Csalogató Kisvendéglő 2017. január 17. / Bóta Gábor „Ez a régi, klasszikus kisvendéglők utolsó mohikánja. Maradjon így sokáig. Gratulálok: Bujtor István.” 2006 májusában írta ezt a neves színész. A Csalogató Kisvendéglő falán sok kézzel skríbolt, bekeretezett, hasonló vélemény található, közismert, jeles vendégektől, például Eszenyi Enikőtől, Garas Dezsőtől, Kóbor Jánostól, Farkas Bertalantól, Kulka Jánostól, Varnus Xavértól, Ragályi Elemértől, Jordán Tamástól vagy éppen Csankó Zoltántól. Utóbbinak abszolút törzshelye a Zugló kertvárosában található, otthonos, kockás abroszos étterem, annyira, hogy éppen a fiával biliárdozott a pincében, merthogy azt is lehet, majd föltelepedtek, és áldoztak a gasztronómiai élvezeteknek. Később betoppant hozzájuk Jordán, aki szintén gyakori vendég itt. Ő rendezte Az ötödik pecsét című produkciót a Nemzeti Színházban, ebben a háborús ínségben a szereplők egy hatalmas töltött szegyről ábrándoznak. A séf úr látva az előadást, ezt el is készítette nekik, úgy, ahogy beszéltek róla, téliszalámival, mákkal, sajttal töltve, és a Csalogatóban ezt a produkció létrehozói meglehetősen jóízűen el is fogyasztották. Azt már a séf, Poór István mondja, hogy valaha a közelben lakó József Attila is törzsvendégnek számított, verseket is írt itt. A séf úr 17 évig dolgozott a Gellért Szállóban, séfhelyettes volt, amikor eljött onnan. Ez a kisvendéglő egészen más, de megtalálta itt a helyét, ahol 19 esztendeje dolgozik. Kitapasztalta, mit szeretnek a vendégek. Bár őt abszolút érdeklik az újdonságok, lerí róla, hogy még mindig lelkes attól, amit csinál, itt sok kísérletezésnek nincs helye, a tradicionális, ízesen megfőzött magyar ételek a kelendőek. Szeretik a ma már korszerűnek nem számító, nagy választékot. Nyaranta a terasz rendszerint dugig, sok az öltönyös, nyakkendős hivatalnok, akik nem ritkán este lazább öltözékben visszajönnek a családjukkal. Ott-jártunkkor, egy csütörtök este, bár minden asztalnál ülnek, még csak zakót se látni senkin, ez tényleg oldott hangulatú hely, a többség lazán társalog, állandó az alapzsivaj. Lukáts Tibor az étterem tulajdonosa, de a séf úré a mellette működő Nasi cukrászda, a bennfentesek tudják, hogy bár este már zárva van, ha nagyon megkívánnak onnan valamit, azért az ételsor lezárásaként esetleg számíthatnak rá. A helynek mindenképpen egyik zászlóshajója Fekete Bertalan, aki olyan közvetlenül, de mégsem tolakodóan szolgál fel, mintha régi haver lenne. Láthatóan a törzsvendégek közül többek számára az is. Szóval tényleg barátságos, otthonos a hely, házias benyomást keltenek a különböző fogások, miközben érezhetően profi az elkészítési módjuk. A napi kínálatból hívogatóan aranyló házinyúllevessel kezdünk, puha maceszgombóc lubickol benne (550 Ft). Elmaradhatatlan a csülkös bableves, nem túl zsíros, de tartalmas, ízes (890 Ft). A csütörtök az halnap, így kóstolhatunk pontyhalászlét, külön finom benne a belsőség, például az ikra (1390 Ft). Mindegyik leves tűzforró, ahogy az ezek esetében el is várható. A meleg ételek tányérja is előmelegítetten forró, így evés közben kevésbé hűl ki az étel. Ez igencsak értékelendő figyelmesség. Ha már egyszer halnapon jöttünk, nem hagyjuk ki a mandulás pisztrángot se (60 Ft dekánként). Omlós, gyönyörűen hófehér a húsa, ahogy kell, csőben sült spárga dukál hozzá. Egyébként az amúgy kedvező árú ételekhez külön kell a köretet fizetni. Az úgynevezett Maros menti sertésszeleten kellemes, pikáns, kapros mártás tanyázik (1480 Ft). A hátszínből készült fogások között szerepel az étlapon lyoni marhaszelet, ami lényegében hagymás rostélyos (2270 Ft). Ennek titka, hogy a húst véletlenül sem szabad kiszárítani, agyonsütni, a hagymát viszont ropogósra, már-már sötétbarnára kell pirítani, de kicsit sem tanácsos megégetni, mert akkor keserű lesz. Ebben az esetben a húst kissé kevésbé sütöttem volna meg, de a gazdagon adagolt hagyma olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ugyancsak a napi ajánlatban szerepel a natúr kacsamáj (1850 Ft), jól illik hozzá a friss póréhagymacsíra és a pirított kecskesajtos burgonya. Meg lehet vetni érte, de én bizony meglehetősen szeretem a rántott sertés májat (1020 Ft), amit Budapesten már alig lehet valahol kapni. Most örülök, hogy megrendelhetem. Nem egy nagy dolog, lehet erre mondani, de a Csalogató Kisvendéglőben nincsenek is nagy dolgok, sosem látott ételcsodák. Nem fog soha a top 10-es listákba bekerülni. De abszolút jól tölti be a hivatását, teljesíti azt, amit vállalt. Háziasan, némiképp múzeumi jelleggel főznek benne, és az egész vendéglő megjelenése is olyan, mintha itt maradt volna a két világháború közötti békeidőkből. [kep3] XIV., Amerikai út 64. |