2017. szeptember 28. / Pavlovics Ágota
Puskás Tamás igazgató júniusban megvette a budapesti Centrál Színházat üzemeltető Centrál Színház Nonprofit Kft.-t. A 10 évre szóló szerződés értelmében a Révay utcai patinás ingatlan a fővárosé marad, Puskás Tamás a színházi funkcióhoz kötődő vagyonelemeket és jogokat kapta
meg. A céljaiért szelíd kitartással küzdő, mindig derűs Puskás Tamással egy kimagaslóan sikeres évad után és egy nem kevésbé ígéretes előtt beszélgettünk.
Szívből gratulálok, végre színháztulajdonosként szoríthatom meg a kezét, véget ért a gúzsba kötve táncolás ideje?
P. T.: Valójában mindenki gúzsba kötve táncol, minden emberi élet leírható ezzel a mondattal. Ami pedig engem illet, 2003-ban kezdtem azon dolgozni, hogy eljussunk a mai állapothoz. 13 éve tőkét hoztam az akkori Vidám Színpadra, akkor, amikor a főváros a színháznak a rezsiköltségre elegendő támogatást sem adott. Az öt, tulajdonomban lévő produkció nélkül a máig tartó, felfelé ívelő folyamat soha nem indult volna el. A főváros annak idején azzal bízott meg, hogy csináljak jó színházat, de a Centrál Színház Nonprofit Kft.-t én teremtettem. A júniusban aláírt szerződés nem hoz nagy változást, de komoly érték számomra, hogy vásároltam magamnak 10 évre munkahelyet, és persze az is, hogy a nonprofit kft. az enyém, így egy napon örökül hagyhatom a fiaimnak. A nonprofit kft.-ből nem lehet kivenni hasznot, minden fillért a színház céljára kell fordítani, ahogy tettük mi is, a pénztárunkban lévő 180 millió forintot a főváros tulajdonában lévő épület felújítására költöttük.
Kalapemelést érdemel, hogy a Centrál jelentősen növelte a nézőszámát.
P. T.: Tavaly szeptember óta a havi 25-26 nagyszínházi előadással szemben 32-36 előadást tűztünk ki. Ez szinte hihetetlen, de 30 százalékos a növekedés egy éven belül. Idén 120 ezer helyett 160 ezer nézőnk lesz.
Jól látható, ahogy fokozatosan változik, formálódik a repertoár, és nyilván a közönség is.
P. T.: A genius loci, egy színház helye a városban, a múltja, a mérete meghatározza, milyen lehet. A Révay utcában, az egykori Vidám Színpad 430 fős nagyteremében bizonyos dolgokat lehet csinálni, másokat pedig nem lehet. Sokat dolgozunk azért, hogy egyre szélesebb legyen a törzsközönségünk, hogy olyan közönségünk legyen, amelyik figyeli, amit mondani akarunk neki.
A színház frenetikus sikere, a My Fair Lady egyrészt szerencsés csillagzat alatt született, másrészt igen nehéz körülmények kísérték a próbákat.
P. T.: Ami a szerencsét illeti, volt belőle bőven, de egy tévedésnek is komoly szerepe volt a darab létrejöttében. Három éve foglalkoztatott a My Fair Lady, eleinte szvinges, kevés szereplős előadásban gondolkodtam, el is készült a zene, de nem működött. Be kellett látnom, csak az eredeti zenével, sok szereplővel tudjuk megcsinálni a darabot, még akkor is, ha csak cipőkanállal fog beférni hozzánk. Elsőre nem sikerült egyeztetnem Tompos Kátyával, aztán Szegeden játszotta Elizát, de nem volt kirobbanó sikere, így később elvállalta a felkérést, és ettől kezdve minden sikerült. Alföldi Róbertnek csak annyit mondtam telefonban, hogy rád gondoltam H…, és máris igent mondott Higgins szerepére. Ráért Szakács Györgyi, aki szinte soha nem ér rá, aztán Bagossy Levente, a díszlettervező, és szerencsémre éppen itthon volt Jaross Viktória, a koreográfus, ami szintén nem gyakori. Ugyan nem tudtam megállapodni G. Dénes György jogutódjával, ezért Baráthy Györgyöt, a dramaturgomat kértem fel a fordításra, aki tökéletes munkát végzett. Csatlakozott zenei vezetőnek Dinyés Dani, és összeállt a csapat. A próbák megkezdése egybeesett a színház felújításának kezdetével, így a légkalapácsok zaja, a betonpor és levegőtlenség állandó kísérőnk lett. Ennek ellenére minden ízében boldog volt a próbafolyamat.
A My Fair Ladyre szinte lehetetlen jegyet kapni, az új évadban hogy fogják megoldani, hogy többen láthassák?
