RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. november 23., csütörtök
Kelemen, Klementina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Pörköltöző
2017-04. szám / Bóta Gábor

Meglehetősen provokatív a neve a tavaly nyílt, és máris bizonyos szempontból kultikus hellyé vált Gettó Gulyásnak. Az nyilván könnyen kitalálható, hogy a zsidó negyedben, a volt gettó területén fellelhető, amihez igazán nem fűződnek jó asszociációk, meg aztán a gulyásról nem éppen a zsidóságra asszociálunk, vagyis a név figyelemfelhívóan merész. De rögtön alatta találunk egy „műfaji” meghatározást is, azt, hogy „Pörköltöző”.

Vagyis leginkább sokféle pörköltet kínálnak, ami hiánypótló. Mondja is a séf, Jantner Tibor, hogy a két tulajdonos, Kautezky Dávid és Lózsy Péter leginkább arra gondolt, hogy alig akad vendéglő, ahol jóféle magyaros fogásokat lehet kapni, gyakran bajban vannak azok is, akiknek külföldi vendégeik jönnek, nehezen tudják eldönteni, hová vigyék őket. A volt Szóda igencsak ismert, abszolút népszerű, tumultuózus jeleneteket megélt szórakozóhely volt, ennek előteréből alakították ki a vendéglőt, amit máris bővíteni kellett, hogy csökkentsék esténként a bejutásra várakozók sorát. Számukra hamarosan lesznek könyöklők, italokat szolgálnak fel kint is, ameddig bent leülhetnek az asztaloknál.
Laza, könnyed, hangulatos a közeg, patinás tükrök, ajtók, szekrények idézik meg a régi polgári miliőt, de modernek, fiatalosak az asztalok, székek, ahogy a pincérek is azok, oldottan, jókedvűen közlékenyek. És gyorsak, az „egyik lábuk itt, a másik ott” típusba tartoznak, de ez nem azt jelenti, hogy kapkodnak, nincs idejük a vendégekre. Élet van itt, jóféle zsibongás tölti be a termet.
Meglepetten látom, hogy a pörköltöző jellegtől igencsak eltérően, egy veretes tükörre felírva, séfajánlatként, például pisztráng, báránygerinc, bébi csirke, marhasteak is szerepel. Tudakolom is ennek az okát, a séf pedig rávágja feleletül, hogy „ez az én játékterem.” Meg persze vannak, akik nem szeretik a pörkölteket, fontos, hogy nekik ugyancsak legyen kínálat, ahogy a vegetáriánusoknak is, mindenki megtalálja a kedvére valót. Tetszik, hogy ebbe akár még a séf is beleérthető, hiszen lényeges, hogy ne érezze azt, egyfajta profil miatt be kell szűkülnie, kiélhesse társaival együtt az alkotókedvét a konyhában, ami szintén hamarosan bővül.
Tudom, hogy kalóriabomba, de a velős pirítósnak soha nem tudok ellenállni, semmivel nem összehasonlítható, amikor a velő elomlik a szájban, és kényezteti az ízlelőbimbókat. A gombás hortobágyi palacsinta szintúgy a nagy klasszikusok közé tartozik. Gulyásból én már annyi elturistásított változatot, nyugodtan mondható, hogy jellegtelenül híg löttyöt ettem a belvárosban, hogy most meglehetősen hálás vagyok egy tartalmas változatért, amiből még a csipetkét sem spórolják ki. Kevés helyen van kakasherepörkölt, ráadásul egyáltalán nem ritkán nagyobb, ezért kiadósabb, pulykaherével verik át a vendégeket. Itt azonban szép és ízletes darabokat szolgálnak fel, az igencsak hagymás zaftjuk is nagyon rendben van. A zaftok más esetben is jók, szépen beléjük fő a hús íze, nincs semmi odakozmált mellékízük, ezért aztán bátran szerepelhet külön tételként az étlapon a „tunkos kenyér”. És valljuk be, hogy elegáns éttermekben is sokunk fejében megfordult már, hogy milyen jó lenne ugyanolyan lelki nyugalommal tunkolni, mint otthon, csak hát nem illik. Ez van annyira otthonos hely, hogy nyugodtan megtehetjük, sőt, akár ajánlott. Szimpatikus az is, hogy az étlapon például szerepel az a mondat, hogy „A gyerekek választhatnak bármit, bármivel vagy bármi nélkül. Például tarhonyát zafttal.”
hirdetés

Egyébként két hónapig tartott a próbaüzem, míg kikísérletezték, hogy melyik fogás hogyan is lesz jó, van-e rá igény egyáltalán. Ez alatt az időszak alatt ismerősöket, szakmabelieket hívtak, és nekik adtak egy-egy kulcsot, és csak azok jöhettek, akiknek ők továbbadták. Összegyűltek a vélemények, és például kiderült, hogy hiába próbálkoznak birkapörkölttel, arra nincs igény, a báránypaprikás viszont annál inkább kelendő, hozzáteszem, hogy méltán. De persze a vörösboros marhapörköltnek is megadják a módját. A házi tarhonya hozzá pedig elementáris! Köretként ott az étlapon a javaslat, hogy mihez mit ajánlanak, de az a kissé ironikus megjegyzés is, ha nem hiszünk nekik, ránk bízzák a választást. A tojásos galuska akár önmagában is finom. De a borókás, vargányás szarvaspörköltet zsemlegombóccal kérem, ami nagyon illik a vadhoz.
Amit csak lehet, igyekeznek magyar alapanyagokból csinálni, de ez a marhasteak esetében nem sikerül, ahhoz Dél-Amerikából érkezik a hús. Magyaros viszont az elkészítési módja, mert gusztusosan rengő puliszkán meg lecsón tanyázik, ami így vagány kompozíció. Méltó lezárása az ételsornak a tejfölös, fahéjas túrógombóc, olyan, ahogy nagyi csinálta, amikor kedveskedni akart.
A Gettó Gulyásban autentikusak, de nem szolgaian másoltak az ételek, az árképzésben pedig figyelnek arra, hogy a magyarok pénztárcája is elbírja az itteni vendégeskedést.

VII., Wesselényi u. 18.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor