2015. december 02. / Szalóky Bálint
A film – és nem csak az európai fesztiválkedvencek, de olykor még Hollywood is – hajlamos reflektálni a világra, melyben maguk az alkotók is mozognak, már ha hajlandóak lefáradni az elefántcsonttornyaikból.
A mindennapi híradásokban szereplő menekültek és bevándorlók is állandó szereplői az elmúlt évek filmtermésének. Novemberben két darab – a Dheepan és a Cowboyok – is ezt a témát feszegeti-kerülgeti, lássuk hát, ki mivel rukkolt elő menekültügyben az elmúlt bő tíz év során.
Lorna csendje (2008)
A társadalmi kérdésekre mindig is rendkívül fogékony Dardenne testvérek filmjének főszereplői, az Albániából Belgiumba menekült Sokol és Lorna arról ábrándoznak, hogy otthagyva jelenlegi munkájukat saját üzletet nyitnak – ehhez azonban pénzre és nem utolsósorban letelepedési engedélyre van szükségük. A taxisofőr Fabio azzal az ötlettel áll elő, hogy Lornához adja a drogos Claudyt, ezzel megszerezve a lánynak a belga állampolgárságot. Végül egy újabb esküvővel az orosz cigarettacsempésznek, Andrejnek intéznének EU-s útlevelet, nem mellesleg pedig pénzt Fabiónak és Lornának. Persze aki ismeri a Dardenne testvérek munkásságát, pontosan tudja, hogy egy ilyen terv eleve bukásra van ítélve.
Isten hozott! (2009)
A 17 éves kurd fiú, Bilal Angliába vágyik szerelméhez, Calais-ban azonban feltartóztatják. Megismeri a magánéleti válságban lévő úszóedzőt, Simont (Vincent Lindon), akitől leckéket szeretne venni. A férfi megtudja, hogy Bilal kitartásának egyetlen igazi célja van: át akarja úszni a csatornát, hogy elérhessen a lányhoz. Az edző úgy dönt, segít a fiúnak, annak ellenére, hogy tisztában van a kockázattal: a távolság és a tenger még egy tapasztalt úszónak is életveszélyes, és a hatóságok a törvény teljes szigorával sújtanak le mindenkire, aki segíti az illegális bevándorlókat. Az Isten hozott! érzékenyen és sokoldalúan járja körbe a témát.
Biutiful (2010)
A barcelonai Uxbal (Javier Bardem) halálos beteg, miközben gyermekeit egyedül neveli. Mindent elkövet, hogy az utolsó hónapjaiban elrendezze ügyeit, és családját biztonságban hagyja hátra, miközben kétes üzletekben érdekelt: ő a helyi embercsempész-hálózat egyik kulcsembere, aki az országba illegálisan érkező migránsokat bújtat a kínai közösség soraiban. A spanyol sztárrendező, az időközben a Birdmannel Oscar-díjat nyert Alejandro González Inárritu előző filmje, a Biutiful az Oscaron hoppon maradt (a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb színész kategóriákban jelölték), viszont Bardem remek alakítását Cannes-ban – teljes joggal – elismerték.
A tenger törvénye (2011)
Míg az Aranykapu arról szólt, hogyan próbáltak a 20. század elején az olaszok legszegényebb rétegei eljutni hajón az Újvilágba egy jobb élet reményében, addig Emanuele Crialese rendező újabb filmje, A tenger törvénye megfordítja a történetet: egy kis dél-olaszországi sziget lakosságát felrázza, amikor egy menekülthajó érkezik hozzájuk. A helyi halászok megszegve az előírásokat segítenek a menekülteknek, ezzel kockáztatva saját hajózási engedélyeiket. Egy helybéli asszony összebarátkozik egy várandós menekülttel, mivel mindkettejüket egyetlen cél élteti: szebb jövőt biztosítani gyereküknek. A gyönyörű környezetben forgatott és némiképp igazságtalanul elfeledett film Velencében három díjat nyert, aktuálisabb pedig aligha lehetne.
Samba (2014)
A hirtelen jött siker után vajh’ mihez kezdett az Életrevalók alkotópárosa, valamint felfedezettjük, Omar Sy? Szerencsére még csak meg sem próbálták lemásolni korábbi sikerüket, inkább valamivel komolyabb vizekre evezve a bevándorlás kérdéskörét vették elő. Samba tíz éve él már Franciaországban, Szenegálból érkezett Párizsba. Különböző alkalmi munkákból tartja fenn magát és próbálja megúszni a kiutasítást. A bevándorlási hivatalnál dolgozó Alice (Charlotte Gainsbourg) magánéleti problémák miatt emberileg teljesen kiégett, egymással való találkozásuk azonban mindkettejük életét megváltoztatja.
