Hermann Hesse írja a Demianban, hogy hőse olyan ember volt, ki ha a hegynek fölfelé ment, arra gondolt, milyen kellemes lesz majd lefelé menni, ha viszont épp ereszkedett a völgybe, az járt a fejében, hogy hamarosan majd kaptatnia kell, kifulladó lélegzettel mászni, mászni fölfelé.