2015. október 09. / KG
Amióta a Berlinalén bemutatták, heves érdeklődés övezi Andrew Haigh 45 év című filmjét, melyben Charlotte Rampling és Tom Courtenay (a Berlinale legjobb színésznője és színésze) épp 45 éve élnek házaséletet. A nagy reménységnek kikiáltott filmrendezőt San Franciscóban értük el telefonon.
Legutóbb Michael Haneke Szerelem című filmjében láthattunk egy idős házaspárt drámai szerepben.
A. H.: Olyan kevés angol nyelvű film készül az idős emberek életéről, hogy azt a keveset lépten-nyomon egymáshoz hasonlítják. Haneke filmje inkább a halálról szól, a 45 év középpontjában viszont két idős ember áll, férj és feleség, akik egy régmúlt esemény hatására kénytelenek számot vetni az együtt töltött évek döntéseivel. A szerelem múlékonysága, a veszteség érzése mindkét filmben központi szerepet játszik, de a mi filmünkben ez az érzés nem a halálhoz kapcsolódik.
A 45 év házaspárja tisztes polgári körülmények között éli a mindennapjait – az ön döntése volt, hogy egy Skoda legyen a családi autójuk?
A. H.: Sokat agyaltunk azon, hogy milyen autó passzolna a leginkább hozzájuk, milyen márka fejezné ki leginkább az anyagi helyzetüket és az ízlésvilágukat. Végül azért döntöttünk a Skoda mellett, mert olyannak láttuk őket, akiknek nem fontos, hogy a lehető legmenőbb kocsijuk legyen. A Skoda, különösen a legújabb modellek, a praktikus családi autó kategóriájába esik, és ez a praktikusság nagyon is jellemző Kate-re és Geoffra. Skodás emberek. Olyanok, akiket nem érdekelnek a státusszimbólumok, a pénz sem áll központi helyen náluk. Filozófia, zene, irodalom – csupa ilyen ódivatú dologra gerjednek. Nem a felső, hanem a középső középosztályhoz tartoznak.
Milyen könyvek sorakoznak a háttérben olykor feltűnő polcokon?
A. H.: Teleraktuk a könyvespolcokat, még ha nem is nagyon látszanak. Főleg minőségi irodalom, művészeti albumok, útikönyvek és ezek egyvelege került a polcokra. Kate épp Jeruzsálem történetéről olvas egy könyvet. A férj könyvtárába Philip Roth-regényeket, Sartre műveit, efféléket képzelnék. Mindketten a hatvanas évek gyermekei, a hatvanas években eszméltek a világra, ekkor váltak felnőttekké.
A férjet játszó Tom Courtenay igazi sztár volt a hatvanas években. Olyan legendás filmekben játszott, mint A hosszútávfutó magányossága, A hazudós Billy vagy a Doktor Zsivágó.
A. H.: Már csak azért is fontos volt, hogy Tomot megnyerjem a szerepre. Tom Courtenaytől szinte elválaszthatatlan A hosszútávfutó magányossága. Még ma is, ha őt látom, rögtön megjelenik előttem a fiatalkori Tom képe. Noha Tom a dühöngő ifjúság megtestesítője volt, a düh mellett mindig volt benne jó adag érzékenység is. Ebben különbözött a hatvanas évek többi mérges ifjú titánjától.
És Charlotte Rampling?
A. H.: A feleség alakját mindig is egy erős, határozott nőnek képzeltem, és Charlotte tökéletes volt a szerepre. Imádtam Francois Ozon filmjében, a Homok alattban és persze sok más filmben is. Charlotte és Tom izgalmas párost alkottak.
Ki volt az első, akit felkért?
A. H.: Charlotte. Amikor ő elvállalta, akkor kerestük meg Tomot.
Mielőtt rendezni kezdett, Ridley Scott filmjeinek vágóasszisztenseként dolgozott. Láthatjuk valamelyik Scott-filmen a keze nyomát?
A. H.: Attól tartok, nem. Egy szobában ültem, messze a forgatás zajától. Ha azt mondom, a Gladiátor vágóasszisztense voltam, mindenki azt hiszi, hogy ez valami baromi kreatív meló lehetett. De biztosíthatom, az égvilágon semmilyen kreatív dolgot nem csináltam a Gladiátorban. De mindenképpen tanulságos volt egy ekkora produkcióban dolgozni.
Mi lesz a következő filmje rendezőként?
