2015. Április 16. / Dercsényi Dávid
Okostelefonjaink és táblagépeink építik körénk univerzumaikat, a filmek egymásba érnek, könyvek, előzmények és folytatások, appok, videojátékok, teaserek és trailerek vállvetve tuszkolnak minket, lökdösik agyunkat – lassan minden egy csatornán, egymásba fonódva érkezik
felénk. Ez a szélvészgyors forgás lassul le egy kicsit azzal az új kezdeményezéssel, mely klasszikusokat mutat be újra moziban. A nyolcadik utas: a Halál újrázása nagy siker volt, érkezik a Die Hard is újra, és jól van ez így. Hisz ezek a filmek moziba készültek, nem tabletre, okostelefonra, tévé- vagy akár laptopképernyőre. Sőt, továbbmegyek, tegye fel a kezét, aki látta nagy vásznon Huszárik Szindbádját, a Macskajátékot vagy a Szegénylegényeket! A klasszikusokat időről időre újra behozni a moziba épp ellenébe megy a mindent a zsebünkbe-tenyerünkbe varázsoló világfolyamatnak. Amelynek egyik előképe, ironikus módon, épp a 2001 Űrodüsszeia volt – 2011-ben az Apple–Samsung-féle tabletperben felmerült, hogy az Apple a filmből vette a táblagép ötletét.
Stanley Kubrick klasszikusa 1968-as, de a szocialista filmforgalmazás logikájának hála, 1979-ben jött csak be Magyarországra, de még a 80-as évek végén is el lehetett csípni. Apámmal ültünk be rá, és utána vakartuk a fejünket, később a játszótéren a haverokkal próbáltuk értelmezni. Kubrick kedve szerint jártunk el, aki azt mondta, mindenkinek meg kell találnia a maga értelmezését – mondjuk ő könnyen beszélt, mivel éveken át fejlesztette a forgatókönyvet, sőt, egy regényt Arthur C. Clarke-kal. A film végül igazi összművészeti alkotás lett, amely (Kubrick munkásságában nem egyedüliként) megkerülhetetlen darabja lett műfajának, itt épp a sci-finek.
Apám az odüsszeia szó értelmét próbálta megvilágítani, kis sikerrel, amit Kubrick úgy fogalmazott meg, a görögöknek az elnyúló tenger ugyanolyan rejtelmes és kiterjedt közeget jelentett, mint az ő generációjának az űr. Ebbe az űrbe amúgy elég messziről jutunk, hisz a film elején még az ősemberek közt járunk, de egy jelentős, csak a pszichoaktív szerek korára jellemző ugrással egyhamar 2001-ben találjuk magunkat. Az a Földre szállt nagy monolit gránitlap, amely inspirációjával kiemelte az ősembert az állatok világából, a jövő emberét embernél is hatalmasabb gépek megalkotására készteti. Körforgás ez, amely motívum, a kör lépten-nyomon visszaköszön a filmben: a bolygók alakjában, az űrhajók mozgásában, az embert fürkésző HAL9000 számítógép vörös kameraszemében. S ahogy a gépek hajnala is vörös, ez a szín ragyogja be az emberiség hajnalát is. És akkor még nem is említettük az amilyen pimasz, olyan zseniális filmzenét, melyben Johann és Richard Strauss ad találkozót Ligeti Györgynek.
Kubrick, Clarke elmondása szerint, olyan műalkotást akart létrehozni, amely csodálatot, csodálkozást, elragadtatást és alkalmanként rettegést vált ki. És Kubrick ezekben elég erős volt – olyan mesterművet hozott létre, amely a legnagyobb rendből, szimfóniákat megszégyenítő összhangból képes káoszt és az értelmezések kimeríthetetlen tárát teremteni. Itt az ideje, hogy végre ott is megnézzük, ahová alkotója szánta.
