„Hát ez sajnos így van”
2017. augusztus 16. /

Idén tavasszal elment a magyar film nagy korszakának karakteres rendezője, Kovács András. A hatvanas években Bacsó Péter, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós, Makk Károly mellett az újhullám markáns tagjaként készítette filmjeit, amelyek kivétel nélkül közéleti állásfoglalásra késztették a nézőt.

Sokak emlékezetében él Nehéz emberek című dokumentumfilmje, amely a céljaik megvalósítása érdekében a rendszerrel szembeszálló feltalálókról szólt, és aminek forgalmazását maga Kádár János engedélyezte, aki a film zártkörű vetítése után csak annyit mondott: „Hát ez sajnos így van”. Emlékezetes a közéleti szerepvállalással a falakat egyre tágabbra nyitó játékfilmje, a Falak. Ma is nagyon fontos filmje az 1942-es újvidéki tömeggyilkossággal foglalkozó Hideg napok. Utóbbi bemutatása alaposan felborzolta a kedélyeket, különösen a társadalom azon tagjai körében, akik készek voltak a magyar háborús bűnök elhallgatására.
Nagy veszteség, hogy Kovács András nincs már köztünk, és persze az is, hogy nem sikerült utolsó nagy tervét, egy erdélyi történetet megfilmesítenie. Öröm és szerencse azonban, hogy megírta élete krónikáját, amelynek lapjait forgatva számos érdekes történetet olvashatunk, miközben átjár bennünket az a derű, amely a rendezőt egész életében jellemezte.

Kovács András: A szerencse fia
Epizódok egy filmrendező életéből

Kossuth Kiadó, 2016
208 oldal / 2990 Ft