Szudán elveszett fiai (2014)
A Monsieur Lazhar rendezője Hollywoodba érve igaz történetet rendezhetett azokról a gyerekekről, akik a polgárháborúban elvesztették családjukat, és lehetőséget kaptak arra, hogy Kansasban telepedjenek le. A beilleszkedésben egy helyi állásközvetítő (Reese Witherspoon) igyekszik segíteni, de az óriási kulturális és társadalmi szakadék miatt minden jó szándék ellenére kezdetben nehezen értenek szót egymással. A Szudán elveszett fiai tulajdonképpen kedves, de meglehetősen érdektelen mozi, melynek sokkal inkább a tévéképernyőn, mintsem a nagyvásznon lett volna a helye – a hazai forgalmazó is hasonlóan gondolkozhatott, mivel nálunk egyenesen csak DVD-n jelent meg.
Dheepan – Egy menekült története (2015)
Idén Cannes-ban egyetlen film előzte csak be a Saul fiát a díjkiosztáskor: Jacques Audiard új darabja, melyben egy Srí Lankából menekült férfi hamis papírokkal és hamis családdal telepszik le Párizs egyik külvárosában. Lakótelepi gondnokként kap munkát és ezzel szinte mindennap konfliktusba kerül a helyi drogbandákkal. Az egykori katonában még mélyen élnek a háború sebei, így csak idő kérdése, hogy a folytonos konfrontációk hatására mikor robban, és kezd hadjáratot a helyi kiskirály ellen. A kiváló előzmények (A számat figyeld, Halálos szívdobbanás, A próféta), illetve a legutóbbi Rozsda és csont után a Deephan némi csalódást keltett: a kritikák szerint ez az életmű legkevésbé sikerült darabja, így a cannes-i díjat mindenki nagy meglepetéssel fogadta.
Cowboyok (2015)
Thomas Bidegain, a Jacques Audiard-filmek – például a Dheepan – forgatókönyvírója eléggé rápörgött a menekült-bevándorlós témára, hiszen saját első rendezésénél is ebben gondolkozott. A klasszikus westerneket, különös tekintettel John Ford Az üldözőkjét idéző francia moziban egy tisztes családapa megszállottan keresi a lányát, aki, úgy hírlik, egy muszlim fiúval lépett le az otthon melegéből. Az utazásra elkíséri a fia is, de a férfi annyira az ügy megszállottja lesz, hogy az teljesen felőrli emberi kapcsolatait, így a házasságát is. A kezdetben városokon, majd országokon átívelő történetben kiütközik a vaskalapos, konzervatív férfi és a nála sokkal nyitottabb fia ellentétes világnézete.
A mindennapi híradásokban szereplő menekültek és bevándorlók is állandó szereplői az elmúlt évek filmtermésének. Novemberben két darab – a Dheepan és a Cowboyok – is ezt a témát feszegeti-kerülgeti, lássuk hát, ki mivel rukkolt elő menekültügyben az elmúlt bő tíz év során.
Lorna csendje (2008)
A társadalmi kérdésekre mindig is rendkívül fogékony Dardenne testvérek filmjének főszereplői, az Albániából Belgiumba menekült Sokol és Lorna arról ábrándoznak, hogy otthagyva jelenlegi munkájukat saját üzletet nyitnak – ehhez azonban pénzre és nem utolsósorban letelepedési engedélyre van szükségük. A taxisofőr Fabio azzal az ötlettel áll elő, hogy Lornához adja a drogos Claudyt, ezzel megszerezve a lánynak a belga állampolgárságot. Végül egy újabb esküvővel az orosz cigarettacsempésznek, Andrejnek intéznének EU-s útlevelet, nem mellesleg pedig pénzt Fabiónak és Lornának. Persze aki ismeri a Dardenne testvérek munkásságát, pontosan tudja, hogy egy ilyen terv eleve bukásra van ítélve.
Isten hozott! (2009)
A 17 éves kurd fiú, Bilal Angliába vágyik szerelméhez, Calais-ban azonban feltartóztatják. Megismeri a magánéleti válságban lévő úszóedzőt, Simont (Vincent Lindon), akitől leckéket szeretne venni. A férfi megtudja, hogy Bilal kitartásának egyetlen igazi célja van: át akarja úszni a csatornát, hogy elérhessen a lányhoz. Az edző úgy dönt, segít a fiúnak, annak ellenére, hogy tisztában van a kockázattal: a távolság és a tenger még egy tapasztalt úszónak is életveszélyes, és a hatóságok a törvény teljes szigorával sújtanak le mindenkire, aki segíti az illegális bevándorlókat. Az Isten hozott! érzékenyen és sokoldalúan járja körbe a témát.
