–Egy történet a reményről, amely generációkat köt össze
2026. március 10. /
Különleges mérföldkőhöz érkezett a Magyar Színház egyik legmeghatározóbb előadása: a Valahol Európában a 200. előadását ünnepelte. Ez a jubileum annak is bizonyítéka, hogy léteznek történetek, amelyek újra és újra megszólítják a közönséget, kortól és generációtól függetlenül.
A Valahol Európában több mint egy zenés színházi produkció. Olyan emberi történet, amely a reményről, az összetartásról és az újrakezdés lehetőségéről mesél, és amelynek üzenete ma is ugyanolyan érvényes, mint megszületésekor.
A közönség az ünnepi estén ismét álló tapssal köszöntötte az előadást. Nagy Viktor rendező, a Magyar Színház igazgatója elmondta, hogy a Valahol Európában egy új történetet teremtett a színház életében.
„Ez a színház 2016-ban még nem tudta pontosan, mit is akar. Nagyon jó érzékkel tűzték műsorra a Valahol Európában musicalt. Akkor még nem tudták, mit indítanak el. Azt indították el, ami most van: a családi és ifjúsági színházat. Ezzel el is mondtam a darab valódi vonzerejét. Mi történt akkor? Összejött egy gyerekcsapat, egy tehetséges, válogatott társaság, amely jövőképet adott a színháznak. Tehát nemcsak egy darabot ünneplünk, hanem egy színházi imázs
születését is.” Az igazgató kiemelte: „A Valahol Európában-nal hihetetlen nemzedékek nőttek fel, és azt hiszem, ezt mi folytatni fogjuk. Mert egy színházban nemcsak a ma és a holnap fontos, hanem a tradíciók is: hogy mi volt, és miből lettünk valamik.”
Dés László köszöntőjében elmondta, hogy a 200. előadás csodálatos ünnep a színház és a darab életében egyaránt. Megköszönte alkotótársainak – Böhm Györgynek, Korcsmáros Györgynek és Horváth Péternek –, hogy annak idején eszükbe jutott ebből a különleges történetből színházi darabot készíteni. Köszönetet mondott Nemes Istvánnak a felejthetetlen dalszövegekért, valamint Nagy Viktornak is, amiért olyan rendezésben vitte színre az előadást, amely máig él, és eljuthatott a 200. előadásig. A zeneszerző arról is beszélt, milyen komoly feladat ezt a musicalt hosszú éveken át életben tartani, hiszen újra és újra meg kell találni azokat a fiatalokat, akik időközben felnőnek.
„Van egy sajnálatos aktualitása is a darabnak. Amikor az Operettszínházban először bemutatták 1995-ben, éppen a déli szomszédunkban volt háború. Most ismét, a határaink mellett, újra itt van a szomszédban. Sajnos mindig van aktualitása, pedig azt kívánnám, hogy ne legyen. Reméljük, egyszer majd háborúk nélkül is élni fog, és akkor is működni fog” – mondta Dés László a közönségnek. Köszöntője végén a társulathoz is szólt: „Őrizzétek meg ezt a színvonalat, vegyük komolyan a fiatalokat, mert megérdemlik. Ha komolyan vesszük őket, az mindig megtérül.”
Köszönjük ezt a 200. csodás estét!
[kep3]
Az elmúlt évtizedben számtalan ifjú tehetség lépett színpadra az előadásban, és sokan voltak olyanok is, akik az évek során egyre újabb és újabb karakterek bőrében próbálhatták ki magukat. A felnőtt szerepekben szintén kiváló művészek sora formálta tovább a történetet.
Hosszú szerepében Pavletits Béla után láthattuk Pásztor Ádámot, Gréczy Balázst, Ember Márkot és Fülöp Kristófot. A szerepben most debütált Szaszák Zsolt, hamarosan pedig Sándor Pétert köszönthetjük Hosszúként. Suhancként Mahó Andrea örökségét később Cseke Lilla Csenge, Réthy Zsazsa, Kusnyér Anna, Molnár Janka és Jenes Kitti vitte tovább. Ficsúrként Ágoston Péter, Telekes Péter, Szurcsík Ádám és Murvai Márton szórakoztatta a közönséget, Simon Péter szerepében pedig Reviczky Gábor, Szatmári György, Harsányi Attila és Rancsó Dezső volt látható.
