PM Online

Eredményt hirdetett a 11. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjára kiírt pályázat zsűrije.

A Nemzetközi Építészeti Kiállítás, amely minden második évben kerül megrendezése, mintegy váltva a nagyközönség által jobban ismert képzőművészeti biennálét, ma már nemcsak az építész szakmában, hanem a művészet iránt érdeklődő nagyközönség számára is meghatározó esemény.
A Corpora inSi(gh)th – Köztéri generatív építészet egy nemzetközi, svájci-magyar-japán kezdeményezés, amelynek hazai résztvevője Maroy Ákos médiaművész, kurátora pedig Július Gyula. No de mi is az a generatív építészet? Sokáig élt egy városi legenda, miszerint azokat a gigászi épületeket, amelyeket az elmúlt tizenöt évben emeltek egyebek között Budapesten, és amelyeket mi plázáknak, az angolok pedig mallnak neveznek, úgy tervezték, hogy kicsinyített modelljeibe hangyákat engedtek, és aztán az általuk bejárt útnak megfelelően alakították ki az üzleteket. Bár elvben lehet igazság a történetben, a hangyák nem járnak moziba, nem kell pisilniük intim, zárt helyen, és nem nyalogatnak fagyit padon ülve, tehát a szimuláció némiképp korlátozott. Abban viszont mindenki egyetért, hogy ezek a terek alapvetően vevő- és emberellenesek, viszont fogyasztóbarátok – vegyük példának okáért az igencsak idegesítő mozgólépcsők elhelyezkedését bármelyik intézményben.
A generatív építészet pontosan ennek az ipari, a fogyasztói kultúrát kiszolgáló építészeti gondolkodásnak az ellentéte: olyan teret alakít ki, amely teljes harmóniában van addigi életvitelünkkel, a helyi térhasználati szokásokkal, (például padok használata, napozás a fűben, sétáló-utak elhelyezkedése, időjárási körülmények), egyszóval az élő, állandóan változó környezettel. Mindezt úgy éri el ez a speciális, új típusú, egyelőre még kísérleti tervezési iskola, hogy egy adott területre fény-, hang-, mozgás-, nedvesség-, pára- és bármilyen egyéb elképzelhető érzékelőket helyeznek ki egy időre, amelyek adatokat gyűjtenek arról, milyen az időjárás, hol szeretnek sétálni az emberek, hol állnak meg, s milyen útrövidítéseket alkalmaznak, amikor keresztülvágnak egy parkon vagy úttesten. Végül a megfigyelés anyagát a rendszer összesíti és előáll (más szóval generál, innen a generatív) egy olyan épület, város vagy egyszerűen csak park tervével, amely a legjobban megfelel a felhasználók igényeinek.
Képzeljük csak el a jövő építészetét: egy nap két teherautónyi mikroszkopikus robotot önt egy üres telekre két mérnök, majd hazaballagnak. Hetek múlva, anélkül, hogy nők után fütyülő munkások, zaj és kosz keletkezne, hirtelen kinő a földből egy bevásárlóközpont, ami nem otromba, nem ugyanolyan, mint a többi, tele olyan üzletekkel, amelyekre tényleg szükségünk van…