2015. Április 27. / DIBBUK
Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj immár hagyományos alkalma az „új” bikavérek bemutatkozásának, így volt ez idén is a Vinoport szervezésében megtartott rendezvényen.
A 2012-es bikavérek többsége persze még inkább boci (csikó) kategória, a savak és tanninok még keresik a helyüket, kicsit higgadniuk, pihenniük kell a tételeknek, de már így is volt jó pár kiemelkedő közöttük.
Ezúttal vegyük szemügyre Vidáék szekszárdi bikavérét, már csak azért is, mert maga a palack is kifejezetten szép, ízléses, a stilizált bika szép vörösboros színben jelenik meg az igényes címkén. Színében máris a fiatalság, frissesség adja tanújelét bíbor, kékes-lilás árnyalatokban. Közepesen intenzív, szép, tiszta szín. Az illat tökéletes érettségről árulkodik, kicsit édeskés, különlegesen barátságos, csalogató illat. Erdei bogyós gyümölcsök, kökény, áfonya, és határozottan megjelenik a mezei virágok illata is. Ugyanakkor a bor nem hazudtolja meg önmagát, az animális, hamisítatlanul szekszárdias illatjegyek is kiveszik részüket az aromajegyekben.
Kóstoláskor még ütnek a nyersecske tanninok, a bornak még érnie, pihennie kell a palackban egy-két esztendőt, hogy minden a helyére kerüljön benne. Közepes test, hosszú lecsengés, stílusában szépen megmutatkozik a hazai fajták, különösen az ízvezető kékfrankos túlsúlya, míg a kevéske, öregtőkés kadarka a csipetnyi fűszerességért felel. A világfajták ugyanakkor a háttérből szolidan biztosítják a szükséges bársonyosságot, és ez teheti igazán fogyasztóbaráttá ezt a tételt, ha a fogyasztók ki bírják várni a szükséges pihentető időszakot. Ha ételhez párosítjuk, karakteres, szekszárdi borról lévén szó, egy markáns, sűrű kakaspörkölttel aligha lövünk mellé, tarhonyával, hordós savanyúsággal. Személyiségében egy illedelmes ügyvédbojtárnak képzelem, vár még a sorára, de máris minden hájjal megkent: hamar beköszön már az ő világa.
Kritika (5)
2900 Ft / palack
A 2012-es bikavérek többsége persze még inkább boci (csikó) kategória, a savak és tanninok még keresik a helyüket, kicsit higgadniuk, pihenniük kell a tételeknek, de már így is volt jó pár kiemelkedő közöttük.
Ezúttal vegyük szemügyre Vidáék szekszárdi bikavérét, már csak azért is, mert maga a palack is kifejezetten szép, ízléses, a stilizált bika szép vörösboros színben jelenik meg az igényes címkén. Színében máris a fiatalság, frissesség adja tanújelét bíbor, kékes-lilás árnyalatokban. Közepesen intenzív, szép, tiszta szín. Az illat tökéletes érettségről árulkodik, kicsit édeskés, különlegesen barátságos, csalogató illat. Erdei bogyós gyümölcsök, kökény, áfonya, és határozottan megjelenik a mezei virágok illata is. Ugyanakkor a bor nem hazudtolja meg önmagát, az animális, hamisítatlanul szekszárdias illatjegyek is kiveszik részüket az aromajegyekben.
Kóstoláskor még ütnek a nyersecske tanninok, a bornak még érnie, pihennie kell a palackban egy-két esztendőt, hogy minden a helyére kerüljön benne. Közepes test, hosszú lecsengés, stílusában szépen megmutatkozik a hazai fajták, különösen az ízvezető kékfrankos túlsúlya, míg a kevéske, öregtőkés kadarka a csipetnyi fűszerességért felel. A világfajták ugyanakkor a háttérből szolidan biztosítják a szükséges bársonyosságot, és ez teheti igazán fogyasztóbaráttá ezt a tételt, ha a fogyasztók ki bírják várni a szükséges pihentető időszakot. Ha ételhez párosítjuk, karakteres, szekszárdi borról lévén szó, egy markáns, sűrű kakaspörkölttel aligha lövünk mellé, tarhonyával, hordós savanyúsággal. Személyiségében egy illedelmes ügyvédbojtárnak képzelem, vár még a sorára, de máris minden hájjal megkent: hamar beköszön már az ő világa.
Kritika (5)
2900 Ft / palack