2026. február 11. /
A Nemzeti Színház februári műsora markánsan kirajzolja az intézmény sokrétegű művészi gondolkodását. A hónap repertoárja tudatosan egyensúlyoz a klasszikus magyar és világirodalmi alapművek, a zenés színház, valamint a kortárs formanyelv között. A válogatás nem pusztán műfaji
gazdagságot mutat, hanem tematikus ívet is felrajzol: hatalom és erkölcs, közösség és egyéni felelősség, szerelem, hit és identitás kérdései térnek vissza különböző színházi nyelveken megszólalva.
A hónap elején Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című drámája nyitja a sort, amely példázatszerű formában vizsgálja az igazságosság és a gondoskodás kérdését. A brechti epikus szerkezet ma is érvényesen reflektál társadalmi működésmódjainkra. Hasonlóan aktuális problémákat boncolgat GogolRevizor (РЕВІЗОР) című előadása, amit új köntösbe bújtattunk, hogy ezzel a képzavarral éljünk. Igaz, csak a helyszínt és a körülményeket hozzuk közelebb napjainkhoz, hiszen a jellemek és az általuk teremtett helyzetek örök érvényűek. Az egyén és az általa teremtett társadalom működési mechanizmusai szinte változatlanok, mióta világ a világ. A képmutatás, a kapzsiság, a ravaszság állandó kísérői az emberi társadalomnak, megrontói a harmónia, a rend után vágyakozó keveseknek. Ne dőljünk azért kardunkba, inkább nevessünk egy jót – leghamarabb magunkon! A klasszikus magyar irodalom februárban is hangsúlyosan van jelen. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve a romantikus költészet nyelvén beszél a boldogságkeresésről egy egészen új, zenés formában, míg Arany János Toldijának a Forte Társulat által jegyzett előadása fizikai színházi eszközökkel közelíti meg a nemzeti hőst. A magyar történelmi emlékezet egyik alappillére, az Egri csillagok színpadi adaptációja a közösségi összetartozás, a hősiesség és az áldozatvállalás kérdéseit állítja középpontba, nagy ívű, látványos színházi formában.
[kep3]
A februári műsor jelentős részét a zenés és énekes produkciók adják. Molnár Ferenc Körhinta című története lírai hangvételével a szerelem és a szabadságvágy drámáját bontja ki, míg az Olasz szalmakalap könnyedebb tónusban, bravúros helyzetkomikummal idézi meg a klasszikus vígjáték hagyományát. A Voltaire nyomán készült Candide ironikus, filozofikus zenés előadásként reflektál a világ működésére, az optimizmus és a kiábrándulás közötti feszültségre.
A kortárs és kevésbé játszott művek iránti nyitottságot jelzi a Tündöklő Jeromos színrevitele, amely a hatalom és az önazonosság kérdéseit egy rendhagyó sorson keresztül vizsgálja. Az Esthajnal című előadás lírai, belső utazásként hat, ahol a zene, a tánc és a szöveg érzékeny együttállása teremt intim színházi élményt, a nézőt egy egészen különleges utazásra invitálva.
Örkény István Macskajáték című darabja februárban is műsoron van: a finom humorral és mély empátiával megírt történet az öregedésről, a magányról és az elszalasztott lehetőségekről szól, különösen erős női sorsokon keresztül. Bulgakov A Mester és Margarita című regényének színpadi változata a fantasztikum és a filozófiai parabola határán mozogva ad komplex képet művészetről, hatalomról és szerelemről.
A fiatalabb nézők és alkotók sem maradnak figyelem nélkül: a Tizenkét varjú mesejáték a magyar népmesék világát idézi meg, míg a hónap végi vizsgaelőadás, a Repülni hív a magas ég a színházi utánpótlás gondolkodásába enged betekintést. A februári műsort Oscar Wilde Salome című drámája és Hobo előadása zárják, tovább erősítve a műfaji és tematikai sokszínűséget.
A Nemzeti Színház februári repertoárja így átfogó képet ad arról, miként képes egy nemzeti intézmény egyszerre őrizni a hagyományt és teret adni az új színházi gondolkodásnak. Az előadások sokfélesége nem széttartó, hanem egymást értelmező párbeszédet hoz létre, amely a színházat élő, reflektív kulturális térként erősíti meg.
Látogassanak el a Nemzeti Színház honlapjára és találják meg az önökhöz legközelebb álló előadást!
Nemzeti Színház, a nemzet színháza
gazdagságot mutat, hanem tematikus ívet is felrajzol: hatalom és erkölcs, közösség és egyéni felelősség, szerelem, hit és identitás kérdései térnek vissza különböző színházi nyelveken megszólalva.
A hónap elején Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című drámája nyitja a sort, amely példázatszerű formában vizsgálja az igazságosság és a gondoskodás kérdését. A brechti epikus szerkezet ma is érvényesen reflektál társadalmi működésmódjainkra. Hasonlóan aktuális problémákat boncolgat Gogol
[kep3]
A februári műsor jelentős részét a zenés és énekes produkciók adják. Molnár Ferenc Körhinta című története lírai hangvételével a szerelem és a szabadságvágy drámáját bontja ki, míg az Olasz szalmakalap könnyedebb tónusban, bravúros helyzetkomikummal idézi meg a klasszikus vígjáték hagyományát. A Voltaire nyomán készült Candide ironikus, filozofikus zenés előadásként reflektál a világ működésére, az optimizmus és a kiábrándulás közötti feszültségre.
A kortárs és kevésbé játszott művek iránti nyitottságot jelzi a Tündöklő Jeromos színrevitele, amely a hatalom és az önazonosság kérdéseit egy rendhagyó sorson keresztül vizsgálja. Az Esthajnal című előadás lírai, belső utazásként hat, ahol a zene, a tánc és a szöveg érzékeny együttállása teremt intim színházi élményt, a nézőt egy egészen különleges utazásra invitálva.
Örkény István Macskajáték című darabja februárban is műsoron van: a finom humorral és mély empátiával megírt történet az öregedésről, a magányról és az elszalasztott lehetőségekről szól, különösen erős női sorsokon keresztül. Bulgakov A Mester és Margarita című regényének színpadi változata a fantasztikum és a filozófiai parabola határán mozogva ad komplex képet művészetről, hatalomról és szerelemről.
A fiatalabb nézők és alkotók sem maradnak figyelem nélkül: a Tizenkét varjú mesejáték a magyar népmesék világát idézi meg, míg a hónap végi vizsgaelőadás, a Repülni hív a magas ég a színházi utánpótlás gondolkodásába enged betekintést. A februári műsort Oscar Wilde Salome című drámája és Hobo előadása zárják, tovább erősítve a műfaji és tematikai sokszínűséget.
A Nemzeti Színház februári repertoárja így átfogó képet ad arról, miként képes egy nemzeti intézmény egyszerre őrizni a hagyományt és teret adni az új színházi gondolkodásnak. Az előadások sokfélesége nem széttartó, hanem egymást értelmező párbeszédet hoz létre, amely a színházat élő, reflektív kulturális térként erősíti meg.
Látogassanak el a Nemzeti Színház honlapjára és találják meg az önökhöz legközelebb álló előadást!
Nemzeti Színház, a nemzet színháza