Sokféleség és letisztultság 2015. június 05. / Szepesi Krisztina Horváth Zsolt az elmúlt tizenkét év munkájával a magyar komolyzenei élet élvonalába vezette a Pannon Filharmonikusokat, miközben már Európa nagyvárosaiban is letette az együttes névjegyét. Az új évadban is színes és izgalmas bérletkínálattal jelentkeznek Pécsett és a fővárosban. Tavaly ilyenkor úgy fogalmazott, hogy a zenekar beérkezett sikeres pécsi, budapesti és külföldi fellépéseivel. H. Zs.: Ezt az állításomat most is tartom, azzal a kiegészítéssel, hogy ezért a pozícióért folyamatosan meg kell küzdeni, ami mindhárom környezetben mást jelent. Pécsett nagyon nagy közönségbázisunk van, vidéki városhoz képest igazán nagy a koncertélet. Ez nagyon jót tesz a szakmai lelkiismeretünknek, hiszen koncertről koncertre magas minőséget és érdekességeket kell nyújtanunk, különben a közönség elpártol tőlünk. Budapesten is el kell fogadnunk, hogy a rengeteg koncerthelyszínnel fantasztikusan sokszínű és zsúfolt a programkínálat, és evidencia, hogy csak a legmagasabb színvonalú produkció számíthat közönségérdeklődésre. És amellett, hogy a művészeti intézmények minden este kiteszik a lelküket a színpadra, mindannyiunknak nagyon professzionális kommunikációs-marketing munkát kell végezni, és oda kell figyelnünk a törzsközönséggel való kapcsolattartásra, az igényeikre, hiszen ekkora kínálat mellett mély és tudatos elkötelezettség jellemzi őket, amiért minden este meg kell dolgoznunk. Ezért is igyekszünk mindig megújulni, figyelve a közönség hangjára, és valóban élővé tenni a kapcsolatot. Pécsett városi polgárként is ismerjük a közönségünket, ám országosan ez izgalmasabb játék. De úgy tűnik, jó irányba haladunk, hiszen évről évre nő a budapesti bérleteseink száma. Amikor a programunkat szerkesztjük, át kell gondolnunk, mit érdemes kínálni, hiszen a művészeti intézmények egymástól függetlenül működnek, ami egyébként nagyon helyes így, hiszen mindennél fontosabb a művészi szabadság, ám sajátossága, hogy nem nagyon tudjuk, ki mivel lép a közönség elé. A legmarkánsabb feladatunk a külföldi jelenlét, mert miközben itthon már pozícionáltuk magunkat, külföldön még csak a névjegyünket tettük le. A 2016-os év azért is fontos számunkra, mert azokra a helyekre, ahol két évvel ezelőtt ott lehettünk, visszahívtak bennünket, vagyis újra meglátogatjuk a nagy svájci és német hangversenytermeket vezető karmesterünkkel, Bogányi Tiborral. Ez komoly eredmény, hiszen kemény munkával el lehet jutni oda, hogy egyszer bemutatkozzunk, de visszahívni nem marketing, hanem teljesítmény alapján fognak. Merre lehet innen továbblépni? H. Zs.: A koprodukciók világában látjuk a lehetőséget, mely utat sokan választják. Ennek egyik oka az, ami az üzleti élet más területein is, vagyis hogy nagyszabású, nagy költségvetésű projekteket együtt könnyebb realizálni. Legnagyobb szövetségesünk ebben a Művészetek Palotája, és ez nemcsak azt jelenti ez, hogy néhány éve jelen vagyunk ott koncertekkel, hanem hogy a pécsi Kodály Központ és a Müpa közös produkciókat készít. De ugyanezt tesszük Zágrábbal, Belgráddal és Ausztria zenekaraival is. Ezekkel együtt pedig úgy érzem, átléptük a saját árnyékunkat, vagyis sokkal előrébb jutott az együttes, mint amit költségvetési oldalról biztosítani tud önmagának. Rengeteg olyan produkciót tudunk megvalósítani, amelyekhez azért jönnek el világsztárok, mert szeretnek velünk és ebben a teremben dolgozni Pécsett, miközben pontosan tudják, gazdasági erejét tekintve az együttes nem Európa legnagyobbja. Hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy mi mégiscsak egy százhatvanezres város művészeti intézménye vagyunk. A továbblépéshez tehát nagyon jó stratégiai partnerekre, szövetségesekre van szükségünk, hiszen arra kevesebb az esély, hogy Pécs aranybányát talál. Ám a legfontosabb még mindig az, hogy ami megszólal a kezünk közt, számot tartson érdeklődésre a szakma, a közönség és a befektetők szempontjából is. Egyre több kortárs zenét játszanak, ami arra utal, hogy a közönség részéről már megvan a bizalom. H. Zs.: Ez minden művészeti intézmény számára fontos feladat. Értenünk kell a mát, saját korunkat, és a zeneszerzők köztünk élnek, akik megfogalmazzák a kor rezonanciáját. Műveiket műsorra tűzni nagyon inspiráló számunkra, ám egy fiatal, még nem ismert szerző esetében valóban csak a zenekar iránti bizalom lehet a referenciapont a közönség számára. Folytatódik a budapesti Pannon-bérlet is, ami most már 12 éve egyre nagyobb sikerrel működik. H. Zs.: Nagyszerű programkínálatunk van a 2015/16-os évadra, és úgy érezzük, most megtaláltuk azt a vezérfonalat, ami mentén nagyon különböző zenei érdeklődésű emberekhez is eljuthatunk. A korábbi évek jellemzője volt a tematikus program, most azonban ezek esszenciáját sikerült összegezni az új bérletben. A következő évadban a közkedvelt 4B, vagyis Bach, Beethoven, Brahms és Bruckner legemblematikusabb alkotásai is megjelennek nálunk, de a konzervatív ízlésűek is találnak maguknak barokk, klasszikus műveket, hiszen játszunk Corellit, Haydnt és Mozartot is. Aki a késő romantika és az impresszionizmus színgazdag világát kedveli, hallgathat nálunk Respighit, Richard Strausst, aki pedig nyitott a mediterrán muzsikára, találkozhat néhány számunkra nem túl ismert baszk zeneszerző művével is, ráadásul a lehető leghitelesebb tolmácsolásban, Gilbert Varga karmester úrral, aki évtizedig volt a barcelonai Baszk Nemzeti Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója. Olyan jelentős hazai művészek is fellépnek velünk, mint Boldoczki Gábor trombitaművész, továbbra is velünk van Bogányi Gergely, a Richard Strauss-dalokban Szabóki Tünde lesz a partnerünk, Korngold Hegedűversenyét Benjamin Schmid hegedűművész szólaltatja meg. Egy nagyon izgalmas karmestert is bemutathatunk a magyar közönségnek Paolo Paroni személyében, aki főleg a Metropolitanben dolgozik, és igazi olasz temperamentummal az est nyitányaként egy Corelli- műben csembalistaként is dirigálja majd az együttest. Vagyis úgy érzem, egy olyan évadot tudtunk összeállítani, melyben a sok fontos szál erősíti egymást, és a sokféleség ellenére is letisztult a válogatás, miközben vannak olyan csemegék, melyek csak első ránézésre tűnnek evidenciának. |