Tiltott táncok
2014. november 09. / DD

Van valami megkapó abban, ahogy Ken Loach a fakó filmjeivel végigmegy az ír történelem sorsfordító pillanatain, ha nem is a nagy történelmi tabló eszközeivel, hanem a mindennapok embereit a fókuszba állítva.

A 2006-ban Cannes-ban Arany Pálmát elnyerő Felkavar a szél után a Tiltott táncok is a 20. század elejének kaotikus időszakában játszódik, amikor James Gralton visszatér Amerikából Írországba – ki tudja, miért, tán mert szereti hazáját. Hamarosan újraformálja közösségi házát, amely konkrétan egy pajtaszerű épület, a környék lakóinak nagy örömére. Egyedül Gralton egykori és azóta is ádáz ellenségei és a katolikus egyház nem nézi jó szemmel a szerveződést – a reakció és a kommunista Gralton konfliktusa kezd elfajulni.
Loach nem próbál meg új fejezetet nyitni a filmművészet történetében, ennél egyszerűbb történetmondó, realista film talán nincs is. Inkább tiszteleg az ír nép előtt, amely, valljuk be, így tisztes távolból, valóban tiszteletet érdemel bátorságáért, kiállásáért, elvhűségéért éppúgy, mint alkalmankénti kompromisszumkészségéért is – s hiába mondjuk, hogy ők, az írek a Nyugat magyarjai, mi mindezek terén jelentős elmaradásokkal küszködünk. És a tisztelgés nem mindig a legszerencsésebb dolog, ha filmezésbe fog az ember, hisz könnyen giccs és pátosz lehet belőle, Loach filmje megérteti, mi is olyan irigylésre méltó ebben a sokat szenvedett népben. Egy igazi régimódi film a szó minden értelmében.

Tiltott táncok (12)
(Jimmy’s Hall)
Angol-francia-ír, feliratos film
Rendező: Ken Loach
Főszereplők: Barry Ward, Simone Kirby, Andrew Scott, Jim Norton
109 perc
Forgalmazó: Mozinet
Bemutató: 11. 06.