Boszorkányos varázslat 2017. február 16. / Csupa ábránd, csupa romantika, csupa fiatalos hév és csupa maximalizmus. A szemérmetlenül tehetséges sztárkarmester, Robin Ticciati újra Budapestre jön, hogy a világ egyik legjobb zeneka- ra, a Budapesti Fesztiválzenekar élén varázsoljon. 2014-ben már megtapasztalhattuk, mire képes, és egy dolgot biztosan állíthatunk: érdemes lesz újra átélni. A 33 éves Robin Ticciati generációjának egyik legsikeresebb karmestere, a legfiatalabb dirigens, aki valaha vezényelte a milánói Scala zenekarát. Mélyvízbe dobták, amikor be kellett ugrania Riccardo Muti helyett, de olyan jól szerepelt, hogy már évek óta a Skót Kamarazenekar vezető karnagya és a rangos Glyndebourne-i Operafesztivál zeneigazgatója egyszerre. Olyan mesterei voltak, mint Sir Colin Davis, Sir Simon Rattle és Daniel Barenboim. Hiszi, hogy a zene életmentő lehet, a próbái nevetéstől hangosak, a vezénylésről pedig azt vallja: „olyan, mintha mesélnél, és elvinnéd az embereket egy másik világba”. Londonban született és olasz felmenői is vannak, innen fakad mediterrán temperamentuma, a zenei repertoár, amihez a legerősebben kötődik, mégis a német és a francia. Február 24-én, 25-én és 27-én osztrák és német zeneszerzők műveit vezényli Budapesten, a Fesztiválzenekar élén, amelynek a művészeivel már két évvel ezelőtt is tökéletesen rezonált. Bár a hangversenyeken a mindössze tízperces Lohengrin-előjáték hangzik el, Richard Wagner szelleme végig jelen lesz, hiszen két olyan szerző, Richard Strauss és Anton Bruckner egy-egy műve szólal meg utána, aki sokat köszönhet a bayreuthi mesternek. Richard Strauss még gyermekfejjel írta első kürtkompozícióit apja, Franz Strauss, a Bajor Királyi Operaház kürtművésze számára. Az ifjúkori 1. kürtversenyt sok évtizeddel később, 1942-ben követte a második. A kései kompozíció a fiatal Strauss késő romantikus hangját, az 1. kürtverseny világát idézi vissza, aki pedig megszólaltatja, szintén valódi világsztár, Radovan Vlatković, akit a zenei világ évtizedek óta a legnagyobb kürtösök között tart számon. Bruckner Wagner iránti rajongását mi sem mutatja jobban, mint az az emlékezetes eset, amikor felkereste a „mesterek mesterét” – utólag mégsem emlékezett pontosan, hogy 2. vagy 3. szimfóniáját ajánlotta-e Wagnernek. Ebben az ájult tisztelet mellett állítólag az elfogyasztott töméntelen mennyiségű sör is szerepet játszott. (A józan utókor tudja a helyes megfejtést: Wagnernek a 3. szimfónia ajánlása szól.) A 6. szimfónia a Bruckner-életmű legritkábban játszott szimfóniája, egyben a legmerészebb is. Nehézsége miatt 1881-es befejezése után a bécsi filharmonikusok nem is vállalkoztak a teljes szimfónia eljátszására: az 1883-as bemutató koncerten csak a két középtétel szólalt meg. A teljes 6. szimfónia csak Bruckner halála után, 1899-ben hangzott el: a Bécsi Filharmonikus Zenekart Gustav Mahler dirigálta. Február 24–25. és 27., Müpa www.bfz.hu |