2026. január 15. / Boros Norina
F. M. Dosztojevszkij monumentális regénye, A Karamazov testvérek Hargitai Iván rendezésében 2023. február 24-én debütált a József Attila Színházban, ám egy váratlan betegség miatt majdnem egy évre lekerült a repertoárról. Most, a 30. előadás mérföldkövéhez érkezve, decembertől újraéled a
történet, amely egyszerre bűnügyi dráma, filozófiai mélységű lélekvizsgálat és családtörténet. A visszatérés apropóján Fekete Gáborral, a társulat színművészével beszélgettünk, akinek ez már az ötödik évada a színházban. Arról kérdeztük, miért érdemes műsoron tartani egy olyan klasszikust, amely ma, a gyorsfogyasztás korában ritkán ígér könnyed esti kikapcsolódást.
Miért érezted, éreztétek úgy, hogy mindenképp repertoáron kell tartani A Karamazov testvéreket?
F. G.: Nagyon szerettük a próbafolyamatot, és ha lehet, talán még jobban szerettük játszani. Mindannyiunknak mély, komoly feladata van benne, olyan szerepek, amelyekben valóban valami fontosat lehet elmondani. A közönség reakciója is azt mutatta, hogy helye van a műsorban, szinte mindig telt ház előtt játszottuk, sokszor fiataloknak, diákcsoportoknak. Jó volt látni, ahogy feszült figyelemmel követik a történetet. Örülök, hogy visszatér a repertoárba, és újra elmerülhetünk a dosztojevszkiji sötétségben.
Hogyan lehet újra nekikezdeni egy olyan előadásnak, melyet közel egy éve nem játszottál?
F. G.: Szerintem egy év nem olyan nagy idő, de nagyon izgalmas lesz megfigyelni, mire emlékszünk, és mi az, ami változik. Ez egy érzékeny, egymásra nagy odafigyelést igénylő előadás, pontosan átgondolt rendezéssel. Az ember egy év alatt sokat változik magánéletben és szakmailag egyaránt. És ez mindig beleivódik a játékba. Előfordul, hogy egy mondat hirtelen másként jön ki a szánkon, mást jelent, új értelmet kap. Tetten éred a változást, a saját és a közös belső fejlődést, ezt várom a legjobban.
Mi változott az életedben az elmúlt év során?
F. G.: A magánéletben a legnagyobb öröm, hogy megszületett a második kisfiam. Ez teljesen átalakította a család dinamikáját. Persze sok kihívás van ilyenkor, de már a puszta létezésükkel értelmet adnak a mindennapjainknak. Szakmai szempontból is mozgalmas időszakot élek, új színházi feladatok, film, szinkron, hangoskönyv.
A nézők szerinted miért nem hagyhatják ki A Karamazov testvérek előadást?
F. G.: A regény több mint ezer oldal, ezért minden színpadi feldolgozás szükségszerűen új értelmezést, új fókuszt hoz létre. A Karamazov testvérek szerintem eleve egy izgalmas, mély utazás az emberi lélek sötét zugaiban, az emberi felelősségben, a földi lét értelmének keresésében. Azért érdemes eljönni, mert Iván rendkívül izgalmas, feszes és gondolatilag nagyon tiszta szövegkönyvet készített, és olyan előadást rendezett, amelyben minden színész estéről estére azért küzd, hogy ezt a nehezen megfogható, összetett történetet úgy adjuk át, ahogyan az író gondolhatta, és ahogy épp aznap este hat ránk. Ez egy nem könnyen elmondható történet, de mindannyian azon dolgozunk, hogy mégis jól és érthetően meséljük el.
Jelenleg tizenkét előadásban játszol. Mennyire megterhelő ilyen súlyú előadást estéről estére előadni?
F. G.: Sokszor ha A Karamazov testvéreket vagy más hasonló mélységű előadást játszom, már reggel úgy kelek, hogy az egész napomat meghatározza az előttem álló szerep. Minden műfaj másfajta felkészülést igényel. Ebben a műben az emberi aljasság és alantasság bugyrait kell megjárni, és ehhez mentálisan is át kell hangolódni. Na nem kell megijedni, azért van ott fény is.
Decemberben milyen feladatok várnak rád?
F. G.: December 21-én rendezzük meg A szeretet hangjai jótékonysági gálát a József Attila Színházban. A társulattal nagy erőkkel készülünk, tanuljuk a dalokat. Reméljük, hogy egy szép, lélekemelő délutáni előadást tudunk létrehozni, és segíteni a Heim Pál Gyermekkórházat. Minden fellépő művész lemondott a díjazásáról, ezzel is támogatva a jótékony célt.
Januárban pedig egy számodra fontos előadás búcsúzik a színpadtól.
F. G.: Január 15-én tartjuk a Vértestvérek utolsó előadását, egyfajta darabtemetést. Mielőtt elkezdtük próbálni Lengyel Ferenc rendezésében, nem gondoltuk volna, hogy ennyi örömöt és szép pillanatot ad majd. Úgy éreztem, a címe talán elriasztotta a magyar nézőket, sokan megijedtek tőle. Még ha nem is volt mindig telt ház, akik beültek, szinte kivétel nélkül szerették, és a függöny összehúzása után sokszor állva tapsoltak. Az utolsó előadásra teljes programmal készülünk: lehet fotózkodni, a szünetben kvízt kitölteni, tombolán relikviákat nyerni a darabból. Számomra ez egy olyan előadás volt, amelyben nagy utat járhattam be, és hiába vesszük le a műsorról, velem marad. Szerintem mindannyiunkkal.
történet, amely egyszerre bűnügyi dráma, filozófiai mélységű lélekvizsgálat és családtörténet. A visszatérés apropóján Fekete Gáborral, a társulat színművészével beszélgettünk, akinek ez már az ötödik évada a színházban. Arról kérdeztük, miért érdemes műsoron tartani egy olyan klasszikust, amely ma, a gyorsfogyasztás korában ritkán ígér könnyed esti kikapcsolódást.
