2026. január 15. / Kovács Liliána
Lipics Zsolt Jászai Mari-díjas színművész 2021. február óta igazgatója a Pécsi Nemzeti Színháznak. Pécs városának közgyűlése 2025. november 6-án elsöprő többséggel újabb 5 évre szavazott bizalmat vezetői pályázatának.
Mi volt a legfőbb érve az újrapályázásban?
L. Zs.: A legfőbb érvem, hogy hiszek abban: ennek a társulatnak, ennek az épületnek és ennek a városnak még van közös története velem, a megkezdett munka folytatásra érdemes. Az elmúlt öt esztendő nemcsak számokban, nézőszámban és elismerésekben volt sikeres, hanem közösségformálásban, szakmai fejlődésben és emberi értelemben is. Meggyőződésem, hogy amit elindítottunk – az épülő bizalmi kultúrát, az érték- és tradícióalapú működést, a nyitottságot az új irányok felé – érdemes tovább vinni. A színházvezetés nem ciklusokra szól, hanem felelősségre és küldetésre. És én szeretném tovább vállalni ezt a küldetést. A felelősség a nézők és befelé a kollégák felé is egyformán fontos számomra, hiszen nagyon is összefügg a két csoport elégedettsége. Ezért folyamatosan törekszem a kollégák mentális és egzisztenciális biztonságát megtartani. A fizetéseket évről évre emeljük. Kiemelt feladatomnak tekintem, hogy erre forrásokat teremtsek, a szabadnapokkal pedig módot adjak arra, hogy a magánéletben, családban mindenki töltődhessen energiával. Úgy gondolom, akkor teljes egy társulat, ha minden korosztálynak van helye, feladata és szerepe benne. Évadokat tervezve mindig figyelek arra, hogy ez a láthatatlan egyensúly megmaradjon. Nemcsak darabokat választunk, hanem emberekhez, karakterekhez, sorsokhoz keresünk megfelelő történeteket.
A színház, szokták mondani, valójában egy gyár, a szervezeti formája is kft. Mit jelent vezetőként ez a láthatatlan munka a mindennapokban?
L. Zs.: Ez a része valóban kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen. A művészet csak akkor tud szabad és bátor lenni, ha biztonságban van a háttér. Gazdasági stabilitásban, megtervezhető működésben és felelős döntésekben hiszek. A vezetői munka nagy része nem reflektorfényben zajlik. Pénzügyi tervezés, intézményi működtetés, pályázatok, szerződések, egyeztetések, együttműködések építése a munkánk szintén fontos és elmaradhatatlan elemei. Ha egy színház előadásai mögött rend és biztonság, szervezettség van, akkor a színpadon megengedhetjük magunknak a káosz szabadságát is – mert az már művészet.
Hogy látja a jövőt a finanszírozás tekintetében?
L. Zs.: A színházak finanszírozása ma egyre nagyobb kihívás, de én ebben nem a bizonytalanságot, hanem a kreativitás szükségét látom. Nyitottnak kell lennünk az együttműködésekre az önkormányzati, állami, kulturális és gazdasági élet szereplőivel egyaránt. Mi ezt Pécsett az elmúlt években tudatosan építettük – ennek eredménye lett többek között például a PTE-vel, ezen belül is kiemelten a Pécsi Egyetemi Borbirtokkal való együttműködésünk, és lett még szorosabb a Pannon Filharmonikusokkal és a Pécsi Balettel való közös munka. A finanszírozás jövője nemcsak forintok, hanem kapcsolatok kérdése is.
Ön Pécs város közönségének az egyik legnépszerűbb színművésze is. Hogyan tud egyensúlyozni, hogy látható is legyen számukra?
L. Zs.: Ez egy érzékeny egyensúly kell, hogy legyen. Megtisztelő és felemelő a közönség szeretete irányomban. Fontos, hogy a publikum lásson, találkozzon velem a színpadon is – hiszen színművész vagyok, ez az eredeti hivatásom. Ugyanakkor az igazgatói munka sok időt és figyelmet igényel. Az elmúlt években megtanultam, hogy nem a mennyiségen múlik, hanem azon, hogy mikor és hol vagyok jelen. Ha kevesebbet is, de lényeges pillanatokban találkozom a közönséggel – olyan szerepekben, amelyekhez emberileg is közöm van –, azt érzik, hogy nem eltávolodtam, hanem még komolyabban veszem a hivatásom.
A 2025/2026-os évad a 130 éves Pécsi Nemzeti Színház kapuinak megnyitását is ünneplő évad. De még több az ünneplésre az ok, hiszen 65 éve alakult az operatagozat és a Pécsi Balett is. Mi adja az ünnepi évad fényét, különlegességét?
L. Zs.: Ez az évad több egyszerű évfordulónál. Ilyenkor nemcsak számokat ünneplünk, hanem történeteket, embereket, alkotókat, sorsokat. Az ünnepi évadban nemcsak visszanézünk, hanem előre is. Bemutatjuk, hogy milyen hagyományra épül a jelenünk, és milyen jövőt képzelünk el Pécs Nemzeti Színházának. Lesznek opera- és balettkülönlegességek, a klasszikus repertoár felújításai, új kortárs művek, koprodukciók, fiatal tehetségekkel közösen megálmodott projektek. Az ünnepi évad lényege számomra, hogy egyszerre hajtsunk fejet a múlt előtt, és nyissunk ajtót a következő 130 év felé.
