Interjú
„Sokféle tehetség szerencsés együttállása”
2021-09. szám / Nagy Klaudia
A Centrál Színház népszerűsége évek óta töretlen a színházkedvelők körében. Előadásaik középpontjában az emberi kapcsolatok, férfi-női sorsok állnak, hol humoros, hol komorabb interpretációban, amellyel a nézők könnyen azonosulhatnak. 2021/2022-es évadukat Pokorny Lia LIAison
című zenés estjével indították el, ezen kívül még három izgalmas bemutatót terveznek olyan színészek főszereplésével, mint Alföldi Róbert, Liptai Claudia, Tompos Kátya, László Zsolt és Scherer Péter. Az új évad előadásairól Puskás Tamás rendezővel, a Centrál Színház igazgatójával beszélgettünk.
A másfél éves kényszerszünet után hogy sikerült az újranyitás?
P. T.: Florian Zeller, a remek fiatal francia szerző darabját, a Házassági leckék középhaladóknak 2. részét tavaly novemberben mutattuk be, amelyből csak négy előadást tudtunk megtartani, mert be kellett zárnunk. Most júliusban tízszer játszottuk, végig telt házzal és óriási sikerrel ment. Ez volt a nulladik bemutatónk.
A LIAison premierét szeptember 6-án tartották a Kisszínpadon, amely egy befogadott produkció, producere és főszereplője Pokorny Lia. Mit terveznek még őszre?
P. T.: Október 24-én mutatjuk be Alan Bennett Beszélő fejek című darabját, amelyben Liptai Claudia, Borbás Gabi, Sztarenki Dóra és Scherer Péter játszanak. A négy monológ rendkívül erős anyag. Bár négy átlagembert szólaltat meg, sírunk és nevetünk, de Bennett írói leleménye nyomán a görög drámák hőseihez hasonlatos szívszorító sorsok bontakoznak ki előttünk. Rácsodálkozunk a látszólag szürke életek különös gazdagságára, hogy mennyi fájdalmat, gondot és örömöt hordoznak. Életük végzetszerű, mint Antigonéé vagy Oidipusz királyé. Ehhez hasonló a Love Letters című előadásunk is, ahol két színész ül egy asztalnál, példányból olvassa a szöveget, mégis megdöbbentő reakciókat váltanak ki a nézőkből. Mindig olyan szöveget veszünk elő, amelynek bízunk az erejében, hiszünk a mondandójában, és sikerünk ezen erények kibontakoztatásában rejlik.
A repertoár nagy része kortárs darabokból áll, amelyek külföldön – például a West Enden – is nagy sikerrel futnak. Rendszeresen néz előadásokat Londonban?
P. T.: A Covid előtti időkben több előadást néztem ott, mint Budapesten. A West Enden szerelembe akarják ejteni a nézőt, mindenáron sikert akarnak elérni, ami szerintem elengedhetetlen. Ott is vannak rémesen rossz és csodálatosan jó előadások, de abban megegyeznek, hogy minden igyekezetükkel tetszeni próbálnak. Shakespeare óta ott ez az iskola uralkodik. Ha az ő darabjai nem lettek volna ellenállhatatlanul izgalmasak, a nézők bizony átmenetek volna a szomszédba medveviadalt nézni a Hamlet és a Rómeó és Júlia helyett. Mi is felejthetetlen élményeket szeretnénk nyújtani a közönségünk számára. | hirdetés
 |
|
A másik két bemutató, a Network és a Ma este felnövünk pár évvel ezelőtt debütáltak a Broadwayn és a West Enden. Miért erre a két darabra esett a választása?
P. T.: A Networköt valóban pár éve vették elő a Broadwayn. A darab Paddy Chayevsky és Sidney Lumet 1976-os, 4 Oscar-díjjal jutalmazott filmjének színpadi adaptációja. Erős mondandójú, aktuális témát boncolgató szöveg. Különös erénye még, hogy egyszerre szól a színház és a film nyelvén. A Ma este felnövünk pedig a Mischief Theatre Company kreációja, a Ma este megbukunk című előadásunk folytatása. Egy színészosztály találkozott a nagyszerű bohóctanár Mark Bell-lel, és ebből született a Ma este megbukunk, amely világsiker lett. A replika előadást nálunk mutatták be a világ fővárosai közül először. Ugyanez a társulat Kirsty Patrick Ward rendezőnővel készítette a Ma este felnövünk című darabot, amely hét gyerekről mesél, akik a szemünk előtt nőnek fel, óvodásból lesznek érettségiző diákok. Ezzel a bemutatóval zárjuk majd az évadot.
Elképesztő közönségsikereik zászlóshajója a My Fair Lady, amelyet ön rendezett.
P. T.: Büszke is vagyok rá, de Tompos Kátya, Alföldi Róbert, Magyar Attila és a többiek játéka, Baráthy György fordítása, Jaross Viktória egyedülálló koreográfiája, Bagossy Levente és Szakács Györgyi nagyszerű díszlete és jelmeze, Dinyés Dani és a zenészek tehetsége nélkül semmire se mentem volna. Nyilvánvalóan az én érdemem is a siker, de fontosabb a közös munka. Ehhez kapcsolódik az elméletem, miért olyan utolérhetetlen Shakespeare. Nemcsak, mert egyedülálló zseni, különleges tehetsége volt a színdarabíráshoz, hanem mert a darabjai nem közvetlenül az íróasztalról kerültek nyomdába. Előbb megírta, utána próbálták, a társulat tehetséges tagjai mind hozzászóltak, javítottak rajta, majd bemutatták őket. Sokszor eljátszották az előadást, rengeteg tapasztalatot szereztek a nézők és a darab viszonyáról, majd a letisztázott súgópéldányt adták jóval később nyomdába. Ebben pedig már nemcsak Shakespeare, de még a nézők tehetsége is benne van, kollektív alkotások szinte, és ezért meghaladhatatlanok. A közös alkotás hatalmas erővel bír.
Benne van a levegőben, akár a próbák vagy a premier alatt, hogy ennyire sikeres lesz az előadás?
P. T.: Csak a bemutatón lehet először megjósolni a sikert. De erről szólva még egyszer Shakespeare, a kaposvári Marat/Sade, Ács János remeke, vagy az Ascher-féle Három nővér, egyáltalán a Katona akkori világsikere mind csak szerencsés együttállás révén születhettek meg. Közösség kell hozzájuk, rengeteg munka és a sokféle tehetség szerencsés együttállása.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
