2026. február 05. /
A Zsolnay, a holicsi, a hollóházi, a Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatása találkozik a Néprajzi Múzeum kiállítóterében, hogy a hazai keménycserépgyártás csaknem kétszáz éves történetén keresztül meséljen a magyar ízlésről, identitásról és a mindennapok alakulásáról.
A Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig című nagyszabású tárlat a Néprajzi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében valósul meg, és a keménycserép sokszínű világát mutatja be – a főúri étkészletek eleganciájától a parasztházak falait díszítő színes tányérokig. A tárlaton látható mintegy 600 db műtárgyon keresztül nemcsak ugyanannak az anyagnak a sokféle felhasználásával találkozunk, hanem hallhatunk társadalmi mobilitásról, a nemzeti önkép változásáról vagy a modern formatervezés kialakulásáról is.
A keménycserép – vagy más néven kőedény – egy 1100–1200 °C-on égetett, fehér, vékony falú, finoman formázható anyag, amely a 18. század első felében indult hódító útjára Angliából. Néhány évtized alatt meghódította Európát, majd a magyar piacot is. A 19. század során a hazai műhelyek és gyárak nemcsak átvették, hanem tovább is gondolták: a keménycserépből készült termékeik egyszerre lettek a polgári otthonok elegáns kellékei, a parasztházak díszei, és helyet kaptak az uralkodói asztalokon is.
A három intézmény – a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központhoz tartozó Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum – együtt szereplő és egymást kiegészítő tárgyanyaga egyedülálló áttekintést nyújt. A látogatók megismerhetik a díszkerámia művészi csúcsait (Zsolnay, Fischer, Hollóháza), a paraszti tárgykultúra üzenethordozó tányérvilágát és a polgári élet mindennapi kellékeit. A kiállítás bemutatja, miként vált a keménycserép a 19. század végére a magyar iparművészet egyik legfontosabb szimbólumává, és hogyan járult hozzá a nemzeti formanyelv kialakításához. A gyárak – különösen a Zsolnay – a népi motívumok, a történeti és a keleti ornamentika szabad variálásával keresték a magyar stílust, miközben a Monarchia piacán megjelenő külföldi üzemek (Altrohlau, Wilhelmsburg) célzottan a magyar közönségnek gyártottak. Ez a sokszínű verseny tette a korszakot egyszerre izgalmassá és ellentmondásossá.
A 18. század végének, a 19. század első évtizedeinek műhelyeiben megszülető áttört peremű tányérok, plasztikus díszek és levonóképek a polgári reprezentáció világából indultak. A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, majd egyszerűsödve, élénk színekkel tértek vissza a paraszti enteriőrök falaira, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el – miközben a feliratok („Emlék”, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek) a 19. század végére személyes üzenetté váltak. A tányér így nemcsak dísz, hanem kommunikációs felület: identitás, érzelem, humor és propaganda hordozója. A látogatók egy interaktív, digitális alkalmazás segítségével maguk is elkészíthetik és elküldhetik saját „tányérüzenetüket”, a hagyomány mai újraértelmezéseként.
A tárlat a 20. század történetét is feltárja, megmutatva, hogyan lett a keménycserép a modern háztartás alapanyaga. Az első világháború és Trianon után a kerámiaipar térképe újrarajzolódott, a hangsúly pedig fokozatosan a használhatóságra és a jó ár-érték arányra helyeződött át. A kispesti Gránit gyár formatervezett készletei, egymásba rakható táljai és a „spritzdekor” technika olyan praktikus, szerethető tárgyakat hoztak létre, amelyek ma is nosztalgiát ébresztenek. A hetvenes-nyolcvanas évek Házgyári konyhaprogramja pedig már rendszerben gondolkodott: kutatás, igényfelmérés és tervezés – modern, magyar történet, kerámiában elmesélve.
A keménycserép – bár sokak számára ismerős – még sosem jelent meg ilyen átfogó, tudományosan megalapozott, mégis közérthető formában. A Néprajzi Múzeum kiállításán a látogatók egyszerre láthatják a művészi csúcsteljesítményeket, a hétköznapok praktikusságát és a közösségi identitás tárgyait. A Hétköznapi luxus egyszerre tárgyal, vitat, pontosít – és közben elvarázsol.