Miért érezted, éreztétek úgy, hogy mindenképp repertoáron kell tartani A Karamazov testvéreket?
F. G.: Nagyon szerettük a próbafolyamatot, és ha lehet, talán még jobban szerettük játszani. Mindannyiunknak mély, komoly feladata van benne, olyan szerepek, amelyekben valóban valami fontosat lehet elmondani. A közönség reakciója is azt mutatta, hogy helye van a műsorban, szinte mindig telt ház előtt játszottuk, sokszor fiataloknak, diákcsoportoknak. Jó volt látni, ahogy feszült figyelemmel követik a történetet. Örülök, hogy visszatér a repertoárba, és újra elmerülhetünk a dosztojevszkiji sötétségben.
Hogyan lehet újra nekikezdeni egy olyan előadásnak, melyet közel egy éve nem játszottál?
F. G.: Szerintem egy év nem olyan nagy idő, de nagyon izgalmas lesz megfigyelni, mire emlékszünk, és mi az, ami változik. Ez egy érzékeny, egymásra nagy odafigyelést igénylő előadás, pontosan átgondolt rendezéssel. Az ember egy év alatt sokat változik magánéletben és szakmailag egyaránt. És ez mindig beleivódik a játékba. Előfordul, hogy egy mondat hirtelen másként jön ki a szánkon, mást jelent, új értelmet kap. Tetten éred a változást, a saját és a közös belső fejlődést, ezt várom a legjobban.
Mi változott az életedben az elmúlt év során?
F. G.: A magánéletben a legnagyobb öröm, hogy megszületett a második kisfiam. Ez teljesen átalakította a család dinamikáját. Persze sok kihívás van ilyenkor, de már a puszta létezésükkel értelmet adnak a mindennapjainknak. Szakmai szempontból is mozgalmas időszakot élek, új színházi feladatok, film, szinkron, hangoskönyv.
A nézők szerinted miért nem hagyhatják ki A Karamazov testvérek előadást?
F. G.: A regény több mint ezer oldal, ezért minden színpadi feldolgozás szükségszerűen új értelmezést, új fókuszt hoz létre. A Karamazov testvérek szerintem eleve egy izgalmas, mély utazás az emberi lélek sötét zugaiban, az emberi felelősségben, a földi lét értelmének keresésében. Azért érdemes eljönni, mert Iván rendkívül izgalmas, feszes és gondolatilag nagyon tiszta szövegkönyvet készített, és olyan előadást rendezett, amelyben minden színész estéről estére azért küzd, hogy ezt a nehezen megfogható, összetett történetet úgy adjuk át, ahogyan az író gondolhatta, és ahogy épp aznap este hat ránk. Ez egy nem könnyen elmondható történet, de mindannyian azon dolgozunk, hogy mégis jól és érthetően meséljük el.
Jelenleg tizenkét előadásban játszol. Mennyire megterhelő ilyen súlyú előadást estéről estére előadni?
F. G.: Sokszor ha A Karamazov testvéreket vagy más hasonló mélységű előadást játszom, már reggel úgy kelek, hogy az egész napomat meghatározza az előttem álló szerep. Minden műfaj másfajta felkészülést igényel. Ebben a műben az emberi aljasság és alantasság bugyrait kell megjárni, és ehhez mentálisan is át kell hangolódni. Na nem kell megijedni, azért van ott fény is.
Decemberben milyen feladatok várnak rád?
F. G.: December 21-én rendezzük meg A szeretet hangjai jótékonysági gálát a József Attila Színházban. A társulattal nagy erőkkel készülünk, tanuljuk a dalokat. Reméljük, hogy egy szép, lélekemelő délutáni előadást tudunk létrehozni, és segíteni a Heim Pál Gyermekkórházat. Minden fellépő művész lemondott a díjazásáról, ezzel is támogatva a jótékony célt.
Januárban pedig egy számodra fontos előadás búcsúzik a színpadtól.
F. G.: Január 15-én tartjuk a Vértestvérek utolsó előadását, egyfajta darabtemetést. Mielőtt elkezdtük próbálni Lengyel Ferenc rendezésében, nem gondoltuk volna, hogy ennyi örömöt és szép pillanatot ad majd. Úgy éreztem, a címe talán elriasztotta a magyar nézőket, sokan megijedtek tőle. Még ha nem is volt mindig telt ház, akik beültek, szinte kivétel nélkül szerették, és a függöny összehúzása után sokszor állva tapsoltak. Az utolsó előadásra teljes programmal készülünk: lehet fotózkodni, a szünetben kvízt kitölteni, tombolán relikviákat nyerni a darabból. Számomra ez egy olyan előadás volt, amelyben nagy utat járhattam be, és hiába vesszük le a műsorról, velem marad. Szerintem mindannyiunkkal.