Meat Boutique
2015. december 24. / Szepesi Krisztina

Ezzel a névvel, a cégéren olvasható „Húst hússal!” szlogennel és rendelés után fél órával azzal a felismeréssel, hogy itt az egyszeri gourmet ragadozót nem csupán alapvető élelmiszerével kényeztetik, valahogy úgy éreztem magam, mint mikor Anakin Skywalkert álmában mégiscsak jedi mesterré avatták.

Mert az a pillanat, amikor a bélszín tatárról kiderül, hogy ez bizony nem az unásig kóstolt, nehézkes fogás, hanem egy friss, tengerparti hangulatot idéző, citrusos elemekkel fellazított, édesen-füstös sült paprikakrémmel tálalt előétel, előrevetíti, hogy itt bizony még érhetnek kellemes meglepetések.
És nem is tévedek nagyot, amikor belekanalazok a lencsegulyásba, ami szintén nem a szokványos, turistacsalogató megoldás kellemesen sűrű, bátor, de korántsem hivalkodóan csípős levével. Akár főételnek is elfér egy kevésbé vérszomjas estén, de ez nem az volt, így szép sorjában jött egyenesen Brazíliából a Filet Mignon csodálatosan selymes, szinte kenhetően krémes állagával, a Rib Eye a tőle elvárható szaftos vadságával és a meglepetésre mindent felülmúló uruguayi marhanyak, amely megmutatta, hogy Darusa Richárd, a séf nem csupán éles szemmel válogat, de biztos kézzel is nyúl hozzá az alapanyagokhoz.
És mondanám, hogy a vadkacsacomb, a vadkacsamell és a kacsamáj gesztenyével, áfonyával és a fahéjjal felturbózott sütőtök-gratinnel megkoronázza az estét, ha aztán mindezt nem követné egy egyedi felfogású mille-feuille borzongatóan izgalmas bazsalikom- és citromkrémmel. A tálalás néhol Van Goghot, máshol Mirót idézi, és ahogy e két művész sem állt be a sorba, a Meat Boutique séfjének ételkompozíciói sem tradíció- vagy trendkövetők. Egyedi, bátor, laza, igazi rákenroll életérzés jellemzi a Duna budai partján fekvő bisztrót, ahová most még be lehet esni egy buli előtti hangulatindító vacsorára, de simán lehet, hogy hamarosan már időben kell asztalfoglaláson gondolkodni.

I., Lánchíd u. 7.