A tinilány naplója
2016. október 13. / Gulya István

A kamasznapló sajátos műfaj, sajátos szabályokkal és stílussal, hazánkban a legnagyobb sikerre Leiner Laura és a nyolcrészes (de kilenckötetes) Szent Johanna gimi vitte. A személyes el­be­szé­lő­mód és hangnem azonossága mellett Phoebe Gloeckner képes regénye nagyon más. Pláne a
belőle született film. A tinilány naplója szex-orientált és szókimondó, testi és lelki viszonylatban 100%-ban prüdéria-mentes.
Erős felütést követően („Én ma szexeltem. Húúú, anyám!”) is­mer­ke­dünk meg Minnie-vel (Bel Powley) és a szexualitáson át a felnőtté váláshoz vezető történetével 1976 San Franciscójában. A drogoktól enyhén szétcsúszott anyjával (Kristen Wiig), anyja új élettársával, a szesztől enyhén szétcsúszott Monroe-val (Alexander Skarsgard), aki Minnie szeretője lesz, görcsös húgával (Abigail Wait), ex-nevelőapjával (Christopher Meloni) és hasonlóan erotika-felfedező barátnőjével (Madeleine Waters).
Minnie nem különösebben szép, viszont fiatal és tehetséges, részben a test dolgaiban, részben a rajzolásban. Élményeit, tapasztalatait mag­nó­ra mondja, szubjektív narrációját gyakorta kísérik a filmen mege­le­ve­nedő színes tollrajzai. A szeretői kapcsolat mentén csordogáló történet visszatérő motívuma, hogy a lány csak szeretetre (és elfogadásra) vágyik, érzelmi tripje végére jut el a nagy felismeréshez: elég, ha önmagát szereti (és elfogadja).
A 2013-ig színészkedő (legismertebb szerepe: Sírok között) Marielle Heller forgatókönyvíró-rendezőként 2015-ben debütált A tinilány naplójával. A főszerepre tökéletes választása volt Powley, főleg miatta lett a tavalyi év fesztiválkedvence a film (itthon a 2015-ös miskolci Cinefesten láthattuk), minden megnyilvánulása, gesztusa hiteles és érzékletes. Sokat hozzátesz a film erejéhez Wiig és Skarsgard alakítása is, mint ahogy a korszak zenei, képi megjelenítése.
DVD
Bontonfilm
Kritika (3)