2017. május 18. / Szalóky Bálint
Elnézve Török Ferenc eddigi munkásságát, elég nehéz lenne tudatos alkotói életműről beszélni. Máig legsikeresebb filmje bemutatkozó alkotása is egyben: az egyszerre nosztalgikus és fiatalos Moszkva tér.
Generációjának meghatározó rendezőivel (lásd Pálfi György, Hajdu Szabolcs vagy Mundruczó Kornél) ellentétben Török az elmúlt bő másfél évtizedben változó műfajokban és változó színvonalon, változó közönségnek forgatott. Nagy utat tett meg, mintha csak az egyéniségét kereste volna.
Meglepő módon az 1945 (melyet a fiatalosnak szánt, a valóságtól elemelt Senki szigete előzött meg) Török eddigi legérettebb munkája. Szántó T. Gábor Hazatérés című novellájának adaptációja egy kis magyar faluban játszódik a második világháború végén: a jegyző az úr itt, ő a kiskirály (Rudolf Péter), fia esküvőjére készülődik mindenki. Az idillt azonban két alak zavarja meg: a reggeli vonattal két zsidó férfi érkezik a faluba. Hamar híre megy a váratlan vendégeknek, mindenki rettegve lesi, mi fog történni. A számos szereplőt mozgató film természetesen sokkal többről szól, mint egy esküvő körüli sürgés-forgásról: egy korszak és egyben az emberi természet látlelete, amely éppúgy beszél a háború utáni állapotokról, mint a mai Magyarországról. A forgatókönyv kellőképpen okos, a vártnál kisebbet pukkanó finálé sem képes igazán rontani rajta. A Berlinale le is csapott a filmre, a premierre berlini fesztiválon került sor. Ha a mai viszonyokat precízen boncolgató kortárs román filmek hazai párdarabja az Ernelláék Farkaséknál (rendezte Hajdu Szabolcs), akkor Török filmje a XIX. századi Havasalföldre visszarepítő Radu Jude-opus, az Aferim! itthoni megfelelője.
1945 (12)
Magyar film
Rendező: Török Ferenc
Főszereplők: Rudolf Péter, Tasnádi Bence, Szabó Kimmel Tamás, Sztarenki Dóra, Nagy-Kálózy Eszter
91 perc
Forgalmazó: Katapult Film
Már a mozikban
Generációjának meghatározó rendezőivel (lásd Pálfi György, Hajdu Szabolcs vagy Mundruczó Kornél) ellentétben Török az elmúlt bő másfél évtizedben változó műfajokban és változó színvonalon, változó közönségnek forgatott. Nagy utat tett meg, mintha csak az egyéniségét kereste volna.
Meglepő módon az 1945 (melyet a fiatalosnak szánt, a valóságtól elemelt Senki szigete előzött meg) Török eddigi legérettebb munkája. Szántó T. Gábor Hazatérés című novellájának adaptációja egy kis magyar faluban játszódik a második világháború végén: a jegyző az úr itt, ő a kiskirály (Rudolf Péter), fia esküvőjére készülődik mindenki. Az idillt azonban két alak zavarja meg: a reggeli vonattal két zsidó férfi érkezik a faluba. Hamar híre megy a váratlan vendégeknek, mindenki rettegve lesi, mi fog történni. A számos szereplőt mozgató film természetesen sokkal többről szól, mint egy esküvő körüli sürgés-forgásról: egy korszak és egyben az emberi természet látlelete, amely éppúgy beszél a háború utáni állapotokról, mint a mai Magyarországról. A forgatókönyv kellőképpen okos, a vártnál kisebbet pukkanó finálé sem képes igazán rontani rajta. A Berlinale le is csapott a filmre, a premierre berlini fesztiválon került sor. Ha a mai viszonyokat precízen boncolgató kortárs román filmek hazai párdarabja az Ernelláék Farkaséknál (rendezte Hajdu Szabolcs), akkor Török filmje a XIX. századi Havasalföldre visszarepítő Radu Jude-opus, az Aferim! itthoni megfelelője.
1945 (12)
Magyar film
Rendező: Török Ferenc
Főszereplők: Rudolf Péter, Tasnádi Bence, Szabó Kimmel Tamás, Sztarenki Dóra, Nagy-Kálózy Eszter
91 perc
Forgalmazó: Katapult Film
Már a mozikban