2026. március 12. / Boros Norina
Szulák Andrea naptára zsúfolásig tele. Játszik a Budapesti Operettszínházban (Hegedűs a háztetőn, Carmen), a Rózsavölgyi Szalonban (Szívhang), az Art-Színtérben pedig több előadásban is látható,
nemrég mutatták be az Időről időre és az Akt hegedűvel című darabot. Két Mirandolina előadás között kapom el, egy gyors sminkigazítás, egy korty kávé, és már érkeznek is a nézők a következő előadásra. Ebben a sűrű ritmusban beszélgetünk a József Attila Színház közelgő bemutatójáról, az Anconai szerelmesek a Balatonon, azaz az Anconai szerelmesek 2 készülő előadásról.
Viktória édesanyját, Zsuzsannát alakítod. Mit szóltál, amikor megkerestek a szereppel?
Sz. A.: Ez lesz a harmadik alkalom, hogy a József Attila Színházban játszom, és őszintén nagyon megörültem a felkérésnek, mert igazán megkedveltem a társulatot. Neveket inkább nem mondok, nem szeretnék bárkit kihagyni. Ami pedig különösen közel áll hozzám, az az a törekvés, hogy itt valódi, klasszikus értelemben vett társulat működik. A mai világban ezt létrehozni és megtartani szerintem kifejezetten nehéz.
Ismerted a darabot?
Sz. A.: Az első részt, Anconai szerelmeseket ismertem, egy széles körben játszott, könnyed hangvételű mű, amely az évek során több színház repertoárján is helyet kapott. A folytatással, az Anconai szerelmesek 2-vel azonban most találkoztam először.
Az évadbejelentő sajtótájékoztatón és a színház utcabálján is hallhattunk tőled részletet, Nemcsák Károllyal énekeltetek. Milyenek a dalok?
Sz. A.: Rengeteg sláger szólal meg az előadásban, és azt érzem, kifejezetten az a cél, hogy a színház egy igazán populáris, közönségbarát produkciót hozzon létre, miközben a történetnek súlya, „íze” is van. Sok nagyon ismert és szerethető dal kap benne helyet, amelyekről az embernek az az érzése, hogy eleve ott élnek a fejünkben. Különösen izgalmas lesz látni, hogyan fogják ezt a feladatot megoldani a kollégák, akik alapvetően nagyon erős prózai színművészek. Nekem ez igazi örömjáték lesz, már most érzem, hogy lubickolni fogok benne.
Ez lesz az első közös munkád Hargitai Iván rendezővel. Milyen találkozásra számítasz?
Sz. A.: Így van, eddig még nem dolgoztunk együtt. Találkoztunk már többször, és azt érzem, sok mindenben hasonlóan gondolkodunk a színházról, egyfajta színházi esztétikáról, az elképzeléseink több ponton is összecsengenek.
Nemcsák Károllyal viszont már dolgoztatok együtt. Itt milyen viszonyban találkoztok a színpadon?
Sz. A.: Ha nem vigyázunk, a színpad ismét összeboronál bennünket (nevet). Ugyan a Verebes István rendezte Kaviár és lencsében házaspárt alakítottunk, később a Bagó Bertalan-féle Koldusoperában is együtt játszottunk, csak ott épp nem ebben a felállásban. Úgyhogy most úgy tűnik, egy kis időre „visszakapom” Károlyt partneremül.
Az Anconai szerelmesek a Balatonon bemutatója február 14-én lesz. Miért érdemes megnézni a darabot?
Sz. A.: A József Attila Színház vállalt célja, hogy valódi népszínházként többféle ízlést is megszólítson, a komoly, elgondolkodtató prózai előadások mellett helyet kapjanak olyan produkciók is, amelyek akár egész családokat képesek bevonzani, ezt én különösen szeretem és fontosnak tartom. Amikor hosszú éveken át vidéken játszottam a Győri Nemzeti Színházban, ezt a szemléletet tanultam meg igazán, hogy nem egy szűk rétegnek játszunk, hanem az a cél, hogy 6-tól 99 éves korig mindenki találjon magának olyan előadást, amihez kapcsolódni tud. Az Anconai szerelmesek 2 ilyen értelemben, reményeim szerint, senkit nem zár ki, a család közös szórakozása lehet. Tréfás és elgondolkodtató pillanatokkal, sok ismert, népszerű zenével egy fárasztó nap után jóleső felfrissülés.
Hogyan tervezed a következő évadodat? Tudatosan lassítasz?
Sz. A.: Már tavalyelőtt meghoztam a döntést, hogy kevesebbet vállalok. Csakhogy a színház ilyen, amikor egy szerepre igent mond az ember, azt nem lehet egy év múlva visszavonni azzal, hogy „most már fáradt vagyok”. Amit elvállaltam, azt végigviszem, amíg az előadás le nem kerül a műsorról. Így szépen egymásra rakódnak a feladatok. Ha minden a tervek szerint alakul, még lesz egy bemutatóm április-május környékén, és közben készülök egy nagykoncertre is a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Utána viszont egyértelműen szeretnék visszavenni a tempóból, a már bemutatott darabokra és a korábban lekötött, számos koncertre fókuszálok. Tavalyelőtt 277 előadásom volt, 2025-ben 254, ha így folytatom, idén „csak” 245. És az már egészen barátságos szám.
nemrég mutatták be az Időről időre és az Akt hegedűvel című darabot. Két Mirandolina előadás között kapom el, egy gyors sminkigazítás, egy korty kávé, és már érkeznek is a nézők a következő előadásra. Ebben a sűrű ritmusban beszélgetünk a József Attila Színház közelgő bemutatójáról, az Anconai szerelmesek a Balatonon, azaz az Anconai szerelmesek 2 készülő előadásról.
