Interjú
„Független önmagamat alapítom”
2009-20. szám / Bóta Gábor
Szervét Tibor, a Radnóti Színház tagja, a Spamalot című musicalben – ami a közkedvelt Gyalog galopp című film nyomán készült – Arthur királyt alakítja a Madách Színházban. Anyaszínházában és a Thália Új Stúdiójában is hamarosan bemutatója lesz.
Sokan meglepődtek, hogy benne vagy a Spamalot előadásában, pedig játszottál már zenés darabokban, például Miskolcon, de a Radnóti Színházban is, az Anconai szerelmesekben, a Bástyasétány 77-ben is.
Sz. T.: Ezek egyike sem musical. Egészen mást igényel a Spamalot, amit nagyzenekarral, jókora tánckarral játszunk. Arthur király szerepe nem túlzottan énekigényes, de azért amit kell, azt énekelni kell rendesen.
Elmentél válogatásra, vagy fölhívott Szirtes Tamás rendező, és jól meglepődtél?
Sz. T.: Fölhívott, igen, és jól meglepődtem. Megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni próbát énekelni. Persze volt. Érdekes, hogy akkoriban pont Monty Python-filmeket néztem. A színpadon kellett próbát énekelnem, s utána mondta Tamás, hogy majd értesítenek. Rajtam kívül még másokat is megnéztek.
Ezen nem sértődtél meg?
Sz. T.: Miért sértődtem volna? Ez ehhez hozzátartozik. Ha én rendeznék ilyen nagyszabású zenés produkciót, szintén csinálnék válogatást. Örültem, amikor Tamás azt mondta, hogy „vágjunk ebbe bele, Tibor!”
Lóhalálában elmentél énektanárhoz, tánctanárhoz?
Sz. T.: Tánctanárhoz nem kellett elmennem, mert nagyon sok táncpórba volt. Énektanárhoz természetesen azonnal járni kezdtem. Két hónapot próbáltunk a nyáron, s majdnem egy hónapot szeptemberben, így igen hosszú próbaidőszak után, három szereposztásban mutatjuk be a produkciót. Ez roppant időigényes, mert ami az egyik szereposztásnál változik, azt a másikkal is ki kell gyakorolni. Többszörös újrakezdése van az ilyen próbafolyamatnak. Ezt csak most látom, amikor benne vagyok. Sok mindenhez kell folyamatosan újra alkalmazkodni; díszlet, zenekar, módosul a koreográfia, satöbbi. Sok vele a macera, de ez a műfaj igényli a biztonságot és a pontosságot.
Nem zavar, hogy esetleg valamilyen megoldás megszületik a másik szereposztással, nem rád találták ki, nem is te eszelted ki, mégis azt kell csinálnod?
Sz. T.: Szirtes Tamás mondta nemegyszer, hogy ebben a műfajban a zene szabja meg a dolgokat. Nem lehet hosszabb szünetet tartani, mint amennyi a zene, a produkció ritmusa nem lehet lassúbb vagy gyorsabb a kelleténél. Ezen belül tartalmi szempontból, ha egyáltalán az ember ilyen kérdéseken gondolkodni tud, akkor persze szabad vagy, az pedig, hogy az adott pillanatban jobbra mész vagy balra, tulajdonképpen mindegy. | hirdetés
 |
|
A Thália Színház Új Stúdiójában is bemutatód lesz novemberben, a Beszélő fejek 2-ben. Félórás monológot kell elmondanod egy kis színpadon. Ez pontosan az ellenkezője annak, amit a Madách Színházban csinálsz.
Sz. T.: Igen. Bálint Andrásnak sikeres volt a Beszélő fejek rendezése, s kérték, csináljon hasonlót, talált még három monológot. Azt sem próbáltam soha, hogy fél órán keresztül egyedül legyek a színpadon. Nagyon jó a szöveg.
Kit játszol?
Sz. T.: Egy középkorú férfit, nem mondom, hogy fogyatékos, de kicsit terhelt. Együtt éldegél az anyukájával. Meghitt szülő-gyermek viszony. Csakhogy ebbe a szépen működő anya-fiú kapcsolatba betolakszik a mamának egy régi, fiatalkori szerelme. Ez sok mindent felborít, megkérdőjelez. Helyes, mulatságos, de azért roppant komoly történet kerekedik ki ebből.
Régen a Radnóti Színház tagja vagy. Volt olyan időszak, amikor úgy érezted, hogy már rutinosan, fásultan játszol, ezért hosszabb időre elmentél Angliába. Sikerült megújulnod?
Sz. T.: Fásultnak éppenséggel nem éreztem magam… Egyébként már többször is megújult a mi házasságunk a Radnóti Színházzal. Nemcsak egy színész és a társulat, hanem az egész színház és az egész színházi szakma életében is vannak hullámvölgyek és előremutató peridusok is. Ez természetes. A tavalyi évadot például nagyon szerettem a Farkasok s bárányok, az Apacsok bemutatójával. Ez a szezon pedig az Oidipusz gyermekei című darabbal indul, amiben én leszek Kreón.
Amikor pályád elején eljöttél a Ruszt József által vezetett Független Színpadtól, azt mondtad, hogy megalakítod független önmagadat. Azóta is létezik ez az „intézmény?”
Sz. T.: Amikor ezt mondtam, csak egy társulattól való függetlenségről beszéltem. Azóta a szabadságigény mind erősebb bennem, de ez nem közösségtől való szabadságot jelent, hanem a világ nyomasztó, gúzsba kötő terheitől való szabadságot. Ilyen értelemben független önmagamat alapítom azóta is.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
