A sport mellékhatása
2016. július 04. / Fáy Miklós

Az angol labdarúgó-bajnokságot ebben az évben nagy meglepésre a Leicester City csapata nyerte, sok érdekes történetet engedve ezzel szabadjára. A Leicester ugyanis kicsit sem volt esélyes a címre, ha a fogadóirodáknak hihetünk, éppannyi esélye volt megnyerni a bajnokságot,
mint annak, hogy Elvis él. Egy az ötezerhez. Ez persze még nem sajtóhír, de az már igen, hogy egy ismert újságíró minden évben húsz fontot tett föl a Leicesterre, kivéve egyetlen alkalmat – igen, az ideit. Húszból lett volna százezer fontja, akármennyi, el sem végzem az átszámítást, úgysem ez az érdekes.
Mert van a Leicester győzelmének egy másik hozadéka is: a legelvetemültebb sportszörnyetegek, fociba bambult szemű véglények sem mondják többé a város nevét „leiszeszter”-nek, egy életre megtanulták, hogy ez bizony „leszter”. Az angol nyelv már csak ilyen, másképp mondjuk, másképp írjuk. Gondoljunk csak bele. Vas István még, nyilván némi lelkiismeret-furdalással, Glosternek írta Gloucestert, meghagyva Szigligeti Ede ferdítését. Talán színészkíméletből tette, hogy amíg a szegény Richárd-színész azon agyal, hogyha a jóslat szerint G betű öli meg a király fiait, az miért hozza gyanúba Clarence-t (vagy akár Richárdot), legalább arra ne legyen gondja, miképp is hívják őt igazából. Akkor még 1947-et írtak, az angol egyáltalán nem volt kötelező az iskolában. De ha a Gloucester valamikor is focibajnok lett volna, talán erre az egész jó szándékú álhelyesírásra nem lett volna szükség. Csakhogy a Gloucester épp az Északi Ligában játszik, mikor ezt írom, éppen két hellyel előzi meg a Worcester Cityt.
Megdobban a szívem. Ó, ha a Worcester egyszer angol bajnok lehetne. Ha egyszer megérnénk, hogy Magyarországon a szélesebb közönség is megtanulná, hogy ennek a szónak a helyes kiejtése „vuszter”. Ha nem kérne többé senki „vörcseszter”-szószt az éttermekben.
Abbahagyom az álmodozást. Idén a Leicester nyert, és jövőre sem lesz bajnok sem a Gloucester City, sem a Worcester City. Maradunk a régi tévedéseinknél.