Hogy hol játszódik a mese, azt pontosan még maga a mesélő sem tudja megmondani. Valahol Kínában, nem messze a Fehér Birodalomtól és a Száműzöttek Országától. Egy gyönyörű hercegnőről szól, akinek „olyan fehér a bőre, mint a rizsről leáztatott keményítő”,
 az erek sárkány módjára tekeregnek az orra körül, a szeme pedig olyannyira cérnavékony, hogy hiába a parókás őzgidára emlékeztető kecsessége, aki csak ránéz, rútnak látja. Alig 123 kérője – ez igencsak szégyenletes szám, ha figyelembe vesszük, hogy egy valódi kínai hercegkisasszonyról van szó – azt kifogásolja, miért nem szép sárga a bőre, a Fehér Birodalom ifjai pedig vágott szeme miatt fordulnak el tőle. A Száműzöttek Országában otthonra lelhetne ugyan a szintén kese bőrű Ming herceg oldalán, de annak meg annyira sötét a lelke a számkivetettség miatti gyűlölettől, hogy Bái hercegkisasszony inkább az égbe, a Sárkány Mesterhez menekül elkeseredettségében. A többit nem árulhatom el, de lényeg a lényeg, a Sárkány Mester nem embernek való megoldást kínál a lány problémájára. Finy Petra rendkívüli találékonysággal és nyelvi bravúrokkal megfűszerezett meséje nem akar bölcselkedni, sőt, még csak tanulsága sincs igazán. Egyszerűen csak gyógyír a lélek és az összekuszált elme zaklatottságára, melyen Takács Mari meseszép illusztrációi éppúgy lazítanak, mint a levendulás illóolaj.
Csimota Könyvkiadó
24 oldal, 2200 Ft
Kritika (5) |
vissza
vissza a lap tetejére
