy világ körüli útra küldi Voltaire, és mi ezt ismételjük meg úgy, hogy egy kicsit arra is reflektálunk, ami az utóbbi évtizedekben körülöttünk a világban történt-történik. A műben Voltaire számtalan tragikus és sok emberáldozatot követelő eseményről ír, inkvizícióról, háborúról, a nagy lisszaboni földrengésről és sorolhatnám. Aleksandar az olvasópróbán kifejtette, hogy őt az a gondolat foglalkoztatja, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ennyire gúny tárgyaként kezeljük az optimizmust mint gondolatkört. Vajon reális ma jót remélni a jövőtől? Van esélyünk jó irányba változni, miközben azt tapasztaljuk, hogy minden, ami pozitív fejlődésként került be a köztudatba az elmúlt évtizedekben, most a visszájára fordul?
Milyen formában kerül színpadra Voltaire regénye?
B. R.: A regényből David Jakovljevic készített színpadi adaptációt, amelyből Verebes Ernő készített egy magyar változatot, és ezt mi – a szerzővel, Szabó Réka dramaturggal és az előadás rendezőjével – az előadás stílusához és a játékunkhoz igazítjuk. Helyenként még hozzá is írunk vagy kiegészítjük, ha úgy érezzük, fontos, hogy a regényből bizonyos dolgok még elhangozzanak.
Már túl vagytok az olvasópróbán…
B. R.: Igen, már nem csak asztalnál dolgozunk. Miután teljesen letisztáztunk egy-egy jelenetet, ki is próbáljuk helyzetben, sokat improvizálunk, mert Aleksandar szeret ebből inspirálódni. És hát el is mondta az olvasópróbán, hogy nem egy klasszikus történelmi drámát kíván színpadra állítani (Voltaire-ből kiindulva ezt nem is igazán teheti), hanem egy olyan világra szeretne reflektálni, amely kaotikusságában és durvaságában már egy összeomlott világ jeleit mutatja.
És milyen lesz Candide a Te alakításodban?
B. R.: Most dolgozunk együtt harmadjára Aleksandarral, itt most teljesen mást kér tőlem, mint amit A Mester és Margaritában vagy a Don Juanban kért. Ez a szerep más színészi eszközöket igényel: Candide egy nagyon naiv ember, akinek legnagyobb erőssége a makacs jóhiszeműsége, de közben nincsenek meg az eszközei arra, hogy ura legyen a saját életének. És ebben a szétesettségében próbál kiigazodni a világban, és válaszokat találni a kérdéseire. Persze, mindenben a jót látja, és a jót is akarja látni. A darabban el is hangzik: „Én akkor is jól érzem magam, ha rosszul vagyok”. Kezdetben egy komplexusokkal teli diákot látunk, aki a szemeink előtt próbál felnőtté válni. Hogy ez milyen mértékben sikerül neki, még mi sem tudjuk pontosan. Ahogy Aleksandar mondta, egy kicsit Az ember tragédiájához hasonlítható hosszú úton indulunk el, amely út során a megkísértést Dr. Pangloss generálja, miközben Candide-nak erre a megkísértésre van szüksége ahhoz, hogy elinduljon, és keresse az igaz értéket, például az igaz szerelmét, Kunigundát. És ebben az esetben nagyon fontos az, hogy ő megígért neki valamit, és ezt az ígéretét be is akarja tartani, történjék bármi. Candide az elejétől kezdve a lehetséges világok legjobbikában érzi magát, viszont percenként olyan tapasztalatokat szerez, amelyek ezt megcáfolják. Nehéz lenne most ennél többet mondanom a karakteremről, de ha a csillagok is úgy állnak, majd október 10-én erre is sor kerül, hiszen Candide is megmondta: „Minden úgy történik, ahogy történnie kell, és semmi nem történhet máshol, mint ahol éppen van”. És ez az „ahol” most éppen itt lesz a Nemzetiben. Szóval mindenkit szeretettel várunk, akinek nem máshol kell lennie, mint ahol épp lenni szeretne.
----------------------------------------------------------------------
Névjegy
Bordás Roland 2017 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja, ahol sokoldalúságával és kiemelkedő színpadi jelenlétével vált a közönség és a szakma elismert művészévé. A társulatban eltöltött évek alatt klasszikus és kortárs darabokban egyaránt bizonyította tehetségét: a nagy ívű drámai szerepektől a komikus figurákig széles skálán mozog.
Jelenlegi szerepei között megtalálható Candide Voltaire Candide című művében, Liliom Molnár Ferenc klasszikusában, valamint a Kurázsi mama és gyermekei című előadásban a Halál és a Mesélő karaktere. Látható továbbá az Esthajnal csendőrparancsnokaként, a Bánk bán meráni uraként, illetve Don Juanként Molière művében. Különösen emlékezetes alakítást nyújtott Wolandként A Mester és Margaritában, Szimon Csacsavaként A kaukázusi krétakörben, valamint Mar-Szúr hercegként a Leánder és Lensziromban.