P. T.: Minden hónapban annyi My Fair Lady előadást tűzünk ki, amennyit Tompos Kátya és Alföldi Róbert egyéb elfoglaltsága megenged, akár havi 10-12 előadást is. A Házassági leckék középhaladóknak című darabunk Kováts Patríciával, Balsai Mónival, Stohl Andrással és Schmied Zoltánnal szintén óriási siker, ennek is kellene plusz hely.
Ha havonta 10-szer megy a My Fair Lady, és jelentős igény van A Házassági leckék középhaladóknak című előadásra, hogy fognak bemutatókat tartani?
P. T.: Elfoglaljuk a Kisszínpadot, amit eddig kiadtunk gebinbe. Tíz előadás kerül le a műsorról, és 6 bemutatónk lesz, az első október 6-án Pokorny Lia one-woman show-ja, amit Horgas Ádám rendez. A Dolgok, amikért érdemes élni című darab a nézőkkel párbeszédet folytató, rögtönzésekkel teli előadás. Október 20-án arra kérjük majd nézőinket, hogy a Hajmeresztő című krimikomédiában segítsenek a Simon Kornél alakította detektívnek a nyomozásban. A következő bemutatónk Bergman klasszikusa, a Persona lesz, Balsai Móni és Györgyi Anna előadásában. Ezt követi az Ájlávjú… de jó vagy, légy más! A Joe DiPietro és Jimmy Roberts amerikai szerzőpáros párkapcsolatokról szóló zenés darabját néhány éve játszottuk a nagyszínpadon, de nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, most megpróbáljuk jóvátenni akkori hibáinkat. A szereplők a remek Balogh Anna és színházunk művészei, Ágoston Kati, Vári-Kovács Péter és társulatunk új tagja, Ódor Kristóf. A Love letters havonta ismétlődő felolvasásaira az ország legismertebb színészeit kérjük fel, de úgy, hogy olyanok lépjenek fel, akiket ritkán láthatunk együtt, mondjuk Básti Juli és Alföldi Róbert. Januárban Ibsen Kísértetek című darabjának bemutatója következik, Alföldi Róbert rendezi, a női főszerepet Básti Juli játssza, a férfiszerepekben pedig először lép közösen színpadra Gáspár Tibor és Gáspár Sándor. Tavasszal bemutatjuk Molnár Ferenc vígjátékát, a Delilát. Somlay Artúr és Darvas Lili szerepeit Stohl András és Balsai Móni játssza. A darabot a Centrál nagyszínpadán játsszuk, ugyanott, ahol 80 évvel ezelőtt az ősbemutatót tartották.
meg. A céljaiért szelíd kitartással küzdő, mindig derűs Puskás Tamással egy kimagaslóan sikeres évad után és egy nem kevésbé ígéretes előtt beszélgettünk.
Szívből gratulálok, végre színháztulajdonosként szoríthatom meg a kezét, véget ért a gúzsba kötve táncolás ideje?
P. T.: Valójában mindenki gúzsba kötve táncol, minden emberi élet leírható ezzel a mondattal. Ami pedig engem illet, 2003-ban kezdtem azon dolgozni, hogy eljussunk a mai állapothoz. 13 éve tőkét hoztam az akkori Vidám Színpadra, akkor, amikor a főváros a színháznak a rezsiköltségre elegendő támogatást sem adott. Az öt, tulajdonomban lévő produkció nélkül a máig tartó, felfelé ívelő folyamat soha nem indult volna el. A főváros annak idején azzal bízott meg, hogy csináljak jó színházat, de a Centrál Színház Nonprofit Kft.-t én teremtettem. A júniusban aláírt szerződés nem hoz nagy változást, de komoly érték számomra, hogy vásároltam magamnak 10 évre munkahelyet, és persze az is, hogy a nonprofit kft. az enyém, így egy napon örökül hagyhatom a fiaimnak. A nonprofit kft.-ből nem lehet kivenni hasznot, minden fillért a színház céljára kell fordítani, ahogy tettük mi is, a pénztárunkban lévő 180 millió forintot a főváros tulajdonában lévő épület felújítására költöttük.
Kalapemelést érdemel, hogy a Centrál jelentősen növelte a nézőszámát.
P. T.: Tavaly szeptember óta a havi 25-26 nagyszínházi előadással szemben 32-36 előadást tűztünk ki. Ez szinte hihetetlen, de 30 százalékos a növekedés egy éven belül. Idén 120 ezer helyett 160 ezer nézőnk lesz.
Jól látható, ahogy fokozatosan változik, formálódik a repertoár, és nyilván a közönség is.
