2017. augusztus 28. / Jónás Ágnes
„Zsámbékkal csak személyes viszonyon keresztül lehet létezni, így kizárólag olyan előadások láthatók nálunk, amelyeknek alkotóit személyesen ismerem, s melyek művészi felelősségét is át
tudom érezni” – mondja Árkosi Árpád, a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis vezetője, aki a harmincnegyedik évadban is célul tűzte ki, hogy teret adjon a Zsámbéki-medencében élő művészeknek, a fiatal alkotók útkeresési szándékának és a bátor, tetterős kísérleteknek. A rendező-vezetővel a nyári programokról, célokról és a színház adta kihívásokról beszélgettünk.
Három tematikus fesztivállal is készülnek június 25. és szeptember 3. között. Melyek ezek és milyen programokat foglalnak magukba?
Á. Á.: A Zsámbéki Zsibongó bábjátékokkal, játszó- és táncházzal, népművészettel várja a közönséget a Zárdakertben, a háromnapos Y.Eeast nemzetközi fesztivált szeptember 1-3. között rendezzük meg, melynek keretében az utóbbi évek legjelesebb cseh és magyar előadásai mellett táncházat, koncerteket, szabadtéri mozit is kínálunk. Huszonötödik alkalommal kerül sor a határon túli és hazai amatőr színjátszók találkozójára. Ez Zsámbék színházi tradícióinak egyik legjelentősebb, közel harmincéves hagyományra visszatekintő eleme. Olyan támogató közeg, amelyben a környező országok magyarlakta területein élő és dolgozó diákszínjátszó csoportok rendszeresen találkozhatnak és megismerhetik egymás munkáját. A program kiemelt célja, hogy teret engedjen a tehetségek kibontakozásának, ösztönző környezetet biztosítson a szakmai fejlődéshez, és a sorsproblémák feldolgozásán keresztül elősegítse egy-egy közösség önművelését, magára találását. A fesztiválhoz társuló amatőr színházi rendező képzésünk pedig olyan tehetséges színházi alkotókat hivatott kiművelni, akik a jövő amatőr színházi közegének meghatározó alkotói és képviselői lehetnek.
Saját és koprodukcióban készült előadásokból bizonyára ezúttal sincs hiány.
Á. Á.: A Zsámbéki Színházi Bázis saját, Hinták című, Lackfi János drámájából készült, a Lengyel Intézetben májusban már bemutatott produkciója július 14-én és 15-én a Műemlék Rakétabázison volt látható Peremartoni Krisztina főszereplésével. Márai Szegények iskolája című művét Sediánszky Nóra állította színpadra, mely tulajdonképpen interaktív tréning szabad asszociációk formájában, sok játékkal, humorral és fricskával, Bán János, Tánczos Adrienn, Árkosi Szabolcs előadásában. A B32 és a KoMod Színházzal koprodukcióban, Telihay Péter rendezésében láthatja a közönség A pincért Gubík Ágival és Hajnal Jánossal a főbb szerepekben. Augusztusban debütál Fazakas Júliával a Frida Kahlo balladája – az előadás jórészt Frida írásaira, műveire, valamint García Lorca-szövegekre épül, s a művésznő kivételes életút szubjektív hangulatú megragadására tesz kísérletet. A szövegkönyv Sediánszky Nóra munkáját dicséri. A Szép Színház Stúdióval közös darabunk a Sztalker és a Fauszt című monodráma. Utóbbi egy merész kísérlet, szellemi attrakció lesz, melyet Jámbor József írt, rendezett és játszik. Hogyan lehet normális emberi és hiteles művészi életet élni? – többek között erre a kérdésre keresi a választ az előadás. A Művelődési Házban a Magyar Művészeti Akadémia, a Zanotta Art és a Zsámbéki Színházi Bázis együttműködésében létrejött, Bereményi Géza családregényén alapuló, Irén levele című előadást a Jászai Mari-díjas Újhelyi Kinga és Pál Hunor tette emlékezetessé. Aki lemaradt a júniusi bemutatóról, ősszel megtekintheti az előadást.
Meghívott előadások is színesítik a repertoárt.
