Könyvben bujdosó 2025. október 03. / Fáy Miklós Az uszodában hevertem egy barátommal, néztük, hogy úszik el a dinnyehéj… Ja nem, csak néztük, mások hogy éldegélnek a nap alatt. Egy olvasó emberre lettünk figyelmesek, illetve én nem is lettem volna rá figyelmes, de a barátom, aki Amerikában él, váratlanul azt mondta: ilyet New Yorkban nem látsz. Milyet. Hogy valaki csak úgy ül a padon, metrón, nyilvános helyen, és olvas. Nem olvasnak. Jó, hát Amerika. Biztos soha nem is olvastak, mondtam volna, de nem ennyire egyszerű a helyzet. Olvastak, nagyon is olvastak, és egyre kevésbé teszik. Készültek erről felmérések, vannak rá adatok, amúgy sem volt óriási az olvasók aránya a felnőtt lakosság körében, de az elmúlt húsz évben folyamatosan és lendületesen estek a számok. Nem analfabetizmusról van szó, hanem a kedvtelésből olvasókról. És a kedvtelést nagyon is széles értelemben fogták fel a kutatások: olvasónak számít nemcsak a magas iro­da­lom élvezője, de az útikönyveket forgató is, vagy akár az, aki újságot olvasgat, legyen az nyomtatott vagy elektronikus formában. Lényeg, hogy ne használati utasítás legyen, menetrend vagy szöveges üzenet az ismerősöktől. Olvasás a maga csodálatos és értelmetlen, gyakorlatiatlan formájában. Kedves Olvasó, ha eddig eljutottál, hadd öleljelek meg virtuálisan. Te is a boldog kevesek közé tartozol, akinek még mond valamit a fehér papíron elhelyezett betűk hangyaserege. Mert tényleg kevesekről van szó, az olvasni tudó lakosság 28 százaléka olvasott szórakozásból 2004-ben, mostanra ez az arány 16 százalékra esett. Ami még ijesztőbb adat: a gyerekeknek vagy gyerekekkel való olvasás mindössze 2 szá­zalékra jellemző, ami azt jelenti, hogy a következő generációban már föl sem merül majd, hogy az olvasás hasznos, értelmes vagy egyáltalán lehetséges időtöltés lenne. Az egész elsőre generációs ijedelemnek látszik. Ezek a mai fiatalok egy könyvet nem vesznek a kezükbe, bezzeg mi még a zuhany alatt is olvastunk. Mi lesz ezekből a gyerekekből. Mire ezek a gyerekek azzal vágnának vissza, hogy ezek a mai öregek és középkorúak egy telefont nem tudnak üzembe helyezni, egy videót nem tudnak feltölteni az internetre, csoda, hogy nem falta fel őket a nagyváros. Nyilván mindkét oldalnak igaza van, és bennünk van a hiba, ha nagyon csóváljuk a fejünket. Új generáció, új információátadási formák, és valóban sokkal egyszerűbb megfőzni az ebédet, ha látjuk is a szakácsot, és csak utánozni kell őt, mintha állandóan értelmezni és mérlegelni kell, mennyi lehet az az egy csipet só, mit jelent az, hogy „ízlés szerint”. De azért a könyv… A szavak bősége, amelyet vagy átveszünk, vagy nem, de legalább megértünk. A szavak, amelyekkel a gondolatainkat kifejezzük, vagy megfordítva: amelyek nélkül nincsenek gondolataink, amelyekkel rendet teremtünk a körülöttünk lévő világban, hogy ne csak képek záporozzanak ránk, ne csak dőljön ránk a szöveg, hangosan és egyre hangosabban, gyorsan és egyre gyorsabban. Olvasni jó. De ezt csak az tudja, aki olvas.