A. H.: A Lean on Pete című regényből készítek filmet. Egy 15 éves fiú elköt egy lovat a versenyistállóból és ketten – ő meg a ló – keresztülutazzák Amerikát. Remélem, jövőre már el is kezdhetem.
Legutóbb Michael Haneke Szerelem című filmjében láthattunk egy idős házaspárt drámai szerepben.
A. H.: Olyan kevés angol nyelvű film készül az idős emberek életéről, hogy azt a keveset lépten-nyomon egymáshoz hasonlítják. Haneke filmje inkább a halálról szól, a 45 év középpontjában viszont két idős ember áll, férj és feleség, akik egy régmúlt esemény hatására kénytelenek számot vetni az együtt töltött évek döntéseivel. A szerelem múlékonysága, a veszteség érzése mindkét filmben központi szerepet játszik, de a mi filmünkben ez az érzés nem a halálhoz kapcsolódik.
A 45 év házaspárja tisztes polgári körülmények között éli a mindennapjait – az ön döntése volt, hogy egy Skoda legyen a családi autójuk?
A. H.: Sokat agyaltunk azon, hogy milyen autó passzolna a leginkább hozzájuk, milyen márka fejezné ki leginkább az anyagi helyzetüket és az ízlésvilágukat. Végül azért döntöttünk a Skoda mellett, mert olyannak láttuk őket, akiknek nem fontos, hogy a lehető legmenőbb kocsijuk legyen. A Skoda, különösen a legújabb modellek, a praktikus családi autó kategóriájába esik, és ez a praktikusság nagyon is jellemző Kate-re és Geoffra. Skodás emberek. Olyanok, akiket nem érdekelnek a státusszimbólumok, a pénz sem áll központi helyen náluk. Filozófia, zene, irodalom – csupa ilyen ódivatú dologra gerjednek. Nem a felső, hanem a középső középosztályhoz tartoznak.
Milyen könyvek sorakoznak a háttérben olykor feltűnő polcokon?
A. H.: Teleraktuk a könyvespolcokat, még ha nem is nagyon látszanak. Főleg minőségi irodalom, művészeti albumok, útikönyvek és ezek egyvelege került a polcokra. Kate épp Jeruzsálem történetéről olvas egy könyvet. A férj könyvtárába Philip Roth-regényeket, Sartre műveit, efféléket képzelnék. Mindketten a hatvanas évek gyermekei, a hatvanas években eszméltek a világra, ekkor váltak felnőttekké.
A férjet játszó Tom Courtenay igazi sztár volt a hatvanas években. Olyan legendás filmekben játszott, mint A hosszútávfutó magányossága, A hazudós Billy vagy a Doktor Zsivágó.
A. H.: Már csak azért is fontos volt, hogy Tomot megnyerjem a szerepre. Tom Courtenaytől szinte elválaszthatatlan A hosszútávfutó magányossága. Még ma is, ha őt látom, rögtön megjelenik előttem a fiatalkori Tom képe. Noha Tom a dühöngő ifjúság megtestesítője volt, a düh mellett mindig volt benne jó adag érzékenység is. Ebben különbözött a hatvanas évek többi mérges ifjú titánjától.
És Charlotte Rampling?
A. H.: A feleség alakját mindig is egy erős, határozott nőnek képzeltem, és Charlotte tökéletes volt a szerepre. Imádtam Francois Ozon filmjében, a Homok alattban és persze sok más filmben is. Charlotte és Tom izgalmas párost alkottak.
Ki volt az első, akit felkért?
A. H.: Charlotte. Amikor ő elvállalta, akkor kerestük meg Tomot.
Mielőtt rendezni kezdett, Ridley Scott filmjeinek vágóasszisztenseként dolgozott. Láthatjuk valamelyik Scott-filmen a keze nyomát?
A. H.: Attól tartok, nem. Egy szobában ültem, messze a forgatás zajától. Ha azt mondom, a Gladiátor vágóasszisztense voltam, mindenki azt hiszi, hogy ez valami baromi kreatív meló lehetett. De biztosíthatom, az égvilágon semmilyen kreatív dolgot nem csináltam a Gladiátorban. De mindenképpen tanulságos volt egy ekkora produkcióban dolgozni.
Mi lesz a következő filmje rendezőként?
A. H.: A Lean on Pete című regényből készítek filmet. Egy 15 éves fiú elköt egy lovat a versenyistállóból és ketten – ő meg a ló – keresztülutazzák Amerikát. Remélem, jövőre már el is kezdhetem.