A felnőtté válás elviselhetetlen könnyűsége
2017. február 06. / Jónás Ágnes

Az Orlai Produkciós Iroda a B32 Galéria és Kultúrtér színpadán december 17-én mutatta be Benedict Wells Spinner című sikerregényének adaptációját A Fura címmel Rada Bálint, Rába Roland, Radnay Csilla, Bán Bálint, Nagy Dániel Viktor és László Lili főszereplésében.
Az előadás alapjául szolgáló regényt a 21. századi Zabhegyezőnek is nevezik – egyaránt szól a fiatal felnőttek szabadságvágyáról, a családi kötelékekből való kiszabadulásáról, önmaguk megismeréséről. A januártól a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban megtekinthető tragikomédia kapcsán Fehér Balázs Benő rendezővel és a művet színpadra alkalmazó Fekete Ádámmal beszélgettünk.

A könyv eredeti, Benedict Wells által választott címe Spinner, vagyis kótyagos, eszement. Ti A Fura címet választottátok. Mitől fura a fő­sze­rep­lő, Jesper Lier?
F. Á.: Ő egy huszonéves srác, akit leginkább a szo­ron­gá­sai jel­le­mez­nek. Az önmagára nem találó, kitörni vágyó fiatal modellje. Sok min­dent a szőnyeg alá söpör, egyszerre magának való és társasági életet szomjazó.
F. B. B.: Álmodozó, különcködő. Fogalma nincs arról, mit kezdjen az életével, ráadásul édesapja halálának tényét sem képes feldolgozni. Sok nő ajánlkozik fel neki, de félelemből mindet visszautasítja. Egyetlen dolgot tud biztosan: író szeretne lenni. Egyetemi tanulmányai miatt költözött Berlinbe, ám az előadásokra nem jár be. Megszállottan, többnyire részegen írja regényét, a nagy áttörést várja tőle, azonban a sorsfordító mű csak nem akar elkészülni – már több mint ezeroldalnyira dagadt.

Vagyis olyan figura, aki már túl van a kamaszkoron, de még a felnőtt létnek csupán a küszöbén áll.
F. Á.: Igen, és ugyanattól szenved, mint mi, mai fiatalok. A céltalanság, a kiúttalanság, az ábrándok kergetése, illetve a passzivitás mind-mind jellemzője ennek a nemzedéknek. A darab egy egész generáció problémahalmazát rakja a nézők elé.
F. B. B.: Története az önállósulás, a felnőtté válás problémáit járja körbe, szól a fiatal felnőttek szabadságvágyáról, a családi kötelékekből való kiszabadulásáról, szerelemről, önáltatásról és önmaguk megismeréséről. Bulik, párkapcsolati izgalmak, identitásproblémák, a jövőtől és a jelentől való félelem, a problémák elől való elfutás, valamint rengeteg kérdés arról, hogy mi lesz velük – ezek hálózzák be a szereplők életét.

Ha valaki két évtizeden át megszokta, hogy pedagógusok és szülők egyengetik az útját, könnyen megriadhat a nagybetűs élettől, instabilnak érezheti a talajt a lába alatt.
F. B. B.: Amikor én kikerültem az egyetemről, biztos voltam abban, hogy rendezni szeretnék, de pont az Ádám által említett instabil állapotot éreztem – nem igazán tudtam, merre induljak, hogyan kezdjek neki az életem új szakaszának, hiszen eltűnt a lábam alól az a bizonyos biztonságot jelentő deszka.
Szerintetek mikor mondhatjuk valakiről, hogy önálló, hogy életképes, hogy felnőtté vált?

F. Á.: Régebben hittem abban, hogy egyszer csak eljön az a pont, amikor az ember azt mondhatja: felnőttem, azonban időközben egyre világosabbá vált, hogy ilyen pillanat nem létezik – az ember folyton hordozza magában saját gyermeki énjét, még akkor is, amikor maga fizeti be a csekkjeit. A felnőtt lét egyszerre ad magabiztosságot és magányosságérzést.
F. B. B.: Ekkor már nem elsősorban a vágyaidra koncentrálsz – kénytelen vagy felelősséget vállalni a döntéseidért, és pontosan tudod, hogy már nem várhatod el másoktól, hogy megoldják helyetted a problémáidat.

A Fura érdekessége, hogy a Jespert megformáló Rada Bálinton kívül mind az öt színész több karakter bőrébe is belebújik. Mi alapján választottátok ki a színészeket?
F. B. B.: A főszereplőt alakító Rada Bálint osztálytársam volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, csakúgy, mint Bán Bálint. Nagy Dániel Viktorral mindhárman dolgoztunk már együtt a Tajtékos napokban, Rába Rolandot pedig harmadjára hívtam, hogy dolgozzon együtt velünk – most végre összejött. Radnay Csillát a Nemzeti Színház előadásaiból ismerem, László Lili pedig még az egyetemre jár – szinte minden vizsgaelőadását láttam. Ebben a darabban minden szereplő magányos. Mindannyian szeretnének valami fontosat elérni az életben, miközben mindegyiküknek megvan a maga kis tragédiája. Jesper barátja, a meleg Gustav problémája az, hogy nem képes leragadni egyvalakinél, Franknak pedig a szülőkről való leválás megy nehezen.

Mennyit változtattatok az eredeti szövegen?
F. Á.: A történet teljes mértékben felismerhető, a dialógusokat illetően azonban elrugaszkodtunk az eredetitől, sok helyen tartalmilag és stilárisan is megváltoztattam őket. Megpróbáltam hozzánk közelebb állóvá, személyesebbé tenni.

Annak ellenére, hogy az előadás fiatal felnőttek dilemmáit, személyes tragédiáit és félelmeit tárja a nézők elé, nevetni is enged?
F. Á.: Noha az előadás középpontjában valóban a szorongás áll, a hangulata alapvetően oldott, laza, humorral fűszerezett, a problémákat a nézők hallják ki a darabból. Saját gyarlóságainkat, jellemhibáinkat felvállaljuk és láttatjuk azáltal, hogy mi, huszonévesek készítünk egy huszonévesekről szóló darabot; tükröt tartunk magunk elé, valamint felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki sokáig halogatja a tennivalóit, és nem néz szembe a problémáival.