Néprajzi Múzeum
2026. augusztus 23-ig.
A Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig című nagyszabású tárlat a Néprajzi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében valósul meg, és a keménycserép sokszínű világát mutatja be – a főúri étkészletek eleganciájától a parasztházak falait díszítő színes tányérokig. A tárlaton látható mintegy 600 db műtárgyon keresztül nemcsak ugyanannak az anyagnak a sokféle felhasználásával találkozunk, hanem hallhatunk társadalmi mobilitásról, a nemzeti önkép változásáról vagy a modern formatervezés kialakulásáról is.
A keménycserép – vagy más néven kőedény – egy 1100–1200 °C-on égetett, fehér, vékony falú, finoman formázható anyag, amely a 18. század első felében indult hódító útjára Angliából. Néhány évtized alatt meghódította Európát, majd a magyar piacot is. A 19. század során a hazai műhelyek és gyárak nemcsak átvették, hanem tovább is gondolták: a keménycserépből készült termékeik egyszerre lettek a polgári otthonok elegáns kellékei, a parasztházak díszei, és helyet kaptak az uralkodói asztalokon is.
A három intézmény – a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központhoz tartozó Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum – együtt szereplő és egymást kiegészítő tárgyanyaga egyedülálló áttekintést nyújt. A látogatók megismerhetik a díszkerámia művészi csúcsait (Zsolnay, Fischer, Hollóháza), a paraszti tárgykultúra üzenethordozó tányérvilágát és a polgári élet mindennapi kellékeit. A kiállítás bemutatja, miként vált a keménycserép a 19. század végére a magyar iparművészet egyik legfontosabb szimbólumává, és hogyan járult hozzá a nemzeti formanyelv kialakításához. A gyárak – különösen a Zsolnay – a népi motívumok, a történeti és a keleti ornamentika szabad variálásával keresték a magyar stílust, miközben a Monarchia piacán megjelenő külföldi üzemek (Altrohlau, Wilhelmsburg) célzottan a magyar közönségnek gyártottak. Ez a sokszínű verseny tette a korszakot egyszerre izgalmassá és ellentmondásossá.
A 18. század végének, a 19. század első évtizedeinek műhelyeiben megszülető áttört peremű tányérok, plasztikus díszek és levonóképek a polgári reprezentáció világából indultak. A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, majd egyszerűsödve, élénk színekkel tértek vissza a paraszti enteriőrök falaira, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el – miközben a feliratok („Emlék”, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek) a 19. század végére személyes üzenetté váltak. A tányér így nemcsak dísz, hanem kommunikációs felület: identitás, érzelem, humor és propaganda hordozója. A látogatók egy interaktív, digitális alkalmazás segítségével maguk is elkészíthetik és elküldhetik saját „tányérüzenetüket”, a hagyomány mai újraértelmezéseként.
A tárlat a 20. század történetét is feltárja, megmutatva, hogyan lett a keménycserép a modern háztartás alapanyaga. Az első világháború és Trianon után a kerámiaipar térképe újrarajzolódott, a hangsúly pedig fokozatosan a használhatóságra és a jó ár-érték arányra helyeződött át. A kispesti Gránit gyár formatervezett készletei, egymásba rakható táljai és a „spritzdekor” technika olyan praktikus, szerethető tárgyakat hoztak létre, amelyek ma is nosztalgiát ébresztenek. A hetvenes-nyolcvanas évek Házgyári konyhaprogramja pedig már rendszerben gondolkodott: kutatás, igényfelmérés és tervezés – modern, magyar történet, kerámiában elmesélve.
A keménycserép – bár sokak számára ismerős – még sosem jelent meg ilyen átfogó, tudományosan megalapozott, mégis közérthető formában. A Néprajzi Múzeum kiállításán a látogatók egyszerre láthatják a művészi csúcsteljesítményeket, a hétköznapok praktikusságát és a közösségi identitás tárgyait. A Hétköznapi luxus egyszerre tárgyal, vitat, pontosít – és közben elvarázsol.
Néprajzi Múzeum
2026. augusztus 23-ig.