Korábbi szerepei között olyan jelentős alakításokat találunk, mint Dionüszosz a Bakkhánsnőkben, Tybalt a Rómeó és Júliában, Ferdinánd A viharban, Trofimov a Meggyeskertben vagy Simone Parondi a Rocco és fivéreiben. A Nemzeti Színház színpadán számos klasszikus magyar és világirodalmi műben láthatta a közönség, többek között Az ember tragédiájában, a János vitézben, a Cyrano de Bergeracban és a Figaro házasságában is.
Művészi munkáját rangos elismerések is kísérik: 2021-ben Junior Prima Díjban részesült, 2022-ben pedig megkapta a Sinkovits Imre-díjat.
----------------------------------------------------------------------
Hogyan telt a nyár?
B. R.: Munkával és pihenéssel. Leforgattuk az Úri muri című filmet, amelyet Vidnyánszky Attila rendezett, én a fiatal rendőrkapitány szerepét alakítottam. Emellett sokat pihentem, sportoltam minden nap, és a Candide szövegét tanultam már a nyár végén. Izgalommal vártam már az új évadot és az új kihívásokat.
Az előző évad Molnár Ferenc Liliom című darabjának címszerepével ért véget számodra. Hogyan közelítetted meg Liliom karakterét?
B. R.: Még a próbafolyamat előtti felkészülés során olvastam több irodalmártól, hogy a Liliom Molnár Ferenc személyes vallomása, és önmagát, a házasságát tárja fel benne. Talán ezért is olyan rétegzett ez a mű és maga Liliom: az életben találkozunk ennyire összetett és ellentmondó tulajdonságokkal egyetlen személyiségben. Liliom egy megzabolázhatatlan vagány, aki ugyanakkor képtelen arra, hogy döntéseket hozzon. Nem tud elköteleződni szerelme, Juli mellett. Minden tekintetben szabad ember, aki lazán felmond Muskátnénál, pedig az asszony biztosította számára a megélhetést, de képtelen más munkát vállalni, és ezzel kiszolgáltatja magát a bűnnek. Tele van önsajnálattal, másban keresi a hibát. A dráma arról a pillanatról szól, amikor mindezzel szembesül: Juli és a megszületendő gyermek ébreszti rá, hogy életében először felelősséget kell vállalnia. A Liliom minden szempontból nagy vállalás. A szerep értelmezésénél inkább az a legfontosabb, hogy milyen korú színészre osztja ki a rendező Liliomot, hiszen ez egy felnövekvéstörténet, és egészen mást jelent, ha valaki a húszas éveiben szembesül azzal, hogy fel kell nőnie, mintha negyven fölött éri utol a sorsa. Mindkettőre láttam már színházi példát: amikor ifjabb Vidnyánszky Attila a Vígszínházban Hajduk Károlyra osztotta ki ezt a szerepet, teljesen mást láttunk, mint amikor a velem egyidős – harminc körüli – Patkós Márton alakította az Örkény Színházban Kovács D. Dániel rendezésében.
Volt már dolgod nagy csábítóval a színpadon…
B. R.: Két éve mutattuk be a Don Juant a macedón származású Aleksandar Popovski rendezésében, és abból a próbafolyamatból tudok meríteni, még akkor is, ha Liliomnak csupán az egyik jellemvonása a csábító. De nekem eszembe jutott A Mester és Margarita című előadásunk egyik kulcsmondata is: „A gyávaság a legrútabb bűn.” Liliom menekül a felnőtté válás elől, mert – ha nem is gyáva, de – fél. Talán attól, hogy elveszíti a szabadságát.
Most újra Aleksandar Popovskival dolgozol. Vajon hogyan értelmezi a Candide-ban szereplő optimizmus gondolatát Popovski?
B. R.: Voltaire szatirikus regénye az optimizmust a leibnizi szemlélet mentén próbálja értelmezni, miszerint „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon”. Candide-ot egy világ körüli útra küldi Voltaire, és mi ezt ismételjük meg úgy, hogy egy kicsit arra is reflektálunk, ami az utóbbi évtizedekben körülöttünk a világban történt-történik. A műben Voltaire számtalan tragikus és sok emberáldozatot követelő eseményről ír, inkvizícióról, háborúról, a nagy lisszaboni földrengésről és sorolhatnám. Aleksandar az olvasópróbán kifejtette, hogy őt az a gondolat foglalkoztatja, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ennyire gúny tárgyaként kezeljük az optimizmust mint gondolatkört. Vajon reális ma jót remélni a jövőtől? Van esélyünk jó irányba változni, miközben azt tapasztaljuk, hogy minden, ami pozitív fejlődésként került be a köztudatba az elmúlt évtizedekben, most a visszájára fordul?