Á. Á.: Igen, de Zsámbékkal csak személyes viszonyon keresztül lehet létezni, így kizárólag olyan előadások láthatók nálunk, amelyeknek alkotóit ismerem, s melyek művészi felelősségét is át tudom érezni. Ilyen lesz többek között a Bárka Színház bezárásának történetét feldolgozó, Vidovszky György rendezte Majdnem 20, az Utcaszínházi Alkotóközösség hozza el a Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara című produkciót, mely egy prostituált nő sorsába enged bepillantást. A Klebelsberg Kultúrkúriától a Zrínyi Ilonát láthatják a nézők a Romtemplomban Juhász Rózával a főszerepben – a monodráma Zrínyi Ilona sokarcú, izgalmas alakján, drámai sorsán keresztül mutatja be a magyar történelem egyik legbonyolultabb s egyben legvitatottabb korszakát. A Szálinger Balázs drámáján alapuló Köztársaság a 2016-os évadban megszületett, nagy sikerrel játszott előadás hazatérése a Bázisra, mely a társadalmi rend és rendszer semmibevételét, egy diktátor és egy diktatúra születését dolgozza fel. A főbb szerepekben Gáspár Tibor, Takács Géza, Pál András, Nagy Mari, Ágoston Péter, Gémes Antos, Horgas Ráhel, Mészáros András és Lovas Emília láthatók. Az Y Társulat az Allez!-zel örvendezteti meg a nézőket – ez lesz Gulnaz Balpeisova kazah rendező munkabemutatója.
„A színház anyagi és infrastrukturális lehetőségei méltatlanok” – nyilatkozta két évvel ezelőtt magazinunknak. Változott azóta valami, kecsegtetőbbek a kilátások?
Á. Á.: A színház anyagi és infrastrukturális lehetőségei jelenleg is méltatlanok, de épp ez a kihívás benne. Azon dolgozom, hogy a Zsámbéki-medence lakossága, az ott élő művészek erősebben kötődjenek, magukénak érezzék ezt a kulturális fesztivált és a színház szakmai misszióját. Szegény és szent színházat művelők vállalkoznak itteni munkára, akik alkalmas terepet találnak a színházi eszmény megvalósítására. Művészbarátaimmal egy izgalmas összművészeti szigetté szeretnénk tenni ezt a helyet, tovább kívánjuk vinni elődöm, a 2013-ban elhunyt Mátyás Irén szellemi hagyatékát, mindemellett az vezérel, hogy a jövőben is teret adhassak fiatal alkotók és tetterős kísérletek útkeresési szándékának, s hogy méltatlan helyzetéből kiszabadítsam a Bázist.
tudom érezni” – mondja Árkosi Árpád, a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis vezetője, aki a harmincnegyedik évadban is célul tűzte ki, hogy teret adjon a Zsámbéki-medencében élő művészeknek, a fiatal alkotók útkeresési szándékának és a bátor, tetterős kísérleteknek. A rendező-vezetővel a nyári programokról, célokról és a színház adta kihívásokról beszélgettünk.
Három tematikus fesztivállal is készülnek június 25. és szeptember 3. között. Melyek ezek és milyen programokat foglalnak magukba?
Á. Á.: A Zsámbéki Zsibongó bábjátékokkal, játszó- és táncházzal, népművészettel várja a közönséget a Zárdakertben, a háromnapos Y.Eeast nemzetközi fesztivált szeptember 1-3. között rendezzük meg, melynek keretében az utóbbi évek legjelesebb cseh és magyar előadásai mellett táncházat, koncerteket, szabadtéri mozit is kínálunk. Huszonötödik alkalommal kerül sor a határon túli és hazai amatőr színjátszók találkozójára. Ez Zsámbék színházi tradícióinak egyik legjelentősebb, közel harmincéves hagyományra visszatekintő eleme. Olyan támogató közeg, amelyben a környező országok magyarlakta területein élő és dolgozó diákszínjátszó csoportok rendszeresen találkozhatnak és megismerhetik egymás munkáját. A program kiemelt célja, hogy teret engedjen a tehetségek kibontakozásának, ösztönző környezetet biztosítson a szakmai fejlődéshez, és a sorsproblémák feldolgozásán keresztül elősegítse egy-egy közösség önművelését, magára találását. A fesztiválhoz társuló amatőr színházi rendező képzésünk pedig olyan tehetséges színházi alkotókat hivatott kiművelni, akik a jövő amatőr színházi közegének meghatározó alkotói és képviselői lehetnek.
Saját és koprodukcióban készült előadásokból bizonyára ezúttal sincs hiány.
