A törzs
2016. Április 20. / Szalóky Bálint

Hosszú utat járt be A törzs, míg a Cannes-i Kritikusok Hete szekció 2014-es fődíja után eljutott a hazai mozikba. A film másfél éve debütált nálunk a Cinefest fesztiválon, és nagyon úgy festett, hogy nem is lesz látható sehol máshol. Nagy veszteség lett volna, mert Miroslav Slaboshpitsky

rendezése igazán zsigeri, mindenképpen nagyvászonra kívánkozó, feledhetetlen élmény. Amikor egy halláskárosultakra specializálódott kijevi kollégiumba új diák érkezik, hamarosan megkezdődik a bea­va­tá­si szertartás: a srác kiállja a felnőttek kontrolljától teljesen mentes épületben uralkodó kiskirályok kegyetlen próbáit, így hamarosan ő is a banda tagjává válik. Később beleszeret egy általuk futtatott tini pros­ti­tuált­ba, és mindent elkövet, hogy a megálmodott idillt semmi és senki se zavarhassa meg.
A törzs csupán történetében követi a klasszikus bűnügyi filmek ha­gyo­má­nyait, azonban formanyelvében teljesen újszerű: Slaboshpitsky nem érte be a karaktereket lassan követő kamerával és a rendkívül kevés vágással, szereplői halláskárosodásához igazodva a két órát is meg­ha­la­dó játékidő alatt egyetlen szó sem hangzik el – a jelbeszéd ér­tel­me­zé­sét pedig nem segítik feliratok. A film ezzel együtt nemcsak végig követhető, de iszonyú feszült és kegyetlen is. Slaboshpitsky rendkívül depresszív tablója azonban az erőszak explicit ábrázolása ellenére sem válik egy pillanatra sem öncélúvá. Olyan mozi ez, melyet egyhamar nem fogunk elfelejteni; a segélykiáltás ezúttal a posztkommunista országok tanácstalanul kallódó fiatalságáért szól.

A törzs (18)
(Plemya)
Ukrán-holland film
Rendező: Miroslav Slaboshpitsky
Főszereplők: Grigoriy Fesenko, Yana Novikova, Rosa Babiy, Alexander Dsiadevich
126 perc
Forgalmazó: Boddah
Bemutató: 04. 14.