RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Hozzánk már minden befér
2017-10. szám / Bóta Gábor

Karinthy Márton, a Karinthy Színház igazgatója mindig olyan műveket választ, amik sze­rep­da­ra­bok is. És olyan színészeket próbál összegyűjteni, akik valami miatt találkozni akarnak, vagy soha nem találkoztak még színpadon, és örülnek, hogy együtt lehetnek.

Általában szokott nálatok lenni valamiféle vezérfonala az évadnak. Most is van?
K. M.: Most a harminchatodik szezonunkat kezdjük, az előző a har­mincö­tö­dik évadunk volt, ahhoz könnyű volt vezérfonalat találni, például akár még a számmisztikát is. Tavaly hatvanhét éves voltam, és akkor azt tudtam mondani, hogy a negyvennyolcból ugyan nem engedek, de a hatvanhétben kiegyezek. A mostani azért különleges évad, mert egy bemutató kivételével visszatérünk a nálunk szokásos magyar da­ra­bok­hoz. Az előző esztendőkben volt egy-két külföldi darab nálunk, például A bolond lány, a Nercbanda, de most Thornton Wilder A mi kis vá­ro­sunk című darabja után, ami szerintem egy alapmű, újra magyarokat mutatunk be.

Leginkább húszas, harmincas évekből való békebeli, kedves víg­já­té­kokat szoktatok műsorra tűzni.
K. M.: Igen, békebeli, másrészt elfelejtett magyar vígjátékokat, amik­nek valaha sikerük volt, de valahogyan elfelejtkeztek róluk. Például Aszlányi Károly darabjáról, a Péter, avagy szélhámos kerestetik! címűről, ami igen nagy sikerrel megy, és teljesen magáénak érzi a közönség. Idén egy operettel próbálkozunk, van nálunk zenés vígjáték meg musical, de operett még nem volt. Most viszont lesz, Eisemann Mihály XIV. René című darabja. A szövegét Harsányi Zsolt, a verseit Zágon István írta.

Nem egy kimondottan ismert mű.
K. M.: Nem kimondottan ismert. Ezért is választottam. Viszont nagyon helyes darab, zenés hatalmi őrület három felvonásban.

Ezt honnan ástad elő?
K. M.: Egy újságból, a régi Színházi Életből. 1940-ben ment a Vígszínházban.

A Színházi Életben megjelent az operett, kotta nélkül?
K. M.: Megjelentek benne operettek szövegkönyvei, a kottát külön lehetett bérelni, venni hozzájuk. Nekem egyébként is nagy gyűjteményem van régi színházi újságokból, mert a Színháztörténeti Intézetben gyakran szelektálnak, és kitesznek a folyosóra olyan darabokat, amikből több is van nekik.

Ilyenkor neked szólnak?
K. M.: Igen, meg hát arra is járok. Mindig öt-hatot elhozok, mert akkor legalább megmaradnak. Legalább nekem.

Például elolvastad ezt a darabot, de gondolom, nem hallottad hozzá a zenét. Ha netán van hozzá kotta, azt el tudod olvasni?
K. M.: Valamelyest tudok kottát olvasni, de nem hallom a zenét.
hirdetés

Akkor hogyan tudsz dönteni a zenés darabokról, hogy bemutatod-e ezeket, vagy sem?
K. M.: Úgy, hogy fölhívom Fekete Mari zenei vezetőnket, akivel sokat dolgozunk együtt. Eisemann-nak amúgy remek slágerei vannak, és meg szokták csinálni, mi is ezt tesszük majd, hogy egyik darabból a másikba áttesznek olyan slágereket, amiket szinte mindig hallunk, mondhatnám őket vándordaloknak is. Szerelem minden operettben van, tehát egy szerelmi duettet át lehet tenni egyikből a másik darabba. Ott akár egy kicsit más értelmet is nyerhet, ironikusabb is lehet. Fekete Mari igen nagy tudója a régi zenés daraboknak, de a slágereken kívül maga a sztori kell, hogy jó legyen, és ennek a XIV. Renének nagyon édes története van. Egy képzeletbeli királyságban játszódik, intrikákkal, hatalmi harcokkal, szerelmi szövevényekkel, éppolyan, amilyennek egy operettnek lennie kell. Csizmadia Tibor rendezőnek odaadtam, aki rögtön beleszeretett.

Befér hozzátok egy nagyoperett?
K. M.: Hozzánk már minden befér, musicalt is játszunk. Úgy kell csinálni, hogy úgy tűnjön, mintha beférne. A színház, mint tudjuk, egy nagy csalás. Az illúziót mindig újra meg kell teremteni. És akkor egyszer csak befér a színpadra a darab. Gyönyörű kiállítású lesz egyébként, Zeke Edit csinálja a díszleteket és a jelmezeket. A gatyám rámegy. De hát egy operettet, azt becsülettel ki kell állítani, nem igaz?

