RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 22., szombat
Magdolna

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A királyné fürdőkamrája felől levendulaillat gomolyog
2016-05. szám / Pavlovics Ágota

A Diósgyőri várújjáépítése során nemcsak a romok konzerválása, hanem továbbépítése, rekonstrukciója is megtörtént. Azerősen megrongálódott délnyugati tornyot nem újították fel, és nem épült meg a nyugati szárny emelete sem, de a másik három palotaszárnyban helyreállították
a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermét, a várkápolnát és a királyné lakótermét. A Herman Ottó Múzeum régésze 1994-től vezette az ásatásokat, majd elkészítette a rekonstrukció muzeológiai terveit. A túlzás nélkül a vár szerelemesének nevezhető szakembert a vár múltjáról és jelenéről is kérdeztük.

A hatvanas évek elején már történt kísérlet a Diósgyőri vár állagának meg­őr­zésére, de kevés siker koronázta az elképzelést. Mi volt ennek az oka?
L. E.: A 60-as évek végén, amikor befejeződött a feltárás, az Országos Műemléki Felügyelőség irányította a munkát, az állagmegóvás ér­de­ké­ben beton kiegészítéseket kaptak a vár falai, mert nem tudták, mek­ko­ra kárt okoznak ezzel. Ahogyan azt sem, hogy a külső falak meg­ó­vá­sá­nak szolgálatára szánt mészkőköpeny nem fogja megvédeni a fa­la­kat, éppen ellenkezőleg, befülledtek alatta, utolsó fi­gyel­mez­te­tés­ként pedig kipukkadt a mészkőköpeny, és elgyengült alatta a fal. Röviden: az akkori szakemberek találékonyságának, kísérletező kedvének vált áldozatává a Diósgyőri vár.

Most viszont gyönyörű, büszke tornyaival igazi kincs ez a fontos történelmi emlék. Milyen koncepció mentén haladtak a rekonstrukció során?
L. E.: Sok kutatás előzte meg a felújítást, célunk az volt, hogy megmutassuk egy középkori vár hangulatát, nem didaktikusan, hanem úgy, hogy lássa a látogató, ilyen lehetett, a többit a fantáziájára bízva. A Diós­győ­ri váron látszik, hogy mi az új, nem akarja elhitetni magáról, hogy eredeti, hiszen nem az.

Szemben a visegrádi várral, ahol markánsan jelzik, hogy a kövek egy része nem eredeti, önök az ere­de­tiek­hez hasonló természetes anyagokkal dolgoztak.
L. E.: A rekonstrukció előtt az előírásoknak megfelelően megvizsgálták a falszöveteket, amelyek azt mu­tat­ták –, amire számítani is lehetett –, hogy a kövek a környék, például Bogács kőbányáiból származnak. Így aztán nem volt nehéz dolgunk a pótlásokkal.

Izgalmas lelet az a ránk maradt zárókő, amelyen egy képen két kockázó lovag ül egymással szemben, és játszik egy asztalkánál. Az egyik lovag átnyúl az asztal felett, és megmarkolja a másik szakállát, a megtámadott pedig a kardjához kap.
L. E.:Ez a kő a déli palotaszárny utolsó csipkeboltozatos fülkéjében van, azért sikerült restaurálni, mert 1894-ben pontosan lerajzolták, de napjaink látogatói számára nem lenne ilyen világos a képen látható je­le­net, ha nem mesélnénk el nekik, az eredeti kő ugyanis csak nagyon halványan mutatja a lovagi ve­sze­ke­dés részleteit.
hirdetés

Hova jutunk, mit látunk, amikor belépünk a vár területére?
L. E.: Belépéskor a földszinti, egykor a várnép által használt helyiségeket látjuk, amelyek az udvarra nyílnak. Az emeleten található a lovagterem, mely a 14-15. századi magyar történelemhez is szorosan kapcsolódik, hiszen a turini békeszerződést 1381-ben ebben a lovagteremben ratifikálta Nagy Lajos a velenceiekkel. Ez a több mint 300 négyzetméteres terem Közép-Európa legnagyobb gótikus lovagterme. A felhasznált vöröses kövek főleg Nagy Lajos korához köthetők. Nagy Lajos valójában várpalotát építtetett, hiszen az építmény erődített vár és lakályos palota is. Érdekes kérdés, hogy Nagy Lajos a lengyel trón várományosaként vajon azért választotta ezt a helyet, mert a Budai Vártól és Krakkótól egyenlő távolságra van? Vagy azért, mert szeretett vadászni, és a környékbeli erdőkben élhetett ennek a szenvedélyének? Azt, hogy szívének kedves volt a Diósgyőri vár, onnan is tudjuk, hogy amikor lengyel királlyá koronázták, itt ünnepelt.

Honnan szerezték be a korabeli szokásoknak megfelelő bútorokat, kárpitokat, szőnyegeket?
L. E.: A berendezési tárgyak másolatok, hiszen eredeti középkori bútorok nem maradtak meg. Az akkori szokások szerint a termek nem voltak agyon bútorozva, szék, asztal, ágy, láda képezte a bútorzatot, a könyvszekrény is csak a 15. század végén kezdett elterjedni. Meglévő előképek alapján válogattam és egy bútortervező cég modellezte a bútorokat. A berendezés nem akarja elhitetni, hogy igazi, a kor hangulatát akarja visszaadni. Ami pedig a 44 darab, színvilágában és hangulatában a középkoriakhoz hasonló szőnyeget illeti, például 14-15. századi, Szűz Máriát ábrázoló képek segítettek kiválasztani őket. Miközben a kép lényege Mária, lábánál ott látható az abban a korban divatos szőnyeg. A szőnyegeket falikárpitnak raktuk fel. Firenzéből sikerült vásárolnunk az ülőpárnák bevonására alkalmas szövetet. Firenzében manapság még gyártanak olyan anyagokat, amelyeket középkori képek alapján készítenek. Olykor úgy tűnik, az olaszok ma is úgy élnek, mint a reneszánszban.

A Diósgyőri vár gyönyörű, büszke lehet a munkájára, mi az, amitől a legjobban átmelegszik a szíve a felújított várat látva?
L.E.: Kedves a szívemnek, hogy sikerült élettel megtölteni a várat. Öröm látni, ahogy az egyik szobából elém penderülnek korabeli ruháikban a tárlatvezetők, akik a várat és történetét is megszerették, és akik különböző szemszögből mutatják meg a látnivalókat. Különösen szeretem a királyné fürdőkamrájából felém áramló levendulaillatot és a gyógyfüvek szobájának átható gyógynövény illatát.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor