Minden idők egyik legkomolyabb évada előtt állunk
2016. október 13. / P. Á.

A Pannon Filharmonikusok (PFZ), a pécsi Kodály Központ rezidens zenekara magas színvonalat képviselő, klasszikus-kortárs zenekar. Az együttes több mindenről híres, például különleges
repertoárjáról, egyedülálló értelmezéseiről, valamint arról, hogy a világ zenei élvonalából is kiemelkedő szólistákkal muzsikál. A 2016/17-es évad koncertjeiről a zenekar vezető karmesterével, Bogányi Tiborral beszélgettünk.

Hatodik éve áll a zenekar élén, hogy ítéli meg az eltelt évek mun­ká­já­nak eredményét?
B. T.: A Pannon Filharmonikusok az elmúlt pár évben nyílegyenes emelkedésnek indult, belülről nézve és kívülről hallgatva is elmondható, hogy a legjobb formájában bármely zenekarral vetekszik. Ezt az ered­ményt egy kis magyar csodának tartom. A hatodik év fordulópont, talán én is mostanra tapintottam rá arra, hogyan kell dolgozni egy ízig-vérig magyar zenekarral. Robbanásszerű évadkezdésünk volt, ami sokat ígér erre az évre is.

A sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, a zenekar 2016/2017-es évada minden idők egyik legkomolyabb évada lesz.
B. T.: Azért mondtam, hogy a küszöbön álló minden idők egyik leg­ko­mo­lyabb évada lesz, mert meggyőződésem, hogy idén világbajnok évadot prezentálunk. Színes, gazdag, sokoldalú programot állítottunk össze, győztesekkel. A programunk jelentős részét régi/új elemként barokk mesterek művei teszik ki. A barokk muzsika felszíne alatt az egész új világ tárul elénk. A PFZ az egyetlen nem fővárosi szimfonikus zenekar az országban, amely célul tűzte ki, hogy korhű előadásmódban játsszon barokk zenét. Az autentikus barokk stílus kedvelői örömére három alkalommal lép fel a zenekar a Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórussal. Októberben minket dirigál a londoni PromsFestival sztárjaként ismert Jonathan Cohen egy ilyen barokk programban. Ugyanakkor idén is komoly hangsúlyt kap koncertjeinken a ma élő zeneszerzők műveinek előadása. Ami pedig a győzteseket, a „világ legjobb” zenészeit illeti, három zongoristát említek meg, akik velünk fognak játszani. Andrej Gavrilov orosz zongoraművész kétéves alkotói szabadsága nyolc évre nyúlt, és ez a hosszú pihenés hallatszik frenetikus játékán. Bogányi Gergely nevét nemcsak azért említem, mert a testvérem, de az ő fellépéseit mindig akkora várakozás előzi meg, hogy minden jegyet pillanatok alatt eladunk a koncertjeire. A harmadik a különleges energiájú finn zongoraművész, Olli Mustonen. Ugyanezt a színvonalat képviselik a világ élvonalába tartozó vonósok is. Sorolhatnám a neveket, de csak néhány zenei nagyságot említek: Fenyő László, Akiko Suwanai, Benjamin Schmid, ők mind egyedülálló vonós intelligenciát képviselnek.

Az Ön jelenléte a Pannon Filharmonikusoknál a modern zene hangsúlyos megjelenését is magával hozta. Hogy látja, hogyan lehetne a kortárs művek elfogadottsága szélesebb körű?
B. T.: Nem mondom azt, hogy tipikus modern karmester vagyok, de próbálok lépést tartani a mai korral, zeneszerzőkkel. Ez nem mondható el a magyar közönségről. A nyitottság és a kellően jó „modern”zene hiánya az oka, hogy közönség nem fogékony a mai zenére. Nem lehet csak a múltból élni. Magyarország sokáig be volt zárva, nem volt művészi szabadság, sok az előítélet. A mi felelősségünk – karmestereké, zenei vezetőké–, hogy neveljük a közönséget. A pécsi közönség nagyon kulturált és zeneszerető. Úgy érzem, a kellőbalansz megteremtésével igenis lehet és kell modern zenét csempészni a kon­cert­prog­ramokba.

Mintha a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapna az opera és a balett.
B. T.: A Kodály Központban a színpaddal és a nézőtérrel is kiváló akusztikai kapcsolatban álló zenekari árok olyan lehetőség, ami az operarajongóknak sok örömet szerzett eddig. A Pannon Filharmonikusok művészetében is kiteljesedést hoz az operajátszás. Ebben az évben tehát ismét számos színpadi művet tűztünk műsorra. Évadunkat Sztravinszkij Oedipus Rex című operája nyitotta, de eljátsszuk Rufus Wainwright kortárs operáját, a Prima Donnát, tavasszal pedig egy Bellini-operát, A puritánokat. A balettek közül Bartók A csodálatos mandarinja és A fából faragott királyfi kerül műsorra.

Hogyan készül a zenekar az 1956-os forradalom 60 éves évfordulójára?
B. T.: Nemzetizenekarként a 2016/2017-es évadban a határontúli területeken is fogunk turnézni, az 1956-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére koncertet adunk Szarajevó, Zágráb, Belgrád, Eszék és Ljubljana koncerttermeiben.

A beszélgetésünkre az Operaházból érkezett, mit próbált?
B. T.: Egy finn operát, Einojuhani Rautavaaratól A bányát. Ez az egyetlen opera, mely 1956 véres eseményei jegyében született. Rautavaarát Sibelius mellett a legjelentősebb finn komponistaként tartják számon. Az idei bemutatót nagyon várta, de sajnos már nem lehet közöttünk, egy hónappal ezelőtt fejezte be földi életét.

Önök, muzsikusok rendre új és újabb felfedezéseket tesznek a zene világában, aminek később mi, a közönség örülhetünk. Önt mostanában kik tartják legerősebben a vonzáskörükben?
B. T.: Megvilágosodás szerű rátalálás számomra Anton Bruckner zenéje, de majdnem ugyanezt mondom Richard Straussról is. Sokáig úgy tartottam, hogy nincs kedvenc zeneszerzőm. Ez mára nem így van, ők Bruckner és Strauss. Bár teljesen másfajta zenét írnak, a közös nevező bennük a spirituális hangvétel. Időn és koron átnyúló éteri kinyilatkoztatás.

Bécsben él és Pécsett dolgozik, nem is keveset. Hogy bírja a tempót?
B. T:. Rengeteget köszönhetek a családomnak. Van egy ragyogó, tehetséges festőművész feleségem, aki nélkül ez nem lenne lehetséges. A családommal töltött idő mindig feltölt.