Sors és jelkép
2015. augusztus 08. /

Az erdélyi magyar képzőművészet 1920-tól 1990-ig terjedő időszakából ad egy nem mindennapi válogatást a Magyar Nemzeti Galéria, ahol a megszokott Erdély-sztereotípiák helyett ezúttal a kevéssé ismert, rejtett vagy ismeretlen erdélyi művészet jelenik meg.

A tárlat kilenc szekciója olyan témákat jár körül, mint például a táj és ember kapcsolata, vagy az első világháború utáni erdélyi avantgárd világa. A korszak monumentális fa- és kőszobrászatát szoborgaléria, illetve fotósorozat mutatja be. Külön szekciók foglalkoznak a két háború közötti klasszicizálással, a hűvösebb, „tárgyilagos” festészet témájával, valamint a szocreál utáni realizmus kérdésével – ter­mé­sze­te­sen nem marad ki az 1980-as évek sajátos erdélyi neoavantgárdja sem.
A kiállításon mintegy 430 mű – festmények, szobrok, grafikák, pla­ká­tok és egyéb illusztrációk – látható, amelyeket a Galéria közel nyolcvan hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből kölcsönzött. Emellett a vetítőteremben az erdélyi képzőművészet nagy alakjairól, művészcsoportjairól készült portréfilmek, etűdök, rövidebb riportok árnyalják a képek megrajzolta képet.

Magyar Nemzeti Galéria „A” épület
08. 23-ig