Bouli Lanners 2017. március 14. / GK Mozikban Bouli Lanners új filmje, a Jézus, mobil, fejvadászok, mely a címszereplő Jézus mellett Max von Sydow-t és Michael Lonsdale-t is felvonultatja. A rendező-főszereplő forgatókönyvíróval Párizsban találkoztunk. Milyen technikával lehet megnyerni egy olyan színészlegendát, mint Max von Sydow? B. L.: Telefonos technikával. Felhívtam. Onnantól, hogy a telefonszámát kinyomoztam, ment minden, mint a karikacsapás. Elolvasta a forgatókönyvet, tetszett neki, leültünk Nizzában dumálni egyet, s alighanem rokonszenvesnek talált, mert elvállalta a szerepet. Miről beszélgettek? B. L.: Csak a szokásosakról: életről, politikáról és szardelláról. Szardella-téren is nagy volt az egyetértés köztünk: mindketten rendszeres fogyasztók vagyunk, elmaradhatatlan része a reggelijeimnek. A szardelláról sokat beszélgettünk, Svédországról és Bergmanról szinte semmit. Michael Lonsdale-t hogy főzte meg? Segített a szardínia? B. L.: Őhozzá más volt a kapocs. Michael nagyon vallásos ember, egy katolikus mozgalom, a Katolikus Karizmatikus Megújulás tagja. Ne gondoljon semmi szélsőségre, ez egy nagyon is emberközeli, a szeretetről, a másik megsegítéséről szóló mozgalom. Azt hiszem, Michaelt a filmben rejlő humánum fogta meg elsősorban. Tudja, volt egy szívműtétem; el kellett halasztanom a forgatást. Míg lábadoztam, átírtam a forgatókönyvet, akkor került a történetbe az a két idős apafigura, akiket Michael Lonsdale és Max von Sydow alakít. Michael Lonsdale-lel, gondolom, emelkedettebb dolgokról és nem a konyhai kedvenceikről beszélgettek. B. L.: Nagyon szerettem volna többet megtudni arról a mozgalomról, ahová Michael tartozik. Tudja, már benne volt a korban, amikor hívő emberré vált, negyvenéves volt, amikor – az édesanyja elvesztése után – a vallás felé fordult. Szóval, mi ketten főleg efféle apróságokról, a létezésről, a vallásos élményekről beszélgettünk egymás közt. Elfogadja, ha le-filmnoirozzák a filmjét? B.L.: El, ha más meg elfogadja, hogy az én filmem – szemben a noirokkal – happy enddel végződik. Szóval, ez egy hamis noir. Szeretetet is tartalmaz. Az én megfogalmazásomban ez inkább egy sötét, apokaliptikus, egzisztencialista western. Kedvenc western, kedvenc film noir? B.L.: Westernben A mennyország kapuja a kedvencem. És ha valami igazi sötétet akar olvasni, akkor a Pike című regényt ajánlom Benjamin Whitmertől. És egy ausztrál szerző, Andrew McGahan regényét, a Last Drinkset. |