Ajánló
Lila ákácok alatt – Szép Ernő művét hozza el a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
2020-06. szám
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata idén is szerepel a Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjában. Ezúttal Szép Ernő klasszikusát, a Lila ákácot láthatja a közönség Sebestyén Aba rendezésében szeptember 7-én. A Magyar Színházak XXXI. Kisvárdai Fesztiválján az Emberi
Erőforrások Minisztériuma és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza a legszínvonalasabb alakításért közös díjat osztott ki az előadásban nyújtott színészi kettősért Pálfi Ervin (Csacsinszki Pali) és Pámer Csilla részére. Emellett Tóth Manci szerepének megformálásáért Pámer Csilla vehette át a legrangosabb vajdasági magyar színész díjat, a Pataki Gyűrűt.
Tóth Manci egy kis varrónő, aki azt álmodja, ünnepelt táncosnő lesz. Pali egy bankfiú, aki egy nagyvilági nőről, egy „privátról” álmodik: Bizonyosnéről. A sors egymás mellé sodorja őket a ligetben. És amíg Pali Bizonyosnére vár, addig Manci végérvényesen beleszeret a fiúba. A színpadon megelevenedik a múlt századelő dzsentri világának hangulata, a kaszinó füstös éjszakái, zongoraszó, ének, pezsgő, álmok és szerelem. Legeza Ilona Szép Ernő regényéről a következőket írta, de az előadás világát is tökéletesen tükrözik az alábbi szavak: „A regény mintaszerű példája a szecessziónak; a csalódásba és csömörbe fúlt első, és a már születésekor megszakadó második szerelem naiv-ártatlan története (…) a derű kiapadhatatlan forrása. (…) Minden könnyedsége, látszólagos súlytalansága ellenére teljes és egészen őszinte világérzést, vagy még pontosabban világhangulatot ad, melynek lényege az életnek éppen a legkisebb dolgokban való végtelen szeretete.”
– Hogy miről is szól ma számomra a Lila ákác? A boldogságkeresés útvesztőiről, a reményről, az ártatlanság múlandóságáról. A felnőtté válásról, az illúziók elvesztéséről, az erkölcsös és az úgynevezett romlott életvitel közötti vékonyka határról. A magunk és mások ellen elkövetett hazugságainkról, a lenni vagy nem lenni, menni vagy maradni kérdéskör örök dilemmájáról. A kiszolgáltatottságunkról és az újrakezdésről, titkos vágyainkról, eltitkolt félelmeinkről. Hétköznapi, fel nem ismert boldog pillanatainkról – összegzi Sebestyén Aba.
Az előadás sikere határon innen és túl töretlen. A pompás kosztümök, a korhű díszlet és a gyönyörű dalbetétek magukkal ragadják a befogadót. A Lila ákácban közismert dallamok csendülnek fel, melyeket élő zongorajáték kísér a színpadon. | hirdetés
 |
|
– A szöveg finom humora kiválóan alkalmas arra, hogy bohócképpen, csörgősipkával a fejünkön interpretáljuk azt – folytatja a rendező. – Nem ígérem, hogy felhőtlenül fogunk szórakozni, de egy színházi előadásnak nem is feltétlenül ez az első számú feladata. Miközben szórakoztatunk, őszintén rákérdezünk önmagunkra és a világ dolgaira. Kényelmetlen kérdéseket feltenni, őszintén beszélni, rácsodálkozni az élet történéseire, kigúnyolni a bennünket körülvevő világot vagy akár önmagunkat, ez a bohócság fő sajátossága. Bízom benne, hogy előadásunkról a közönség is önmagára és a világra való rácsodálkozással távozik majd.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