Á. Á.: A Zsámbéki Színházi Bázis saját, Hinták című, Lackfi János drámájából készült, a Lengyel Intézetben májusban már bemutatott produkciója július 14-én és 15-én a Műemlék Rakétabázison volt látható Peremartoni Krisztina főszereplésével. Márai Szegények iskolája című művét Sediánszky Nóra állította színpadra, mely tulajdonképpen interaktív tréning szabad asszociációk formájában, sok játékkal, humorral és fricskával, Bán János, Tánczos Adrienn, Árkosi Szabolcs előadásában. A B32 és a KoMod Színházzal koprodukcióban, Telihay Péter rendezésében láthatja a közönség A pincért Gubík Ágival és Hajnal Jánossal a főbb szerepekben. Augusztusban debütál Fazakas Júliával a Frida Kahlo balladája – az előadás jórészt Frida írásaira, műveire, valamint García Lorca-szövegekre épül, s a művésznő kivételes életút szubjektív hangulatú megragadására tesz kísérletet. A szövegkönyv Sediánszky Nóra munkáját dicséri. A Szép Színház Stúdióval közös darabunk a Sztalker és a Fauszt című monodráma. Utóbbi egy merész kísérlet, szellemi attrakció lesz, melyet Jámbor József írt, rendezett és játszik. Hogyan lehet normális emberi és hiteles művészi életet élni? – többek között erre a kérdésre keresi a választ az előadás. A Művelődési Házban a Magyar Művészeti Akadémia, a Zanotta Art és a Zsámbéki Színházi Bázis együttműködésében létrejött, Bereményi Géza családregényén alapuló, Irén levele című előadást a Jászai Mari-díjas Újhelyi Kinga és Pál Hunor tette emlékezetessé. Aki lemaradt a júniusi bemutatóról, ősszel megtekintheti az előadást.
Meghívott előadások is színesítik a repertoárt.
Á. Á.: Igen, de Zsámbékkal csak személyes viszonyon keresztül lehet létezni, így kizárólag olyan előadások láthatók nálunk, amelyeknek alkotóit ismerem, s melyek művészi felelősségét is át tudom érezni. Ilyen lesz többek között a Bárka Színház bezárásának történetét feldolgozó, Vidovszky György rendezte Majdnem 20, az Utcaszínházi Alkotóközösség hozza el a Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara című produkciót, mely egy prostituált nő sorsába enged bepillantást. A Klebelsberg Kultúrkúriától a Zrínyi Ilonát láthatják a nézők a Romtemplomban Juhász Rózával a főszerepben – a monodráma Zrínyi Ilona sokarcú, izgalmas alakján, drámai sorsán keresztül mutatja be a magyar történelem egyik legbonyolultabb s egyben legvitatottabb korszakát. A Szálinger Balázs drámáján alapuló Köztársaság a 2016-os évadban megszületett, nagy sikerrel játszott előadás hazatérése a Bázisra, mely a társadalmi rend és rendszer semmibevételét, egy diktátor és egy diktatúra születését dolgozza fel. A főbb szerepekben Gáspár Tibor, Takács Géza, Pál András, Nagy Mari, Ágoston Péter, Gémes Antos, Horgas Ráhel, Mészáros András és Lovas Emília láthatók. Az Y Társulat az Allez!-zel örvendezteti meg a nézőket – ez lesz Gulnaz Balpeisova kazah rendező munkabemutatója.
„A színház anyagi és infrastrukturális lehetőségei méltatlanok” – nyilatkozta két évvel ezelőtt magazinunknak. Változott azóta valami, kecsegtetőbbek a kilátások?
Á. Á.: A színház anyagi és infrastrukturális lehetőségei jelenleg is méltatlanok, de épp ez a kihívás benne. Azon dolgozom, hogy a Zsámbéki-medence lakossága, az ott élő művészek erősebben kötődjenek, magukénak érezzék ezt a kulturális fesztivált és a színház szakmai misszióját. Szegény és szent színházat művelők vállalkoznak itteni munkára, akik alkalmas terepet találnak a színházi eszmény megvalósítására. Művészbarátaimmal egy izgalmas összművészeti szigetté szeretnénk tenni ezt a helyet, tovább kívánjuk vinni elődöm, a 2013-ban elhunyt Mátyás Irén szellemi hagyatékát, mindemellett az vezérel, hogy a jövőben is teret adhassak fiatal alkotók és tetterős kísérletek útkeresési szándékának, s hogy méltatlan helyzetéből kiszabadítsam a Bázist.