Ajánló
Az épület-lény – 11. Velencei Építészeti Biennále, Magyar Pavilon
2008-36. szám / Csejtei Orsolya
A hazai zsűri döntése értelmében idén a jövő héten nyíló Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonját Július Gyula kurátor vezetésével
 a svájci-japán-magyar doubleNegatives csoport alakítja ki. Tagjai, Max Rheiner és Maróy Ákos szoftverművészek, Ichikawa Sota építész és Kaoru Kobata grafikus, akik Corpora in Si(gh)te című munkájukat – számos sikeres, ázsiai szereplés után – most mutatják be először Európában. A Corpora-rendszer tulajdonképpen egy szoftver, amely egy használati eszköztől egy városig szinte minden léptékben képes tervezésre – a beérkező adatok alapján ideális eszközt, épületet hozva létre.
Képzeljenek el egy épületet, amely úgy változik, mint egy fa: ha új lakók költöznek testébe, épületszárnyat (ágat) épít, ha pedig egy-egy raktár régóta kihasználatlanul, üresen árválkodik egy folyosó végén, szép lassan elsorvad, eltűnik. Az épületnek, egy fához hasonlatosan, energiára és tápanyagra van szüksége – víz- és villamosvezetékekre, állandó építésre és karbantartásra.
A 11. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában egy ilyen épület – jelen fázisában a Corpora in Si(gh)te nevet viseli – születik szeptember 14-ére, amelyet a nemzetközi együttműködésben dolgozó doubleNegatives csoport valósít meg. „Elültetik” a magokat, még ha ezek a magok nem is valóságosak, s egy, a növényvilág elemeihez hasonlóan felépülő épület-lényt hoznak létre.
Ahogyan egy fánál sem végleges az, amit a magból éppen kikelt csemete mutat, úgy a Corpora esetében is egy állandóan változó, a külső körülményeknek aktív válaszokat adó rendszert, épületet kapunk. A szél iránya és erősége, a fény beesési szöge, más épületek helyzete, a csapadék mennyisége, lássuk be, nem csak egy tölgyfára, hanem az ingatlanárakra is hatással van. Merre van tájolva? Napfényes? Jó a szomszédsága? A Corpora esetében ezt az „adatgyűjtést” egy megfigyelőmező végzi, melynek negyven érzékelője lesz kihelyezve a Magyar Pavilon közelében.
Persze, a kiállításon bemutatatott lény nem életképes, illetve inkább, jobb szóval élve: nem valóságos. Erre a tulajdonságára vonatkozik utóneve, az in sighte (látványban élő) kifejezés is. A kiállítás látogatói csakis kivetítőkön keresztül láthatják azt a lényt, amely valójában magasan a kiállítási pavilon felé tornyosul. Olyan ez kicsit, mint a spiritiszták manipulációgyanús diagnosztikája, az aurafotó vagy éppen szellemfotó – lehet hinni abban, hogy ott van, és le is lehet (valamit) fényképezni –, csak éppen a Corpora esetében egy szinte valós időben változó struktúrával szembesülhetünk, és nem kell kételkednünk abban, amit látunk. A lény kitelepített szenzorjai ugyanis ott helyben, a pavilon körül észlelik azokat az apró környezeti változásokat, amelyeknek a hatására ez a furcsa szellemépület mozgásba lendül, változik. Például ahogy hidegebb lesz, az épület összébb húzódik. | hirdetés
 |
|
Ne feledjük, a fa, akármilyen óriási legyen is, kezdetben egy mag volt csupán! E jellegzetességében lehet megfogni azt, ami a leginkább hasonló a Corpora és bármely élőlény között: a növények modulárisak, azaz bármely részük specializálódhat és eldöntheti, milyen funkciót tölt be. A Corpora is hasonló, hálózati elven alapul, minden egyes pontja betölthet bármely funkciót az egészben, lehet bejárat, szoba, sarok vagy ablak.
Jelen fázisában a Corpora in Si(gh)te még csak egy elméleti felvetés a szűk építészeti szakma felé. Egyfajta módszertani tanulmány, demonstráció. Nincsenek meg a válaszlépései a környezeti változtatásokra. Mert bár egy fa gyökeret növeszt, ha tápanyagra van szüksége, a Corpora nem növeszt újabb bejáratot, ha sorban állnak a látogatók a főbejáratnál. Egy fa, ha fújja a szél, ellene feszül, ha nem éri fény, magasabbra nyújtja ágait. A Corpora még nem tart itt. Majd később, ha az építészek fantáziát látnak alkalmazásában, talán. Ekkor jön el az a pillanat, amikor a lény nemcsak látványában, virtuálisan fog létezni, hanem a magból kikel egy valódi épület. Sőt, talán egyszer az is elképzelhetővé válik, hogy a családi házat úgy vesszük, akár a tulipánhagymát: csak rá kell kötnünk a közműveket és élni benne. Mert ne feledjük, az épület legfontosabb tulajdonsága, az, amiért létezik, hogy mi, lakók, emberek élünk benne.
11. Velencei Építészeti Biennále
Szeptember 14.–november 23.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