Mi volt a legfőbb érve az újrapályázásban?
L. Zs.: A legfőbb érvem, hogy hiszek abban: ennek a társulatnak, ennek az épületnek és ennek a városnak még van közös története velem, a megkezdett munka folytatásra érdemes. Az elmúlt öt esztendő nemcsak számokban, nézőszámban és elismerésekben volt sikeres, hanem közösségformálásban, szakmai fejlődésben és emberi értelemben is. Meggyőződésem, hogy amit elindítottunk – az épülő bizalmi kultúrát, az érték- és tradícióalapú működést, a nyitottságot az új irányok felé – érdemes tovább vinni. A színházvezetés nem ciklusokra szól, hanem felelősségre és küldetésre. És én szeretném tovább vállalni ezt a küldetést. A felelősség a nézők és befelé a kollégák felé is egyformán fontos számomra, hiszen nagyon is összefügg a két csoport elégedettsége. Ezért folyamatosan törekszem a kollégák mentális és egzisztenciális biztonságát megtartani. A fizetéseket évről évre emeljük. Kiemelt feladatomnak tekintem, hogy erre forrásokat teremtsek, a szabadnapokkal pedig módot adjak arra, hogy a magánéletben, családban mindenki töltődhessen energiával. Úgy gondolom, akkor teljes egy társulat, ha minden korosztálynak van helye, feladata és szerepe benne. Évadokat tervezve mindig figyelek arra, hogy ez a láthatatlan egyensúly megmaradjon. Nemcsak darabokat választunk, hanem emberekhez, karakterekhez, sorsokhoz keresünk megfelelő történeteket.
A színház, szokták mondani, valójában egy gyár, a szervezeti formája is kft. Mit jelent vezetőként ez a láthatatlan munka a mindennapokban?
L. Zs.: Ez a része valóban kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen. A művészet csak akkor tud szabad és bátor lenni, ha biztonságban van a háttér. Gazdasági stabilitásban, megtervezhető működésben és felelős döntésekben hiszek. A vezetői munka nagy része nem reflektorfényben zajlik. Pénzügyi tervezés, intézményi működtetés, pályázatok, szerződések, egyeztetések, együttműködések építése a munkánk szintén fontos és elmaradhatatlan elemei. Ha egy színház előadásai mögött rend és biztonság, szervezettség van, akkor a színpadon megengedhetjük magunknak a káosz szabadságát is – mert az már művészet.
Hogy látja a jövőt a finanszírozás tekintetében?
L. Zs.: A színházak finanszírozása ma egyre nagyobb kihívás, de én ebben nem a bizonytalanságot, hanem a kreativitás szükségét látom. Nyitottnak kell lennünk az együttműködésekre az önkormányzati, állami, kulturális és gazdasági élet szereplőivel egyaránt. Mi ezt Pécsett az elmúlt években tudatosan építettük – ennek eredménye lett többek között például a PTE-vel, ezen belül is kiemelten a Pécsi Egyetemi Borbirtokkal való együttműködésünk, és lett még szorosabb a Pannon Filharmonikusokkal és a Pécsi Balettel való közös munka. A finanszírozás jövője nemcsak forintok, hanem kapcsolatok kérdése is.
Ön Pécs város közönségének az egyik legnépszerűbb színművésze is. Hogyan tud egyensúlyozni, hogy látható is legyen számukra?
L. Zs.: Ez egy érzékeny egyensúly kell, hogy legyen. Megtisztelő és felemelő a közönség szeretete irányomban. Fontos, hogy a publikum lásson, találkozzon velem a színpadon is – hiszen színművész vagyok, ez az eredeti hivatásom. Ugyanakkor az igazgatói munka sok időt és figyelmet igényel. Az elmúlt években megtanultam, hogy nem a mennyiségen múlik, hanem azon, hogy mikor és hol vagyok jelen. Ha kevesebbet is, de lényeges pillanatokban találkozom a közönséggel – olyan szerepekben, amelyekhez emberileg is közöm van –, azt érzik, hogy nem eltávolodtam, hanem még komolyabban veszem a hivatásom.
A 2025/2026-os évad a 130 éves Pécsi Nemzeti Színház kapuinak megnyitását is ünneplő évad. De még több az ünneplésre az ok, hiszen 65 éve alakult az operatagozat és a Pécsi Balett is. Mi adja az ünnepi évad fényét, különlegességét?
L. Zs.: Ez az évad több egyszerű évfordulónál. Ilyenkor nemcsak számokat ünneplünk, hanem történeteket, embereket, alkotókat, sorsokat. Az ünnepi évadban nemcsak visszanézünk, hanem előre is. Bemutatjuk, hogy milyen hagyományra épül a jelenünk, és milyen jövőt képzelünk el Pécs Nemzeti Színházának. Lesznek opera- és balettkülönlegességek, a klasszikus repertoár felújításai, új kortárs művek, koprodukciók, fiatal tehetségekkel közösen megálmodott projektek. Az ünnepi évad lényege számomra, hogy egyszerre hajtsunk fejet a múlt előtt, és nyissunk ajtót a következő 130 év felé.