A Dorota zenekar megalakulásakor az alábbi kérdést tették fel maguknak a tagok: mi lesz egy ex metál-gitáros, egy freejazz bőgős és egy népzenész találkozásából? A rossz hír az, hogy ezt máig nem tudtuk meg, mert a keresztezés során mindnyájan átalakultak,
s már teljesen más minőségben keresték a választ. A jó hír viszont, hogy a kérdés végül is teljesen irrelevánssá vált, mert ami lett, az önmagában jó és elképesztően izgalmas. Nem egy ex metál-gitárost, egy freejazz bőgőst és egy népzenészt hallunk, hanem három embert, akik nagyon hasonlóan gondolkoznak a zenéről, és mélyen beleássák magukat abba a sokkal fontosabb kérdésbe, hogy miképp és miért szeretnének együtt zenélni.
Somló Dávid gitáros-énekes, Makkai Dani bőgős-basszusgitáros és Porteleki Áron dobos-brácsás mindössze két éve alapította a zenekart, de az indulás lendületes volt, s aki már akkor hallotta őket játszani – először a Tordasi Fösztiválon, majd kisebb klubokban –, tudja, hogy a lendület máig tart: rengeteget változtak, fejlődtek, és szerencsére a hírük is terjed. Ma már megtelt pesti underground helyeken lépnek fel, első lemezük pedig most jelent meg az S*10 Recordsnál. A zenéjük stílusát – mint minden jó zene esetében – persze nehéz meghatározni. Lehet rá olyan jelzőket használni, hogy kísérleti, pszichedelikus, improvizatív, vannak benne jazz-, rock- és indie-elemek, erős groove-ok, durva, néhol egészen Robert Fripp-es gitártépések, lágy basszus-szólamok és freejazzes dobszólók. Talán mégis a legtöbb, amit biztosan el lehet mondani, hogy a zenéjük eseménydús: egy számon belül is annyi érzelmi, szellemi, stílus- vagy hangzásbeli történés zajlik, hogy minden idegszálunkkal figyelnünk kell, mert nem hagy nyugodni a kíváncsiság, hogy hová megy, hová viszik, amit elkezdtek. De nem esnek túlzásba a fiúk, ez nem egy elborult trip, ahol minden megtörténhet. Az útnak van eleje, köztes stációi, és megérkezik valahová, fel van építve, ha mégoly meglepő fordulatokat vesz is. Izgatottságból nyugalom, széthúzásból összhang, magasságból mélység és szürrealizmusból valóság születik. Ha egyszer elkezdjük hallgatni a lemezt, nem könnyű abbahagyni.
|
vissza
vissza a lap tetejére