Rendszeresen olyan darabokat választasz, amiket nem játszanak agyon, viszont amikben remek szerepek vannak, kiváló színészeknek.
K. M.: Mindig olyan műveket választok, amik szerepdarabok is. És olyan színészeket próbálok össze­gyűjteni, akik valami miatt találkozni akarnak, vagy soha nem találkoztak még színpadon, és örülnek, hogy együtt lehetnek. Csizmadia Tibor egykori remek társulataiból most többen is benne lesznek az új pro­duk­ció­ban. Járó Zsuzsa lett például a főszereplő, aki korábban Egerben volt vezető színésznő ,és mostanig a Vígben játszott, Csizmadiának Egri Kati is a jó embere volt korábban a Budapesti Kamaraszínházban, aztán Bozó Andrea szintén az egykori egri társulatából érkezik, Ágoston Péter pedig a Magyar Színházból, ugyancsak jön Csonka András, akivel már többször dolgoztunk együtt, de benne van a szereposztásban Dányi Krisztián, Széles Tamás, és az egyetemről is érkeznek hozzánk. Ez megint egy olyan együttes, amelynek tagjaiból akár állandó társulatom is lehetne. Örülök neki, mert ilyet még nem játszottunk, most kipróbáljuk milyen az, ha operett van a Karinthyban. Méghozzá olyan operett, aminek reményeim szerint van egy kis karcos életérzése. Kicsit a mához is szól. Persze az operetthez az kell, hogy tudjanak a szereplők szerelmesek lenni, meg andalodjunk el, nosztalgiázzunk, sírjunk és nevessünk. Régen az Operettszínházban megkérdezték Fényes Szabolcstól, hogy mi kell egy jó operetthez, és meg is válaszolta, kell egy fiú, kell egy lány, ezek lehetőleg szeressék egymást, aztán jöjjön be a Latabár, és jókat mondjon. Ennél azért ez egy picit több lesz, mert ez valamiről még szól is. A politikai intrikáról például, a korrupcióról, az összefonódásokról, szóval nagyon ismerős dolgokról is beszélő ez a darab. De novemberben igen termékenyek leszünk, mert felújítjuk Az ördög című előadásunkat is, amit Balikó Tamás halála miatt levettünk a műsorról. Ő rendezte és játszotta is a főszerepet, már csak kegyeletből is hagytunk egy kis szünetet. De most épp kegyeletből, az ő emlékére újítjuk fel, és a szereposztás változatlan, csak Balikó, azaz az Ördög szerepébe Földes Tamás áll majd be, aki egy kitűnő színész, és szerintem sokkal több van benne, mint amilyen szerepeket időnként az Operettszínházban kap. Örülök, hogy egy ilyen feladatot adhatok neki. Játszik még a darabban Szabó P. Szilveszter, Gubás Gabi, Schlanger András, Balázsovits Edit, Balázs Andrea, Honti György. Szabó P. Szilveszter pedig, aki egy musicalsztár, most már két prózai szerepet játszik nálunk, mert tavaly A bolond lányban is igen nagy sikere volt. Az elmúlt évadban ő kapta a legjobb férfialakítás díját a közönségtől. Most Az ördögöt ő is fogja megrendezni Balikó intenciói szerint, hiszen belülről nagyon ismeri ezt a produkciót.

Mi lesz az évad második felében?
K. M.: Két megint csak nagyon izgalmas dolog, nem tudom, hogyan fognak elsülni, de bízom benne, hogyha Scherer Péter társulata Rejtő köpönyeg címmel csinál egy produkciót, akkor az érdekes lesz. Ez Rejtő-darabokból, jelenetekből, sztorikból és az életéből összeállított furcsa játék, ami az ő Nézőművészeti Kft.-jük sajátos stílusában, szellemiségével nyilván izgalmas lesz, nagy érdeklődéssel várom, mert ez egy koprodukció velük. Ez megint magyar, és Rejtő Jenőnek a Karinthy Színházban helye kell, hogy legyen, hiszen ő abszolút beletartozott annak a brancsnak a tagjai közé, akik Karinthy körül nyüzsögtek, és hoztak is valamit a magyar irodalomba. Egyébként ő röhögne a legjobban, ha megtudná, hogy utcája lett Pesten, és filológusok elemzik az életművét, amellett, hogy meglehetősen sokan olvassák őt. És hát a Karinthy Színház nevéhez híven a következő bemutató a Tanár úr kérem lesz.

De hát azt már sokat játszottátok.
K. M.: Igen, tizenhét évig játszottuk, a Szakonyi Károly-féle feldolgozásban, ezt magam rendeztem. De azt levettük a műsorról, mert sorban kihaltak belőle a nagy öregek, Keres Emil, Miklósy György, Szabó Gyula, Helyey László. Most Simon Kornél jött az ötlettel, hogy megcsinálna egy Tanár úr kérem 2.0-t, abszolút fiataloknak. Kicsit zenésen, kicsit bohón. Hát miért is ne? Lássuk.

A stúdiótokban mit láthatunk?
K. M.: Oda egy KoMod Színház nevű szervezet tette be a lábát két éve. Ők most megszűntek, és HöKöm Projekt néven folytatják tovább, ez utalás a mi korábbi életünkre, hiszen a Karinthy Színház előzménye a HöKöm Színpad volt. HöKöm Projekt néven a stúdióban változatlanul mennek a régi darabok, de újak is készülnek, egy nagyon jó kis csapat dolgozik ott. Játsszák Benedek Albert DeGeneráció című darabját, az nagyon helyes, harminc előadást már megélt, sikere van, játsszák apámnak, Karinthy Ferencnek a Gellérthegyi álmok című darabját, nem szabványos formában. Azaz nem egy fiú és egy lány, hanem három fiú és három lány adja elő. Műsoron van még Thuróczy Katalinnak a Pandora szelencéje című kétszereplős darabja. És játszanak egy alternatív Hamupipőke előadást is, amit nagyon szeretnek a gyerekek. A stúdióval együtt most havonta harminc-harmincöt előadásunk van. Ez már egy nagy színháznak is becsületére válna.

Minden nyáron felújítotok, bővítetek valamit. Idén mit csináltatok?
K. M.: Gyönyörűen felújítottuk a mennyezetet, újak rajta a világítótestek, nagyon szép lett, és tágasabbnak tűnik a tér. Újdonság még, hogy a Hatszín Teátrumba, ami nemrég nyílt meg, két produkciónkat átvittük. Az egyik a Gőzben, a másik pedig Dunai Ferenctől A nadrág. Úgyhogy a Karinthy Színház most már rendszeresen Pesten is látható.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor