Első alkalommal mutatkozik be Svájc határain kívül az alpesi ország egyik legjelentősebb magángyűjteménye. A Christoph Blocher által az elmúlt évtizedek során létrehozott lenyűgöző kollekció
átfogó képet nyújt a svájci képzőművészet alakulásáról a realizmustól a szimbolizmuson át az expresszionizmusig, a Szépművészeti Múzeum mintegy hatvan, a gyűjteményből válogatott kiemelkedő alkotást tár a hazai közönség elé.
A június elejéig látható tárlatot olyan mesterek művei fémjelzik, mint Albert Anker, Ferdinand Hodler, Giovanni Segantini, Félix Vallotton, Giovanni és Augusto Giacometti, Cuno Amiet és Adolf Dietrich. A történeti fejlődés sajátosságaiból addóan az alpesi államban nem alakultak ki dinasztikus gyűjtemények és művészeti akadémiák, és nem jött létre egységes nemzeti festőiskola sem. Ennek következtében az ország művészei tanulmányaikat a kor meghatározó művészeti központjaiban, Párizsban, Münchenben, Bécsben és Rómában folytatták, ahol bekapcsolódtak a nemzetközi művészeti vérkeringésbe. A jelentős alkotók mindegyike önálló, karakteres stílust alakított ki: a nagy európai centrumok irányzataihoz csatlakozva, mégis sajátos látásmóddal gazdagították azokat. Műveikben ugyanakkor felfedezhetők bizonyos közös vonások, amelyek kulturális és szellemi hátterükből fakadnak. A budapesti kiállításon szereplő festők mindannyian hazai élményeikből és életkörülményeikből merítve formálták meg a földi paradicsomról alkotott víziójukat, amely egyszerre személyes és egyetemes érvényű.
A neves svájci 19–20. századi alkotók művészetének közös témája a svájci táj és a benne élő emberek mindennapjai. Az ő szemükben ez az egyedi hely az életről szóló példázatként, örökkévaló tájként, valamint a paradicsom víziójaként jelenik meg. Közös bennük a földi paradicsom utáni vágyakozás, amely többük művészetében a bensőséges emberábrázolásban is megnyilvánul.
Szépművészeti Múzeum
2026. március 27. – június 7.
|
vissza
vissza a lap tetejére
