„Szép szó az együtt, és szép a szabadon is”
2017. december 30. / Pavlovics Ágota

Mint a bolygók keringését az égen, az emberek sorsát a földön a számok irányítják – vélekedett Hamvas Béla. Meglehet. Kétszer játszott Szegeden, Alföldi-rendezésben. A színes-érdekes Szent­i­vánéji álomban Titánia volt, a darab óriási sikert aratott. A Csárdáskirálynőért, amiben Cecíliát
énekelte, tombolt a közönség. Most ismét Alföldi Róbert rendezte az Átriumban, ahol egy német takarítónő és egy marokkói bevándorló találkozása okán esik szó az emberek egymásrautaltságáról. Szikszai Rémusszal két darabban játszott eddig a Belvárosi Színházban, harmadik közös munkájukban, James Goldman Az oroszlán télen című komédiájában Szikszai rendezi. Minderről Hernádi Judittal be­szél­get­tünk, akinek finom, intellektuális humora most is üdítő volt.

Rainer Werner Fassbinder A félelem megeszi a lelket című filmjét 1974-ben mutatták be, és szinte biztosan nem értettük a velejét. A darab magyarországi bemutatója most volt az Átriumban. Sok év telt el azóta, hogy Alföldi-rendezésben játszott. Hogy került sor a közös munkára?
H. J.: Amikor Robi felkért, éppen New Yorkban voltam néhány napig. Felhívott, majd elküldte e-mailben a szövegkönyvet, én pedig elég hamar mondtam, hogy igen, persze, szívesen. Robival régebben több­ször dolgoztam színészként, és kétszer rendezett is, érdekes, hogy mindkét alkalommal Szegeden. Az egyik a Csárdáskirálynő volt a másik a Szentivánéji álom. Mindkettő azelőtt volt, hogy kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának.

Alföldiről az a hír járja, hogy rendezőként mindig pontosan tudja, mit akar.
H. J.: Öröm vele dolgozni, mert pontos és gyors. Határozottan megmondja, mit akar látni, a darab egész képéről tiszta elképzelései vannak. Tudja, mi hol legyen. Rendkívül felkészült rendező. Szerettem és szeretem játszani ezt a darabot, mert érdekel a történet. Ráadásul csupa olyan emberrel játszom együtt, akikkel Alföldi korábban már dolgozott. Nyilván ez is segített abban, hogy elkészültünk a bemutatóra, pedig nem volt sok időnk, az olvasópróba szeptember 11-én volt a bemutató pedig október 14-én.

Megnézte újra a próbák alatt Fassbinder filmjét?
H. J.: Nem néztem újra. Más volt akkor a szerepe, mint most. A 70-es években a bevándorlókat illetően ott tartottak a németek, ahol mi most. Az 1972-ben a müncheni olimpiai falu ellen elkövetett palesztin ter­ror­tá­ma­dás élménye meghatározó volt. Ebben a helyzetben varázslatos döntés, hogy egy német takarítónő és egy marokkói bevándorló elfogadják egymást, mert szükségük van egymásra. Nagy összetartozás van köztük, ami néha többet jelent, erősebb, mint egy lángoló szerelem.

Emmit, a takarítónőt ön, Alit, a marokkói bevándorlót, Bányai Kelemen Barna kelti életre, vele még nem játszott.
H. J.: Eddig nem találkoztunk színpadon, a további több mint húsz szerepben pedig csupán négy színész: Bercsényi Péter, Mihályfi Balázs, Parti Nóra és Szatory Dávid látható, és mindannyian nagyon jók.

A Belvárosi Színházban december 21-én lesz a premierje James Goldman Az oroszlán télen című ko­mé­diá­jának. Ezt a történetet is ismerjük, népszerű film és színpadi feldolgozások készültek belőle.
H. J.: Az olvasópróba után vagyunk, egyelőre csak azt tudom, hogy Szikszai Rémusz alaposan meghúzta a szöveget. Ez egy különös darab, valójában egy szerelmi történet, amelynek hátterében erősen jelen van a politika. Érdekes, mert olyan emberekről szól, akik képesek rá, hogy irányítsák a sorsukat, persze folyamatosan egymásba ütköznek. Ez a világszerte nagy sikert arató komédia a huszadik század második felében született, de a szereplők meg a helyszín a középkor Angliájába visznek bennünket, ugyanakkor a karácsonyeste, amikor ez a két erős személyiség le- és elszámol egymással, lehetne akár napjainkban is. Családi történetnek is nevezhetnénk.
Először fogja rendezni Szikszai Rémusz, aki munkáiban rendületlenül kínzó kérdéseket feszeget.
H. J.: Szikszaival rendezőként korábban nem találkoztunk, de jó, hogy játszottunk együtt a Mindent Éváról és a Római vakáció című darabokban a Belvárosi Színházban. Jót várok tőle, pozitív hozzáállást. Azt már látom, hogy nagyon szereti a színészeket, és a színészek is rajonganak érte.

A darabban Eleonóra angol királyné, férje II. Henrik angol király, akit Gálffi László, régi játszótársa alakít. Jó tíz éve volt legendás közös estjük, a Love Letters bemutatója, azóta nem játszottak együtt színpadon.
H. J.: Sokáig játszottuk a Love Letterst, nagyon szerettük, és dédelgettük azt az álmot, hogy fogunk még együtt játszani színpadon. Örülök, hogy most alkalmunk lesz rá. A fiúk is nagyon jók, Schruff Milán Oroszlánszívű Richard, Mészáros Máté pedig Geoffrey, Jánost Ötvös András játssza.

Mit jelent az ön számára az Orlai Produkciós Iroda új szlogenje, az Együtt szabadon?
H. J.: Szép szó az együtt, és szép a szabadon is. Hol ez jó, hol az. Szívesen vagyok így színházban, ahogy az Orlai Produkciónál, szívesen adom át magamat a közös játéknak.

Nagyon sok darabban játszik, most gyors egymásutánban két bemutatója van, ha lenne ideje, mire for­dítaná?
H. J.: Utazni szeretnék, bár most nem tudok. Ha lehetne, Vietnamba mennék, esetleg a Karib-tengerre, Saint Martin szigetére. Szeretném megnézni a Kondor Vilmos Budapest noir című könyvéből készült új magyar filmet.