Viktória édesanyját, Zsuzsannát alakítod. Mit szóltál, amikor megkerestek a szereppel?
Sz. A.: Ez lesz a harmadik alkalom, hogy a József Attila Színházban játszom, és őszintén nagyon megörültem a felkérésnek, mert igazán megkedveltem a társulatot. Neveket inkább nem mondok, nem szeretnék bárkit kihagyni. Ami pedig különösen közel áll hozzám, az az a törekvés, hogy itt valódi, klasszikus értelemben vett társulat működik. A mai világban ezt létrehozni és megtartani szerintem kifejezetten nehéz.
Ismerted a darabot?
Sz. A.: Az első részt, Anconai szerelmeseket ismertem, egy széles körben játszott, könnyed hangvételű mű, amely az évek során több színház repertoárján is helyet kapott. A folytatással, az Anconai szerelmesek 2-vel azonban most találkoztam először.
Az évadbejelentő sajtótájékoztatón és a színház utcabálján is hallhattunk tőled részletet, Nemcsák Károllyal énekeltetek. Milyenek a dalok?
Sz. A.: Rengeteg sláger szólal meg az előadásban, és azt érzem, kifejezetten az a cél, hogy a színház egy igazán populáris, közönségbarát produkciót hozzon létre, miközben a történetnek súlya, „íze” is van. Sok nagyon ismert és szerethető dal kap benne helyet, amelyekről az embernek az az érzése, hogy eleve ott élnek a fejünkben. Különösen izgalmas lesz látni, hogyan fogják ezt a feladatot megoldani a kollégák, akik alapvetően nagyon erős prózai színművészek. Nekem ez igazi örömjáték lesz, már most érzem, hogy lubickolni fogok benne.
Ez lesz az első közös munkád Hargitai Iván rendezővel. Milyen találkozásra számítasz?
Sz. A.: Így van, eddig még nem dolgoztunk együtt. Találkoztunk már többször, és azt érzem, sok mindenben hasonlóan gondolkodunk a színházról, egyfajta színházi esztétikáról, az elképzeléseink több ponton is összecsengenek.
Nemcsák Károllyal viszont már dolgoztatok együtt. Itt milyen viszonyban találkoztok a színpadon?
Sz. A.: Ha nem vigyázunk, a színpad ismét összeboronál bennünket (nevet). Ugyan a Verebes István rendezte Kaviár és lencsében házaspárt alakítottunk, később a Bagó Bertalan-féle Koldusoperában is együtt játszottunk, csak ott épp nem ebben a felállásban. Úgyhogy most úgy tűnik, egy kis időre „visszakapom” Károlyt partneremül.
Az Anconai szerelmesek a Balatonon bemutatója február 14-én lesz. Miért érdemes megnézni a darabot?
Sz. A.: A József Attila Színház vállalt célja, hogy valódi népszínházként többféle ízlést is megszólítson, a komoly, elgondolkodtató prózai előadások mellett helyet kapjanak olyan produkciók is, amelyek akár egész családokat képesek bevonzani, ezt én különösen szeretem és fontosnak tartom. Amikor hosszú éveken át vidéken játszottam a Győri Nemzeti Színházban, ezt a szemléletet tanultam meg igazán, hogy nem egy szűk rétegnek játszunk, hanem az a cél, hogy 6-tól 99 éves korig mindenki találjon magának olyan előadást, amihez kapcsolódni tud. Az Anconai szerelmesek 2 ilyen értelemben, reményeim szerint, senkit nem zár ki, a család közös szórakozása lehet. Tréfás és elgondolkodtató pillanatokkal, sok ismert, népszerű zenével egy fárasztó nap után jóleső felfrissülés.
Hogyan tervezed a következő évadodat? Tudatosan lassítasz?
Sz. A.: Már tavalyelőtt meghoztam a döntést, hogy kevesebbet vállalok. Csakhogy a színház ilyen, amikor egy szerepre igent mond az ember, azt nem lehet egy év múlva visszavonni azzal, hogy „most már fáradt vagyok”. Amit elvállaltam, azt végigviszem, amíg az előadás le nem kerül a műsorról. Így szépen egymásra rakódnak a feladatok. Ha minden a tervek szerint alakul, még lesz egy bemutatóm április-május környékén, és közben készülök egy nagykoncertre is a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Utána viszont egyértelműen szeretnék visszavenni a tempóból, a már bemutatott darabokra és a korábban lekötött, számos koncertre fókuszálok. Tavalyelőtt 277 előadásom volt, 2025-ben 254, ha így folytatom, idén „csak” 245. És az már egészen barátságos szám.