A kis gömböc
2016. október 15. / Bóta Gábor

Először a villamosról láttam meg. Kapásból érdekelni kezdett. Nem állítható pedig, hogy szép kecses, alakja tán leginkább Gombóc Artúréhoz hasonlítható. Nem tudtam ponto­san, hogy micsoda, de egy gömb formájú, fülig érő szájú, vidám lény mosolygott rám egy gusztusos fabódé hátáról a Szent István kör­úton.

Nem sokkal később, bár a Nyugatinál volt dolgom, egy megállóval előbb leszálltam. Szóval, úgy intéztem, hogy arra járjak. Az utcai „freskó” alapján jókora gombócokat képzeltem el, de kis, gusztusosan pirospozsgásra sült gömböket láttam. Amikor a pult mögött állók észrevették kíváncsiságomat, készségesen szóba elegyedtek velem, és valóságos kiselőadást tartottak. Megtudtam, hogy a helyes kis gömböcöknek van édes és sós változatuk, az édesek túrósak, a sósak trappista sajtosak. Hat darab egy adag, igen jutányos áron, 380 forintért. Én langyosan kapom őket, jobb lenne melegen. Aztán, amikor rákérdezek, elnézést kérnek, mondják, hogy eredetileg így is dukál. De végül is hidegen is ízletesek.
Alig kell rágni őket, annyira puhák, hogy csaknem előzékenyen szétolvadnak a szájban. Szerintem nyugodtan lehet kézzel enni őket, de pálcikára is szúrhatók. Ha szószt kér valaki hozzájuk, az plusz egy százas. Az édes szószok közül választani lehet karamell, csokoládé, málna, mangó-sárgabarack között. Jó párosítás az utóbbi két gyümölcs, nekem ez ízlett a legjobban. Minden hónapban van egy úgynevezett prémium öntet, én a mogyorókrémessel találkoztam. A sósak a barbecue, a márványsajtos, a cheddar és a jalapeno. Amikor megkérdezem, hogy egy adagon belül kérhető-e édes és sós változat, kis elbizonytalanodást tapasztalok, aztán az a válasz érkezik, hogy „mindent a vendégért”. Illetve adódik egy ellenérv, hogy az a nagyon pofás, tölcsér formájú doboz, amibe a fánkgolyók kerülnek, fölül csak egy kis betüremkedéssel rendelkezik, amibe a szósz kerülhet, így édes és sós öntet egy tölcséren belül nehezen ehető. De lehet tálcán is kérni a finomságot, és tapasztaltuk, nem dől össze a világ, ha a szomszédos vendéglátó egység utcára kihelyezett asztalainál esszük meg ezeket. Fő a jó szomszédság!
Jellegzetesség itt még a „józan fröccs”, ami százszázalékos gyümölcsléből és szódából készül. Nem valószínű, hogy a közeli, nagy szórakozóhely fiatal közönsége issza, bár az kiderül, hogy enni esznek itt, akár hajnalban is, mert hétvégéken egészen két óráig megtehetik.
Beszélek Berta Klaudia tulajdonossal telefonon, akitől megtudom, hogy régóta akartak a férjével – amúgy mindketten televíziósok – egy valami hasonló helyet. Nem vágytak nagyra, és a helyszínt is ideálisnak tartják. Úgy gondolták, nem olyasmit szeretnének, ami sokfelé van, hanem újdonsággal rukkolnának elő. Így került a képbe nagyi remek receptje. A sós változatot már ők kísérletezték ki hozzá.
Nem titkolt vágy, hogy a most még egyedi üzletből, ami április vége óta van nyitva, hálózat épüljön. Szerencsés esetben akár elterjedt márkanévvé is válhat a Gömbi. Színesítheti az egyre bővülő street food palettát.