P. T.: A genius loci, egy színház helye a városban, a múltja, a mérete meghatározza, milyen lehet. A Révay utcában, az egykori Vidám Színpad 430 fős nagyteremében bizonyos dolgokat lehet csinálni, másokat pedig nem lehet. Sokat dolgozunk azért, hogy egyre szélesebb legyen a törzsközönségünk, hogy olyan közönségünk legyen, amelyik figyeli, amit mondani akarunk neki.
A színház frenetikus sikere, a My Fair Lady egyrészt szerencsés csillagzat alatt született, másrészt igen nehéz körülmények kísérték a próbákat.
P. T.: Ami a szerencsét illeti, volt belőle bőven, de egy tévedésnek is komoly szerepe volt a darab létrejöttében. Három éve foglalkoztatott a My Fair Lady, eleinte szvinges, kevés szereplős előadásban gondolkodtam, el is készült a zene, de nem működött. Be kellett látnom, csak az eredeti zenével, sok szereplővel tudjuk megcsinálni a darabot, még akkor is, ha csak cipőkanállal fog beférni hozzánk. Elsőre nem sikerült egyeztetnem Tompos Kátyával, aztán Szegeden játszotta Elizát, de nem volt kirobbanó sikere, így később elvállalta a felkérést, és ettől kezdve minden sikerült. Alföldi Róbertnek csak annyit mondtam telefonban, hogy rád gondoltam H…, és máris igent mondott Higgins szerepére. Ráért Szakács Györgyi, aki szinte soha nem ér rá, aztán Bagossy Levente, a díszlettervező, és szerencsémre éppen itthon volt Jaross Viktória, a koreográfus, ami szintén nem gyakori. Ugyan nem tudtam megállapodni G. Dénes György jogutódjával, ezért Baráthy Györgyöt, a dramaturgomat kértem fel a fordításra, aki tökéletes munkát végzett. Csatlakozott zenei vezetőnek Dinyés Dani, és összeállt a csapat. A próbák megkezdése egybeesett a színház felújításának kezdetével, így a légkalapácsok zaja, a betonpor és levegőtlenség állandó kísérőnk lett. Ennek ellenére minden ízében boldog volt a próbafolyamat.
A My Fair Ladyre szinte lehetetlen jegyet kapni, az új évadban hogy fogják megoldani, hogy többen láthassák?
P. T.: Minden hónapban annyi My Fair Lady előadást tűzünk ki, amennyit Tompos Kátya és Alföldi Róbert egyéb elfoglaltsága megenged, akár havi 10-12 előadást is. A Házassági leckék középhaladóknak című darabunk Kováts Patríciával, Balsai Mónival, Stohl Andrással és Schmied Zoltánnal szintén óriási siker, ennek is kellene plusz hely.
Ha havonta 10-szer megy a My Fair Lady, és jelentős igény van A Házassági leckék középhaladóknak című előadásra, hogy fognak bemutatókat tartani?
P. T.: Elfoglaljuk a Kisszínpadot, amit eddig kiadtunk gebinbe. Tíz előadás kerül le a műsorról, és 6 bemutatónk lesz, az első október 6-án Pokorny Lia one-woman show-ja, amit Horgas Ádám rendez. A Dolgok, amikért érdemes élni című darab a nézőkkel párbeszédet folytató, rögtönzésekkel teli előadás. Október 20-án arra kérjük majd nézőinket, hogy a Hajmeresztő című krimikomédiában segítsenek a Simon Kornél alakította detektívnek a nyomozásban. A következő bemutatónk Bergman klasszikusa, a Persona lesz, Balsai Móni és Györgyi Anna előadásában. Ezt követi az Ájlávjú… de jó vagy, légy más! A Joe DiPietro és Jimmy Roberts amerikai szerzőpáros párkapcsolatokról szóló zenés darabját néhány éve játszottuk a nagyszínpadon, de nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, most megpróbáljuk jóvátenni akkori hibáinkat. A szereplők a remek Balogh Anna és színházunk művészei, Ágoston Kati, Vári-Kovács Péter és társulatunk új tagja, Ódor Kristóf. A Love letters havonta ismétlődő felolvasásaira az ország legismertebb színészeit kérjük fel, de úgy, hogy olyanok lépjenek fel, akiket ritkán láthatunk együtt, mondjuk Básti Juli és Alföldi Róbert. Januárban Ibsen Kísértetek című darabjának bemutatója következik, Alföldi Róbert rendezi, a női főszerepet Básti Juli játssza, a férfiszerepekben pedig először lép közösen színpadra Gáspár Tibor és Gáspár Sándor. Tavasszal bemutatjuk Molnár Ferenc vígjátékát, a Delilát. Somlay Artúr és Darvas Lili szerepeit Stohl András és Balsai Móni játssza. A darabot a Centrál nagyszínpadán játsszuk, ugyanott, ahol 80 évvel ezelőtt az ősbemutatót tartották.