Egy nyugati utcai történet a Keleti pályaudvar közelében
2015. október 05. / P. Á.

A küszöbön álló évadban William Shakespeare halálának 400. évfordulója előtt tiszteleg a Magyar Állami Operaház, aminek jegyében 17 Shakespeare-feldolgozást tűz műsorára. A nyitóelőadás az Erkel Színházban lesz, ahol Leonard Bernstein West Side Story című klasszikussá vált darabját láthatjuk szeptember 11-től Novák Péter rendezésében. Az előadásról a Mariát éneklő Miklósa Erikát kérdeztük.


Maria szerepe gyönyörű, karaktere összetett. Már próbálják a darabot. Milyen lesz az Ön Mariája? Mi az, ami nehézséget okoz a sze­rep­for­má­lás­nál, és mi az, ami könnyen megy?
M. E.: Előnyős helyzetben vagyok a többiekhez képest, mert többször énekeltem már Maria szerepét. Jó rendezőkkel dolgoztam, Kerényi Miklós Gábor félig szcenírozott változata például valójában komplex darab volt. Egy ilyen rendezés után kérdés, tudok-e többet adni, illetve miben lesz más a rendező elképzelése a korábban megismerttől. Nem győzőm Novák Pétert dicsérni, annyira színes egyéniség, olyan sok ötlete van, és roppant fontosak számomra a meglátásai is. Tudjuk, hogy volt elképzelése a darabról és a szerepeinkről, mégis egyénre szabott instrukciókat kapunk tőle. Napról napra alakítja, a sze­mé­lyi­sé­günk­re igazítja a karaktereket, hogy passzoljon hozzánk. Ezt a darabot öröm játszani. Maria eleinte naivnak tűnik, aztán hamar kiderül, hogy nagyon is van elképzelése a világról. Amikor kiáll a szerelméért, már kristálytisztán látszik, milyen határozott egyéniség. A szerelme öli meg a bátyját, de a gyilkosság után is képes érett döntést hozni. A darab rendkívül érzékletesen beszél arról, milyen egyszerű elsütni egy pisztolyt, ám a következményei súlyosak: meghal egy ember. A másik fontos gondolat, aminek mentén halad a cselekmény, hogy nem számít, milyen a bőrünk színe, honnan jöttünk, milyen vallásúak vagyunk, csak az, hogy hogyan viselkedünk. Ami a nehézségeket illeti, izgalmas, de nem könnyű: több dimenzióban létezni. Van, hogy a balett-táncosok táncolnak, és mi csak a hangunkkal vagyunk jelen. Aztán jön az átmenet, majd kilépünk, és már nemcsak hangok vagyunk, hanem hús-vér figurák. Sok a próza, ami új feladat számomra. Pétertől kértem egyéni próbákat, mert rendkívül fontos számomra, hogy mindent kihozzak magamból, amit tudok. Fantasztikus lehetőség az Erkel Színház színpadán ezzel a gárdával és egy ilyen tehetséges rendezővel dolgozni.

Ön is és olyan híres énekesnő is énekelte korábban Mariát, mint például Kiri Te Kanawa. Nem okoz gondot, hogy opera helyett musicalben kell énekelnie? Mit szól hozzá a hangja?
M. E.: Maria 17 éves, én negyven fölött vagyok. Számomra az a kérdés, tudok-e fiatalos hangon meg­szó­lal­ni. Az éneklés technikája nem okoz gondot, mert sokat dolgoztam musicalekben, a könnyű műfajban, és megtanultam, hogy kell bánnom a hangommal. Izgatottan várom a további próbafolyamatot, a premiert. Szakmai életem egyik legszebb időszakát élem.

Novák Péter, a Bernstein-darab rendezője írja a musical színpadra állításához készített koncepciójában:
„A West Side Story az újkori színháztörténet legnagyobb hatású zenés darabja, minden társulat számára hatalmas kihívás.
Igazodva a Magyar Állami Operaház presztízséhez, de műfaji sajátosságaihoz is, az előadás a mű zenei kvalitásának és koreográfiai invenciójának hangsúlyozott bemutatásán keresztül beszéli el a történetet, lévén különleges interpretációra nyílik mód az intézmény világszínvonalú, nem egy esetben világhírű ének- és balettszólistáinak együttes szerepeltetésével. (...)
A West Side Story prózai síkja gyakran viselkedésminták illusztrációja, de a korabeli nyelven elbeszélt történet, annak figurái napjainkra közismertek, leginkább a megszólítani szándékozott fiatal célközönség számára.
Az előadás esetükben pedagógiai szándékkal is készül: szembesítése egy érzékeny, befolyásolható, gyakran veszélyeztetett korosztálynak a drámával, akik jellemzően már a vizuális információkat részesítik előnyben. A megváltozott befogadói szokásokhoz igazított szövegarány a lenyűgöző zenedramaturgiai eszközöket erősíti, fenntartja a végkifejlet katarzisának, a morális tanulság elmélyülésének lehetőségét, még a színes médiatartalmakon nevelkedett tinédzser közönség körében is. (...)
A West Side Story nemcsak klasszikus, kortárs értelmezésben is megkerülhetetlen, hallhatatlan dallamai immáron globális társadalmi problémákra hívják fel figyelmüket a társadalmi, kulturális, generációs ellentétek exponálásával, a félelem szította gyűlölet drámai következményeinek eposzi történetével. (...)
Mindemellett hátborzongató konstellációja a véletleneknek, hogy a budapesti előadás tervezett bemutatója a Word Trade Center ikertornya elleni terrortámadás évfordulójára esik.”