Milyen formában kerül színpadra Voltaire regénye?
B. R.: A regényből David Jakovljevic készített színpadi adaptációt, amelyből Verebes Ernő készített egy magyar változatot, és ezt mi – a szerzővel, Szabó Réka dramaturggal és az előadás rendezőjével – az előadás stílusához és a játékunkhoz igazítjuk. Helyenként még hozzá is írunk vagy kiegészítjük, ha úgy érezzük, fontos, hogy a regényből bizonyos dolgok még elhangozzanak.
Már túl vagytok az olvasópróbán…
B. R.: Igen, már nem csak asztalnál dolgozunk. Miután teljesen letisztáztunk egy-egy jelenetet, ki is próbáljuk helyzetben, sokat improvizálunk, mert Aleksandar szeret ebből inspirálódni. És hát el is mondta az olvasópróbán, hogy nem egy klasszikus történelmi drámát kíván színpadra állítani (Voltaire-ből kiindulva ezt nem is igazán teheti), hanem egy olyan világra szeretne reflektálni, amely kaotikusságában és durvaságában már egy összeomlott világ jeleit mutatja.
És milyen lesz Candide a Te alakításodban?
B. R.: Most dolgozunk együtt harmadjára Aleksandarral, itt most teljesen mást kér tőlem, mint amit A Mester és Margaritában vagy a Don Juanban kért. Ez a szerep más színészi eszközöket igényel: Candide egy nagyon naiv ember, akinek legnagyobb erőssége a makacs jóhiszeműsége, de közben nincsenek meg az eszközei arra, hogy ura legyen a saját életének. És ebben a szétesettségében próbál kiigazodni a világban, és válaszokat találni a kérdéseire. Persze, mindenben a jót látja, és a jót is akarja látni. A darabban el is hangzik: „Én akkor is jól érzem magam, ha rosszul vagyok”. Kezdetben egy komplexusokkal teli diákot látunk, aki a szemeink előtt próbál felnőtté válni. Hogy ez milyen mértékben sikerül neki, még mi sem tudjuk pontosan. Ahogy Aleksandar mondta, egy kicsit Az ember tragédiájához hasonlítható hosszú úton indulunk el, amely út során a megkísértést Dr. Pangloss generálja, miközben Candide-nak erre a megkísértésre van szüksége ahhoz, hogy elinduljon, és keresse az igaz értéket, például az igaz szerelmét, Kunigundát. És ebben az esetben nagyon fontos az, hogy ő megígért neki valamit, és ezt az ígéretét be is akarja tartani, történjék bármi. Candide az elejétől kezdve a lehetséges világok legjobbikában érzi magát, viszont percenként olyan tapasztalatokat szerez, amelyek ezt megcáfolják. Nehéz lenne most ennél többet mondanom a karakteremről, de ha a csillagok is úgy állnak, majd október 10-én erre is sor kerül, hiszen Candide is megmondta: „Minden úgy történik, ahogy történnie kell, és semmi nem történhet máshol, mint ahol éppen van”. És ez az „ahol” most éppen itt lesz a Nemzetiben. Szóval mindenkit szeretettel várunk, akinek nem máshol kell lennie, mint ahol épp lenni szeretne.
----------------------------------------------------------------------
Névjegy
Bordás Roland 2017 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja, ahol sokoldalúságával és kiemelkedő színpadi jelenlétével vált a közönség és a szakma elismert művészévé. A társulatban eltöltött évek alatt klasszikus és kortárs darabokban egyaránt bizonyította tehetségét: a nagy ívű drámai szerepektől a komikus figurákig széles skálán mozog.
Jelenlegi szerepei között megtalálható Candide Voltaire Candide című művében, Liliom Molnár Ferenc klasszikusában, valamint a Kurázsi mama és gyermekei című előadásban a Halál és a Mesélő karaktere. Látható továbbá az Esthajnal csendőrparancsnokaként, a Bánk bán meráni uraként, illetve Don Juanként Molière művében. Különösen emlékezetes alakítást nyújtott Wolandként A Mester és Margaritában, Szimon Csacsavaként A kaukázusi krétakörben, valamint Mar-Szúr hercegként a Leánder és Lensziromban.
Korábbi szerepei között olyan jelentős alakításokat találunk, mint Dionüszosz a Bakkhánsnőkben, Tybalt a Rómeó és Júliában, Ferdinánd A viharban, Trofimov a Meggyeskertben vagy Simone Parondi a Rocco és fivéreiben. A Nemzeti Színház színpadán számos klasszikus magyar és világirodalmi műben láthatta a közönség, többek között Az ember tragédiájában, a János vitézben, a Cyrano de Bergeracban és a Figaro házasságában is.
Művészi munkáját rangos elismerések is kísérik: 2021-ben Junior Prima Díjban részesült, 2022-ben pedig megkapta a Sinkovits Imre-díjat.
----------------------------------------------------------------------