Biutiful (2010)
A barcelonai Uxbal (Javier Bardem) halálos beteg, miközben gyermekeit egyedül neveli. Mindent elkövet, hogy az utolsó hónapjaiban elrendezze ügyeit, és családját biztonságban hagyja hátra, miközben kétes üzletekben érdekelt: ő a helyi embercsempész-hálózat egyik kulcsembere, aki az országba illegálisan érkező migránsokat bújtat a kínai közösség soraiban. A spanyol sztárrendező, az időközben a Birdmannel Oscar-díjat nyert Alejandro González Inárritu előző filmje, a Biutiful az Oscaron hoppon maradt (a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb színész kategóriákban jelölték), viszont Bardem remek alakítását Cannes-ban – teljes joggal – elismerték.
A tenger törvénye (2011)
Míg az Aranykapu arról szólt, hogyan próbáltak a 20. század elején az olaszok legszegényebb rétegei eljutni hajón az Újvilágba egy jobb élet reményében, addig Emanuele Crialese rendező újabb filmje, A tenger törvénye megfordítja a történetet: egy kis dél-olaszországi sziget lakosságát felrázza, amikor egy menekülthajó érkezik hozzájuk. A helyi halászok megszegve az előírásokat segítenek a menekülteknek, ezzel kockáztatva saját hajózási engedélyeiket. Egy helybéli asszony összebarátkozik egy várandós menekülttel, mivel mindkettejüket egyetlen cél élteti: szebb jövőt biztosítani gyereküknek. A gyönyörű környezetben forgatott és némiképp igazságtalanul elfeledett film Velencében három díjat nyert, aktuálisabb pedig aligha lehetne.
Samba (2014)
A hirtelen jött siker után vajh’ mihez kezdett az Életrevalók alkotópárosa, valamint felfedezettjük, Omar Sy? Szerencsére még csak meg sem próbálták lemásolni korábbi sikerüket, inkább valamivel komolyabb vizekre evezve a bevándorlás kérdéskörét vették elő. Samba tíz éve él már Franciaországban, Szenegálból érkezett Párizsba. Különböző alkalmi munkákból tartja fenn magát és próbálja megúszni a kiutasítást. A bevándorlási hivatalnál dolgozó Alice (Charlotte Gainsbourg) magánéleti problémák miatt emberileg teljesen kiégett, egymással való találkozásuk azonban mindkettejük életét megváltoztatja.
Szudán elveszett fiai (2014)
A Monsieur Lazhar rendezője Hollywoodba érve igaz történetet rendezhetett azokról a gyerekekről, akik a polgárháborúban elvesztették családjukat, és lehetőséget kaptak arra, hogy Kansasban telepedjenek le. A beilleszkedésben egy helyi állásközvetítő (Reese Witherspoon) igyekszik segíteni, de az óriási kulturális és társadalmi szakadék miatt minden jó szándék ellenére kezdetben nehezen értenek szót egymással. A Szudán elveszett fiai tulajdonképpen kedves, de meglehetősen érdektelen mozi, melynek sokkal inkább a tévéképernyőn, mintsem a nagyvásznon lett volna a helye – a hazai forgalmazó is hasonlóan gondolkozhatott, mivel nálunk egyenesen csak DVD-n jelent meg.
Dheepan – Egy menekült története (2015)Idén Cannes-ban egyetlen film előzte csak be a Saul fiát a díjkiosztáskor: Jacques Audiard új darabja, melyben egy Srí Lankából menekült férfi hamis papírokkal és hamis családdal telepszik le Párizs egyik külvárosában. Lakótelepi gondnokként kap munkát és ezzel szinte mindennap konfliktusba kerül a helyi drogbandákkal. Az egykori katonában még mélyen élnek a háború sebei, így csak idő kérdése, hogy a folytonos konfrontációk hatására mikor robban, és kezd hadjáratot a helyi kiskirály ellen. A kiváló előzmények (A számat figyeld, Halálos szívdobbanás, A próféta), illetve a legutóbbi Rozsda és csont után a Deephan némi csalódást keltett: a kritikák szerint ez az életmű legkevésbé sikerült darabja, így a cannes-i díjat mindenki nagy meglepetéssel fogadta.
Cowboyok (2015)
Thomas Bidegain, a Jacques Audiard-filmek – például a Dheepan – forgatókönyvírója eléggé rápörgött a menekült-bevándorlós témára, hiszen saját első rendezésénél is ebben gondolkozott. A klasszikus westerneket, különös tekintettel John Ford Az üldözőkjét idéző francia moziban egy tisztes családapa megszállottan keresi a lányát, aki, úgy hírlik, egy muszlim fiúval lépett le az otthon melegéből. Az utazásra elkíséri a fia is, de a férfi annyira az ügy megszállottja lesz, hogy az teljesen felőrli emberi kapcsolatait, így a házasságát is. A kezdetben városokon, majd országokon átívelő történetben kiütközik a vaskalapos, konzervatív férfi és a nála sokkal nyitottabb fia ellentétes világnézete.