Köszönjük az elmúlt 200 előadás minden pillanatát – és újult erővel vágunk neki a következő kétszáznak.
A Valahol Európában több mint egy zenés színházi produkció. Olyan emberi történet, amely a reményről, az összetartásról és az újrakezdés lehetőségéről mesél, és amelynek üzenete ma is ugyanolyan érvényes, mint megszületésekor.
A közönség az ünnepi estén ismét álló tapssal köszöntötte az előadást. Nagy Viktor rendező, a Magyar Színház igazgatója elmondta, hogy a Valahol Európában egy új történetet teremtett a színház életében.
„Ez a színház 2016-ban még nem tudta pontosan, mit is akar. Nagyon jó érzékkel tűzték műsorra a Valahol Európában musicalt. Akkor még nem tudták, mit indítanak el. Azt indították el, ami most van: a családi és ifjúsági színházat. Ezzel el is mondtam a darab valódi vonzerejét. Mi történt akkor? Összejött egy gyerekcsapat, egy tehetséges, válogatott társaság, amely jövőképet adott a színháznak. Tehát nemcsak egy darabot ünneplünk, hanem egy színházi imázs
születését is.” Az igazgató kiemelte: „A Valahol Európában-nal hihetetlen nemzedékek nőttek fel, és azt hiszem, ezt mi folytatni fogjuk. Mert egy színházban nemcsak a ma és a holnap fontos, hanem a tradíciók is: hogy mi volt, és miből lettünk valamik.”Dés László köszöntőjében elmondta, hogy a 200. előadás csodálatos ünnep a színház és a darab életében egyaránt. Megköszönte alkotótársainak – Böhm Györgynek, Korcsmáros Györgynek és Horváth Péternek –, hogy annak idején eszükbe jutott ebből a különleges történetből színházi darabot készíteni. Köszönetet mondott Nemes Istvánnak a felejthetetlen dalszövegekért, valamint Nagy Viktornak is, amiért olyan rendezésben vitte színre az előadást, amely máig él, és eljuthatott a 200. előadásig. A zeneszerző arról is beszélt, milyen komoly feladat ezt a musicalt hosszú éveken át életben tartani, hiszen újra és újra meg kell találni azokat a fiatalokat, akik időközben felnőnek.
„Van egy sajnálatos aktualitása is a darabnak. Amikor az Operettszínházban először bemutatták 1995-ben, éppen a déli szomszédunkban volt háború. Most ismét, a határaink mellett, újra itt van a szomszédban. Sajnos mindig van aktualitása, pedig azt kívánnám, hogy ne legyen. Reméljük, egyszer majd háborúk nélkül is élni fog, és akkor is működni fog” – mondta Dés László a közönségnek. Köszöntője végén a társulathoz is szólt: „Őrizzétek meg ezt a színvonalat, vegyük komolyan a fiatalokat, mert megérdemlik. Ha komolyan vesszük őket, az mindig megtérül.”
Köszönjük ezt a 200. csodás estét!
[kep3]
Az elmúlt évtizedben számtalan ifjú tehetség lépett színpadra az előadásban, és sokan voltak olyanok is, akik az évek során egyre újabb és újabb karakterek bőrében próbálhatták ki magukat. A felnőtt szerepekben szintén kiváló művészek sora formálta tovább a történetet.
Hosszú szerepében Pavletits Béla után láthattuk Pásztor Ádámot, Gréczy Balázst, Ember Márkot és Fülöp Kristófot. A szerepben most debütált Szaszák Zsolt, hamarosan pedig Sándor Pétert köszönthetjük Hosszúként. Suhancként Mahó Andrea örökségét később Cseke Lilla Csenge, Réthy Zsazsa, Kusnyér Anna, Molnár Janka és Jenes Kitti vitte tovább. Ficsúrként Ágoston Péter, Telekes Péter, Szurcsík Ádám és Murvai Márton szórakoztatta a közönséget, Simon Péter szerepében pedig Reviczky Gábor, Szatmári György, Harsányi Attila és Rancsó Dezső volt látható.
Köszönjük az elmúlt 200 előadás minden pillanatát – és újult erővel vágunk neki a következő kétszáznak.