Rodoszi január
2015. január 28. / Fáy Miklós

Szervusz újév, mondjuk, de még a fél szemünk hátrafelé bámul, megpróbáljuk összefoglalni, mi volt a jó és a rossz a régiben. Úgy állunk, mint a rodoszi kolosszus, amely a legenda szerint egyik lábával a kikötő bal, a másikkal a jobb partján állt, alatta hajóztak el az érkezők és távozók. Nézünk előre, nézünk hátra, számba vesszük a távozókat és az érkezőket, mi ma­ra­dunk. Egyelőre.

Januárban még érvényesek a listák, amelyeket az elmúlt évről állítanak föl, mi is történt, ki az év embere, melyik a legszebb lemez, melyek a legfontosabb könyvek.
Az utóbbi persze fogas kérdés, kinek mi, van, aki most olvasta először Tolsztojt, neki nyilván az, és aligha fog ezen változtatni néhány bestseller-lista. De azért érdemes megnézni a listákat is, a New York Times szokás szerint összerakta a maga tízes, pontosabban kétszer ötös listáját, fiction és non-fiction kategóriákban, vagyis, mondjuk így: irodalom és nem-irodalom szekciókban. Ahogy az sejthető, nincs ismerős a szerzők között, az amerikaiak szeretik a saját ügyeiket olvasni vagy érdekes II. világháborús történeteket kitalálni. Sokkal izgalmasabbak az olvasók reakciói, van, aki dühöng, hogy a kedvenc könyveit nem válogatták be, van, aki máris előfizet a könyvolvasóján a teljes listára, annyira megbízik a szak­em­be­rek ítéletében. Egy határozott úr fölháborodva közli, hogy mivel ebben a lapban egy kritika olvashatónak ítélte az ifjabb Bush édesapjáról írt kötetét, köszöni szépen, nem tart igényt a javaslataikra. Ezer ember ajánl ezer különféle kötetet, lehet, hogy végéhez közeledik a Gutenberg-galaxis, de még van benne élet.
Egy furcsa szempontokat is észrevevő kommentelő azt írja, neki az a legfurcsább, hogy a tíz könyvből hetet nő írt, ez tényleg elképzelhetetlen lett volna akár az ezredfordulón is, a férfiak lassan mindent átadnak az asszonyoknak, teremtsenek ők embert a maguk képére, mi addig alszunk. Vagy, legjobb esetben olvasunk.
Azért ilyenkor gyorsan megnézem a hazai listákat is, vajon mennyire követjük Amerikát, de még nem teljes gőzzel, nálunk a decemberi eladási listán a legjobb tizenötben hat női szerző van. Közöttük van Kelemen Anna is, aki prostituáltként leélt egy hónapjáról mesél az érdeklődőknek. Megnéztem, hogy akkor ez most nálunk fikciós vagy nem fikciós alkotásnak számít-e, meglepő módon az derült ki, hogy Kelemen Anna az ismeretterjesztő kategóriában jegyzett szerző.
Tanulni, tanulni?