2001 – Űrodüsszeia (12)
(2001: A Space Odyssey)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Stanley Kubrick
Szereplők: Keir Dullea, Gary Lockwood, Leonard Rossiter, Douglas Rain
Már a mozikban
Forgalmazó: Pannonia Entertainment
felénk. Ez a szélvészgyors forgás lassul le egy kicsit azzal az új kezdeményezéssel, mely klasszikusokat mutat be újra moziban. A nyolcadik utas: a Halál újrázása nagy siker volt, érkezik a Die Hard is újra, és jól van ez így. Hisz ezek a filmek moziba készültek, nem tabletre, okostelefonra, tévé- vagy akár laptopképernyőre. Sőt, továbbmegyek, tegye fel a kezét, aki látta nagy vásznon Huszárik Szindbádját, a Macskajátékot vagy a Szegénylegényeket! A klasszikusokat időről időre újra behozni a moziba épp ellenébe megy a mindent a zsebünkbe-tenyerünkbe varázsoló világfolyamatnak. Amelynek egyik előképe, ironikus módon, épp a 2001 Űrodüsszeia volt – 2011-ben az Apple–Samsung-féle tabletperben felmerült, hogy az Apple a filmből vette a táblagép ötletét.
Stanley Kubrick klasszikusa 1968-as, de a szocialista filmforgalmazás logikájának hála, 1979-ben jött csak be Magyarországra, de még a 80-as évek végén is el lehetett csípni. Apámmal ültünk be rá, és utána vakartuk a fejünket, később a játszótéren a haverokkal próbáltuk értelmezni. Kubrick kedve szerint jártunk el, aki azt mondta, mindenkinek meg kell találnia a maga értelmezését – mondjuk ő könnyen beszélt, mivel éveken át fejlesztette a forgatókönyvet, sőt, egy regényt Arthur C. Clarke-kal. A film végül igazi összművészeti alkotás lett, amely (Kubrick munkásságában nem egyedüliként) megkerülhetetlen darabja lett műfajának, itt épp a sci-finek.
Apám az odüsszeia szó értelmét próbálta megvilágítani, kis sikerrel, amit Kubrick úgy fogalmazott meg, a görögöknek az elnyúló tenger ugyanolyan rejtelmes és kiterjedt közeget jelentett, mint az ő generációjának az űr. Ebbe az űrbe amúgy elég messziről jutunk, hisz a film elején még az ősemberek közt járunk, de egy jelentős, csak a pszichoaktív szerek korára jellemző ugrással egyhamar 2001-ben találjuk magunkat. Az a Földre szállt nagy monolit gránitlap, amely inspirációjával kiemelte az ősembert az állatok világából, a jövő emberét embernél is hatalmasabb gépek megalkotására készteti. Körforgás ez, amely motívum, a kör lépten-nyomon visszaköszön a filmben: a bolygók alakjában, az űrhajók mozgásában, az embert fürkésző HAL9000 számítógép vörös kameraszemében. S ahogy a gépek hajnala is vörös, ez a szín ragyogja be az emberiség hajnalát is. És akkor még nem is említettük az amilyen pimasz, olyan zseniális filmzenét, melyben Johann és Richard Strauss ad találkozót Ligeti Györgynek.
Kubrick, Clarke elmondása szerint, olyan műalkotást akart létrehozni, amely csodálatot, csodálkozást, elragadtatást és alkalmanként rettegést vált ki. És Kubrick ezekben elég erős volt – olyan mesterművet hozott létre, amely a legnagyobb rendből, szimfóniákat megszégyenítő összhangból képes káoszt és az értelmezések kimeríthetetlen tárát teremteni. Itt az ideje, hogy végre ott is megnézzük, ahová alkotója szánta.
2001 – Űrodüsszeia (12)
(2001: A Space Odyssey)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Stanley Kubrick
Szereplők: Keir Dullea, Gary Lockwood, Leonard Rossiter, Douglas Rain
Már a mozikban
Forgalmazó: Pannonia Entertainment